Díszítés természetesen

Díszítés természetesen
Díszítés természetesen

Már értekeztünk a modern karácsony gigászi kérdéséről, név szerint a vágott fenyő kontra műfenyő harcáról. A Jövőidő műsorában Váczi Gergővel beleshettünk egy fenyőfatelep működésébe, és fény derült arra is, hogy bizony egy fenntartható, helyi gazdaságból származó vágott fenyővel kisebb lesz a karácsonyunk ökológiai lábnyoma, mint műanyag párjával, így mi emellett tesszük le a voksot. Másik cikkünkben különféle alternatívákat kapunk, hogy mivel válthatjuk ki teljesen a fenyőt.

Így ha már fánk van, szeretnék pár egyszerű ötletet adni, amivel a díszeinket is a fenntarthatóság zászlaja alá sorakoztathatjuk fel. A klasszikus díszekkel nincs probléma, ha ugyan úgy, mint a műfenyőt, 15-20 évig használjuk, de legyünk őszinték, az évek alatt eltörnek, elkopnak és ha folyamatosan új színekkel frissítjük a repertoárunkat, a régi darabok akaratlanul is szemétként végzik. Ezért összegyűjtöttem az internetről pár természetes díszítési trükköt, amihez még ragacsos és ártalmas akrilfesték, csillámflitter és dekopír fűrész sem szükséges.

Természetes alapanyagok

16. században az első karácsonyfákat gyümölcsökkel és gyertyával díszítették. Érdemes visszanyúlni az alapokhoz, és meg fogjuk látni, hogy így is milyen változatos színeket és formákat tudunk kihozni belőle.

A gyümölcsöket legjobban aszalt formában tudjuk díszítésként használni. Ha szerencsések vagyok és van otthon egy aszalógépünk, amit amúgy érdemes beszerezni, mert tízezer forinttól már vásárolhatunk, és aki egyszer kipróbálta, garantáltan kísérletezni fog különféle gyümölcsökkel és zöldségekkel. De ne essen pánikba az se, akinek nincs otthon aszalója, mert kis ötletességgel ki tudjuk váltani sütővel vagy éppen egy radiátorral.

A narancs a befutó

Karácsonyi hangulat eléréséhez a narancs és a citrusfélék igazi jolly jokerek, hiszen dekoratívak és kellemes illattal töltik meg a szobát. Elkészítésük sütőben sem ördöngösség. Fontos, hogy a tömörebb, kevésbé lédús, keskenyebb héjú gyümölcsöket válasszuk. Szükségünk lesz még egy jó éles késre, de van, aki uborkagyalut használ az egyenletes vastagság eléréséhez. A citrusokat merőlegesen 3-4 milliméteres szeletekre vágjuk és a könnyebb befűzés érdekében már most apró lyukat bökünk a szelet szélére, hogy a szárítás után könnyedén felfűzhessük. Aki szereti az illatát, az bátran bökhet a szeletekbe szegfűszeget is.

A vékonyra szeletelés a kulcs, mert a vastagabb szeletek lassabban készülnek el. Ha ügyesek vagyunk, akkor is minimum 3-4 órányi sütési idővel számolnunk kell. Ha nagyobb mennyiségben készítünk, akkor használhatunk több serpenyőt, de a legjobb csak egy sütőpapírt tenni a rácsra, és arra a szeleteket. Amennyiben van légkeveréses funkciónk, használjuk azt, de normál gázüzemű sütővel is meg lehet csinálni. A lényeg, hogy a legalacsonyabb fokozatra állítsuk, 60-90 fok közé. Egyes receptek azt írták, hogy kezdjük alacsonyabb hőfokon, amit lassan emelünk. Ezt elhagyhatjuk, de óránként mindenképpen forgassuk meg a szeleteket, és cseréljük fel a tepsiket, ezzel egyenletesen éri őket a hő, és elkerüljük, hogy bepöndörödjenek. Ha nincs légkeveréses funkciónk, érdemes résnyire nyitva hagyni az sütőajtót, rafináltabbak még a szobai ventillátort is odaállítják. Ez talán túlzás, de elektromos sütésnél is néha nyissuk ki az ajtót, hogy tudjon távozni a gőz. A vastagabb narancsnak 4 óra is kellhet, de mandarin esetén, a hőfokon emelve ez akár 2-3 órára is letornázható.

Mondhatjuk, hogy 4 óra sütés nem a legenergiatakarékosabb, szerencsére a türelmesebbek megpróbálhatják radiátoron vagy konvektoron is a szárítást, ez 4-7 napba is beletelhet, de mivel télen úgy is fűtünk, ez nem kerül plusz energiába. Ilyenkor ugyan úgy felvágjuk a szeleteket, jól leitatunk róluk minden nedvességet, és egy papírral takart fémtálcával együtt a fűtőtestre helyezzük. Naponta egyszer-kétszer átforgatjuk. Ha nem győznénk kivárni, akkor 1-2 nap után, amikor már kicsit száradt a radiátoron, betehetjük a sütőbe és 1 óra alatt készre süthetjük.

