A késő tavaszi időszak az egyik kedvencem a konyhakertben: a maga visszafogott bájával (a még kordában tartható növekedéssel), szüretre érett zöldjeivel, az egyre bővülő lehetőségekkel. Minden napra jut már friss saláta és roppanós retek, a spenótból túl vagyunk a sokadik szüreten, és végre kóstolgathatjuk a zsenge borsóhüvelyeket. Az áldásos napfény hatására minden erőteljes növekedésnek indult.
Az elővetemény egy részét továbbra is vethetjük, a kikerülők helyére pedig érkezhetnek a paradicsom- és paprikapalánták. Veteményezés terén is bővül a paletta: újabb káposztafélék, valamint babok és tökfélék is bekerülhetnek az ágyásokba. Az alábbiakban és két növénycsalád magaságyásos termesztéséhez adok tippeket.
A három nővér legendája – a legősibb növénytársítás története
Egy sok ezer éves észak-amerikai indián legenda mesél nekünk a három nővérről, akik – bár ránézésre nagyon különböztek – jó testvérek módjára segítették egymást. A legidősebb sudár termetű, magas és erős, szőke haja lengedezett a szélben, ám hamar megéhezett, megszomjazott a nyári napsütésben. A középső élelmes volt és nagylelkű, de szégyenlős és gyenge, az idősebb nővér támogatására szorult. A legkisebb alacsony termetű, dundi, ám mozgékony, és ő is gyakran megéhezett. A kezdeti civakodás után összefogtak, s ez mindhármuk hasznára vált: együtt többre vitték, erősebbé váltak, mint külön-külön.
A három nővér legendája az egyik legősibb növénytársítási módszert írja le a kukorica, a bab és a tök együttéléséről. A legidősebb „nővér” a kukorica, amely víz- és tápanyagigényes növény, erős szárával támasztékot biztosít a babnak, amely felkapaszkodhat rá. A tök hatalmas leveleivel védi a talajt a kiszáradástól és a gyomok sanyargatásától, segíti szomjas testvéreit. A bab gyökérzete képes megkötni a nitrogént, melyet a két testvér „táplálékként” hasznosít.
Ez a megfigyeléseken alapuló népi bölcsesség nem csupán legenda, hanem a valóságban is működő növénytermesztési módszer. Megfontolandó tanmese a vegyeskultúrás zöldségtermesztésről, ahol az ideális partnerek nem csupán segítik egymást a fejlődésben, de a munka egy részének terhét is leveszik a vállunkról. Na, és mire tanít bennünket ez a történet a magaságyásos veteményeskertben?
Tökfélék és hüvelyesek a magaságyásban egymás segítésére
A fenti ültetési módszert – nem vitás – szabadföldi termesztésre találták ki. A magaságyásban változtatnunk kell a képleten, hiszen nem szoktunk takarmánynövényeket és égig érő paszulyokat nevelni, termetük okán. Az óriásira növő tökfélék, amelyek támasztékot és hatalmas területet igényelnek, szintén nem a legideálisabb választás a magaságyásos veteményesünkbe.
Azt viszont megjegyezhetjük belőle: a hüvelyesek (bab, borsó) a növekedési szakasz lezárulta után segítik a tápanyagok visszajuttatását a talajba, így kiváló társai lehetnek azon növényeknek, amelyek kizsigerelik a talajt, például a tökféléknek. Ha a hüvelyesek leteremtek, ne távolítsuk el az egész növényt, hagyjuk a gyökérzetet a talajban, mert megköti a nitrogént!
A hatalmas töklevelek óvó, védelmező funkcióját pedig helyettesítsük mulccsal! Igen, a magaságyásban is ajánlott mulcsolni, hogy javítsuk ágyásaink vízgazdálkodását. Már csak azért is, mert minél magasabb egy ágyás, annál több vizet nyel el.
Kapcsolódó bejegyzések
Mélymulcs: hogyan csináljuk, miért jó?
A mélymulcsozás módszerének alapját az erdei talaj adja. Ha jól végezzük a mulcsolást, védi a földünket a fagytól, a szárazságtól, a gyomoktól, és tápanyagot is biztosít.
Babok a magaságyásban
A bab kevésbé megosztó, szinte mindenki által kedvelt hüvelyes. Magas fehérje- és rosttartalma kiemeli a többi zöldségféle közül. Könnyen termeszthető, bő hozamú, tradicionális kiskerti növényünk, nagymamáinknak bizonyára nem kellett a szomszédba menniük egy tál szárazbabért.
Így vesd el a babot!
A bab növekedését tekintve két verzió ismeretes: a futóbab (karós bab) és a bokorbab. Az előző támasztékot igénylő fajta, amely akár 2–2,5 méter magasra is felkúszik. Magaságyásos termesztésre ezért én a bokorbabot ajánlom, 30–50 centi magasra nő, sűrűbben vethető, és nem igényel karózást. Mivel melegigényes növény, májustól érkezhet az ágyásokba (egyes fajtái már április végétől is). Az alábbiak szerint ültessük! 30 centis sortávolságokra húzzunk ki 5 centi mély barázdát, a babszemeket egymástól 5 centi távolságra vessük! Ha előző nap beáztatjuk a babszemeket, gyorsabban csíráznak. A keléshez szükséges idő kb. 10 nap. A babot mindig közvetlenül a helyére vetjük, mert nem tűri jól az átültetést.
