A műholdas adatok szerint 1984 óta 77%-kal nőtt a fahatár feletti növényzettel borított területek nagysága. A jelenség mögött a globális felmelegedés áll, mely az emelkedő hőmérséklet és a megnövekedett csapadékmennyiség által meghosszabbítja a vegetációs időszakot az Alpokban. Ezáltal a növények új területeket népesíthetnek be, miközben sűrűbbé válnak és magasabbra nőnek.
A kutatók már régóta tudják, hogy a hegyvidéki területek jóval a globális átlag feletti tempóban melegednek. Az eredmény azonban még a kutatást végző Bázeli Egyetem szakembereit is meglepte, mint mondják, a változás mértéke „abszolút masszív”. A Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Sabine Rumpf professzor szerint paradox módon a változás egyben azokat az alpesi növényeket is veszélyezteti, melyek egyébként jól alkalmazkodtak a zord körülményekhez.
Az eredetileg alacsonyabb magasságokban élő, erőteljesebb növekedésű növények a körülmények kedvezővé válásával kiszorítják ezeket a nagyobb magasságokban élő fajokat. Ezért, ahogy Rumpf mondja, „az Alpok egyedülálló biológiai sokfélesége jelentős nyomás alatt áll”.
A növényzet előretörésével párhuzamosan a hótakaró mennyisége csökkenőben van. Ez többek között azért jelent komoly problémát, mert a fehérből zölddé váló hegyek jóval kevesebb napfényt vernek vissza.
A felszín fényvisszaverő képességét albedónak nevezzük. Működése egyszerű: minél sötétebb a felszín, annál több napfényt nyel el, és fordítva. Többek között ezért is jelent nagy problémát a sarkvidékek és a gleccserek olvadása, ugyanis a helyükön létrejövő új felületek jóval kevesebb fényt vernek vissza, így melegítve tovább az éghajlatot. (Guardian)