A globális felmelegedés hatásaira különösen érzékenyek a hegyvidéki területek. Már a Párizsban meghatározott célok tartása esetén is komoly változások következhetnek be, például az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek el fogják veszíteni tömegük jelentős részét, több faj pedig úgy próbál majd alkalmazkodni a körülmények változásához, hogy magasabb térségekbe költözik, ameddig ez lehetséges. A Másfélfok friss elemzésében ezekkel a területekkel foglalkozik.
Megdöbbentő lehet, de napjainkban mintegy 2 milliárd ember vízellátása függ részben vagy teljesen a hegyekből eredő vizektől. Ha a vízhozam kiszámíthatatlanná válik, azzal nem csak az emberek, de a mezőgazdaság és az vízerőművek is nehéz helyzetbe kerülhetnek.
A felmelegedés folyatódásával az élővilág is veszélybe kerülhet a hegyvidékeken. Ahogy írják, az endemikus hegyvidéki fajok akár 84%-át a kihalás veszélye fenyegetheti. Az már most megfigyelhető, hogy egyes fajok egyre feljebb költöznek, ez azonban nem folytatódhat a végtelenségig.
A gleccserek már ma tapasztalható visszahúzódásáról többször írtunk korábban. Ez a folyamat szinte biztosan folytatódni fog. Nagyon nem mindegy persze, hogy milyen forgatókönyvvel számolunk: Európát tekintve például a becslések a stagnálástól egészen addig terjednek, hogy nem lesz természetes hótakaró a francia Alpokban és a Pireneusokban.
A Másfélfok cikkében részletesen ír a kapcsolódó veszélyekről, például a földcsuszamlások és árvizek okozta kockázatok megnövekedéséről, vagy épp az olyan, nehezen mérhető károkról, melyek az eszmei és kulturális értékeket fenyegetik. A szerző ezek mellett azonban a megoldási lehetőségekre is kitér.
A megoldást egyfelől természetesen a kibocsátások radikális visszafogásával a felmelegedés lassítása és megoldása jelentheti. Másfelől viszont alkalmazkodással jelentősen mérsékelhetők a potenciális károk. Utóbbiak között kiemelt szerepet kellene játszaniuk a természetalapú megoldásoknak. Ezentúl nagyon fontos a még meglévő természeti környezet, az erdők és a helyi élővilág megőrzése is.