A babok egy részét hüvelyestől fogyasztjuk. Köznapi nevük: zöldbab, de színük valójában a sárgától kezdve a liláig színes skálán mozog. A kifejtős bab a tarka bab, amelyből szintén többféle létezik.
Ha mindenképp ragaszkodunk a futóbabhoz, készítsünk neki vesszőből gúlát az ágyás 4 sarkából kiindulva, és erre futtassuk fel! Ezt is inkább a kisebb (40 centi magas) ágyásokhoz ajánlom.
Ha kifejtős babot fogyasztunk, a bab héja mindenképp a komposztban végezze! Sőt, a fehér bab héját gyógyterápiában is használják: csökkenti a vércukorszintet, serkenti a veseműködést, cukorbetegek számára kifejezetten ajánlott a babhéjtea fogyasztása.
Összességében a bab az ember- és a talajélet számára egyaránt értékes. Jótékony lakója ágyásainknak, kísérletezzünk vele bátran! Bokorbabot még az erkélyen is nevelhetünk nagyobb cserépben vagy balkonládában.
Tökfélék a magaságyásban
A tökfélék (kabakosok) családjába tartozik az uborka, a dinnye, valamint a cukkini is. Nagyra növő, tápanyag- és helyigényes zöldségekről (gyümölcsökről) beszélünk, ezért érdemes átgondolnunk, „szorítsunk-e” nekik placcot a magaságyásban. Az uborka esetében a válasz egyértelmű: igen.
Uborkanevelés támrendszerrel vagy anélkül
A különböző típusú uborkákat áprilistól vethetjük magról az ágyásainkba, vagy előnevelhetjük palántaként, és május második felében kiültethetjük. Erőteljes növekedésű zöldségféle, ezért én közvetlenül az ágyásba vetem. A szétültetést viszont nem bírja! Akár szakaszosan is vethetjük, júniusban a letermett borsó helyére is ideális választás.
Az uborkát is támrendszer mellett szokás nevelni, ám magaságyásban a lusta kertészek választhatják azt a módszert is, hogy az ágyás szélére ültetve engedik lefelé nőni. A lényeg, hogy a termés és a levelek lehetőség szerint ne érintkezzenek a talajjal, ezzel elejét vehetjük a különböző gombás betegségeknek. Az uborka fény-, tápanyag-, és vízigényes növény. A gondoskodást sok terméssel hálálja meg, amit folyamatosan szüretelve további termés nevelésére ösztönözzük a növényt.
A cukkinitermesztés lépései
Sokak kedvence a cukkini, amely – többi töktársával ellentétben – bokrosan növekszik, támasztékot nem igényel. Egy tő cukkinira viszont számolhatunk kb. 1 négyzetméternyi helyet. Ha úgy döntünk, hogy magaságyásban nevelnénk, társíthatjuk bokorbabbal. Ültethetünk palántát, vagy vethetjük magról. Egy fészekbe 2-3 szem magot szórjunk, a kelést követően a legerősebbet tartsuk meg! Tartsuk a méteres sor- és tőtávolságot!
A klasszikus mélyzöld, henger alakú cukkinin kívül színre, alakra, mintázatra számtalan egyéb fajta létezik. Sőt, akár egészen sajátos küllemű cukkinik is megjelenhetnek a kertünkben, ha több fajtát nevelünk egy helyen. A tökfélék nagyon könnyen kereszteződnek, ezért ne lepődjünk meg, ha az egymáshoz közel ültetett különböző fajta tökök „szerelemgyerekeként” a szülőktől eltérő kinézetű termés bukkan fel a kertben!
A cukkinit fogyaszthatjuk bébikorában (25–30 centisen) szőröstül-bőröstül, de valójában ő is képes igen szépen megnőni. Ha engedjük neki, akár 1 méter hosszú, több kilós terméseink is lehetnek. Ha ilyenkor használjuk fel a termést, szabadítsuk meg a héjától és a magjától! A magot aztán szárítsuk ki, és tegyük el a következő évre!
A tökfélék tápanyagigényes növények. Ha szép termést szeretnénk, érdemes a növényeket alkalmanként megkínálni egy kis érett komposzttal. Ne feledkezzünk meg a rendszeres öntözésről sem a csapadékmentes időszakban! Mind a cukkini, mind az uborka igen hálás veteményeskerti növényünk. Már 1-2 tő cukkini is elegendő terméssel szolgálhat egy család számára, uborkából 6-8 tő szintén kielégítő lehet, ha csak nem akarjuk az egész kamrát megtölteni savanyú uborkával.