Az igazán sietősek megpróbálkozhatnak egy mikrós recepttel, ami azt ígéri, hogy 45 perc alatt elkészül. Ebben az esetben is felvágjuk a gyümölcsöt, tányérra tesszük több réteg papírtörlő közé, ezután 7 percre mehet a mikróba kiolvasztás funkción. A több réteg papír azért fontos, hogy jól felszívja a keletkező nedvességet. 7 perc után kivesszük, felitatjuk a nedvességet és cseréljük a papírtörlőket. Összesen háromszor ismételjük a folyamatot, majd hagyjuk kihűlni. Mindegyik receptén fontos, hogy nem kell keményre sütnünk, mivel felakasztva, díszként lógva úgy is száradni fog.

A színűk igen változatos, a grapefruit pirosan, a narancs és a citrom sárgán, a lime pedig zölden pompázik. Az így szárított narancsok evésre már nem igazán alkalmasak, de díszként az évek alatt sem romlanak meg, újból felhasználhatjuk őket. Bár az igaz, hogy a színűkből az idő elteltével veszítenek, így érdemes évente újat csinálni. Magában, madzaggal vagy szalaggal is felköthetjük a fára, de füzért és egyéb díszeket is csinálhatunk, ennek csak a fantáziánk szab gátat.

szárított narancs díszek

A narancsnak nem csak a húsát, hanem a héját is felhasználhatjuk. Süteményformával és egy kalapáccsal, akárcsak a mézeskalács tésztájából, különféle mintákat szaggathatunk ki, de nem kell csak a meglévő formákra hagyatkoznunk, egy nagy ollóval bármilyen egyszerű motívum kivágható. Gyerekkorunkból jó ismerjük ezt a módszert, és azt is tudjuk, hogy a héj a könnyen felpöndörödik és szétszárad, ezért a kivágott díszeket még nyers formában lyukasszuk és papírtörlő közé téve, nehezékkel ellátva tegyük a fűtőtestre. Nem érdemes sütőbe tenni, mert így is gyorsan szárad, éppen ezért a legbölcsebb a faállítás előtti napokban elkészíteni.

szárított narancs díszek

Almaszirom és fahéj, igazi karácsonyi páros

Természetesen nem kell megállnunk a citrusoknál, ugyan ilyen módszerekkel remek díszt készíthetünk almából is. Érdemes kisebb nedvességtartalmú fajtákat választani, ilyen például a gála vagy a golden. Azért se kell aggódni, ha nem a legfrissebb almát használjuk, aszalásra és díszítésre tökéletes a ráncosabb alma is. Az egészben az a legjobb, ha jól sikerül nem csak dísznek lesz tökéletes, hanem dióval, mogyoróval párosítva kész is a diákcsemege, ami ajándéknak sem utolsó. Legkézenfekvőbb megoldás itt is az aszalógép, de a sütős alternatívák is ugyan úgy működnek. A metódus ugyanaz, hosszában pár milliméteres szeletekre vágjuk az almát, kimagozzuk, majd citromos vízben picit átforgatjuk a szeleteket, így megelőzzük, hogy bebarnuljanak. Mivel az alma kevesebb nedvességet tartalmaz, így rövidebb ideig kell sütnünk, de ebben az esetben is órákkal kell számolni – az illat kárpótolni fog.

szárított alma díszek

Remek trükk, ha sütés előtt megszórjuk fahéjjal, vagy csak a felfűzésnél teszünk mellé egy fahéjrudat, és máris a fahéjas sültalma illata lengi be a szobát.

Csiriz és só az új műhó

Kézenfekvő még termésekkel, tobozokkal, faágakkal díszíteni a karácsonyfánkat vagy a lakásunkat. Az igazat megvallva ezek akkor mutatnak a legjobban, ha befújjuk műhóval, de megértem az aggályt a műanyag és büdös műhóval szemben. Szerencsére van egy ügyes módszer, amivel kiváltható. Keverjünk lisztből és vízből egy híg állagú csirizt, majd ecsettel vagy mártogatva vigyük fel a tobozokra, majd hempergessük sóba. A csiriz gyorsan megszárad és kész is a természetes műhó.

mézeskalácsok

A klasszikus mézeskalács díszeket direkt a végére hagytam, mert a saját példámból kiindulva nem emlékszem arra, hogy nálunk otthon sokáig lógtak volna a fán, mert egy vagy több torkos kéz hamar leszedegette őket. Ha vállalkozó kedvűek vagyunk, a mézeskalácson túl szaloncukrot is készíthetünk házilag, amit hogyha natúr papírba csomagolunk, szintén nem terheljük a környezetünket szeméttel. Néhány remek sütemény és szaloncukor receptet itt találtok.

Fotók/canva.com

search icon