Közeledik az utolsó síszezon?

Közeledik az utolsó síszezon?
Közeledik az utolsó síszezon?

Ezt a kérdés boncolgatja a Klímapolitikai Intézet legújabb cikke. Bár ma még úgy tűnik, hogy az európai síterepek keveset éreznek a klímaváltozásból, a hírekben egyre többet hallunk arról, hogy a télisportok jövője közel sincs biztonságban és az iparág az előttünk álló években megindulhat a hanyatlás lejtőjén.

Az alpesi sportok napjainkra több milliárdos iparággá nőtték ki magukat, a belőle profitáló országok bevételeik jelentős részét innen szerzik. Kérdéses viszont, hogy a felmelegedés meddig hagyja még virágozni a síparadicsomokat, illetve képesek lesznek-e az alkalmazkodásra.

A téli sportok főszezonja Európában decembertől áprilisig tart. Ebben az öt hónapban az átlaghőmérséklet 1,5-1,8ºC-kal emelkedett az iparosodás előtti szinthez képest. Az előrejelzések szerint az évszázad végéig ez további 1,2ºC-kal fog minimálisan emelkedni, de ha a kibocsátásunk nem csökken, ennek akár többszöröse is megvalósulhat.

Az 1950-es évek óta átlagosan 1,5-2 héttel csökkent a hótakarós napok száma az Alpokban és a Kárpátokban.

Az Alpokban a hóvastagsága várhatóan átlagosan 25-30%-kal fog csökkenni 2050-ig, a közelmúlt (1986–2015) átlagához képest. Az évszázad végére a legoptimistább előrejelzések szerint akár 40-45%-kal, a legpesszimistábbak szerint akár 90%-kal is csökkenhet a hó vastagsága a hegység 2000 méter alatti területein.

Az szinte biztosnak látszik, hogy a jelenlegi éghajati trendek jelentősen csökkenteni fogja a téli sportokra alkalmas lejtők számát. A cikk szerint azonban nem lehetetlen valamennyire alkalmazkodni a változásokhoz. Számos olyan példát mutatnak be, melyek a síszezon megőrzését illetve meghosszabbítását szolgálja.

Ilyen például a hóágyúzás, melyról jelenleg még igencsak megoszlik a szakemberek véleménye: a mesterséges hó létrehozásához nagy mennyiségű vizet és energiát kell felhasználni, valamint szükséges vegyszerek hozzáadása a fagypont növelése és a hó szerkezetének javítása érdekében. Ez rövidtávon hasznos és csökkenti a negatív hatásokat (pl. albedó, hűtőhatás, lefolyás/víz utánpótlás stb.), hosszútávon viszont fokozza az éghajlatváltozást.

Végezetül, mint írják, kijelenthető, hogy az emberi leleményesség, a mérnökök, kutatók és szakemberek tudásának segítségével a síturizmus vége nem a közeljövőben fog bekövetkezni, de komoly alkalmazkodást fog elvárni és új innovatív, fenntartható, költségkímélő és a környezetet kevésbé terhelő módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy unokáink és dédunokáink is élvezhessék a téli sportok örömeit.

search icon