Számos helyrĹ‘l hallhatjuk a hĂ©tköznapokban, hogy ne használjunk egyszer használatos műanyagokat, hanyagoljuk a plasztikcsomagolásĂş termĂ©keket, ne vásároljunk műszálas ruhákat, illetve ritkábban mossuk Ĺ‘ket. De miĂ©rt problĂ©ma a rengeteg műanyag a világban? Hiszen megkönnyĂti az Ă©letĂĽnket, olcsĂł Ă©s könnyű anyag. Mik azok a mikroműanyagok, Ă©s miĂ©rt olyan veszĂ©lyesek? Azt már tudjuk, hogy mit ne tegyĂĽnk, de ideje tisztázni azt is, hogy mit tehetĂĽnk a problĂ©ma elharapĂłzása ellen hĂ©tköznapi emberkĂ©nt.
Nem a minőség, a mennyiség a probléma
Nem kell átesni a lĂł tĂşloldalára Ă©s azt feltĂ©telezni, hogy a műanyag csak rossz lehet. Ez egy nagyon hasznos, könnyű, olcsĂł Ă©s könnyen előállĂthatĂł anyag. A nagy problĂ©mát a hatalmas mennyisĂ©g okozza. Évente körĂĽlbelĂĽl 300 milliĂł tonna (!) műanyagot gyártanak. Sajnos az is hatalmas baj, hogy jelenleg olcsĂłbb Ăşjabb Ă©s Ăşjabb műanyagot előállĂtani, mint ĂşjrahasznosĂtani a rĂ©git. SzerencsĂ©re azonban ebbe az irányba is egyre több a törekvĂ©s, Ă©s fel kell ismernĂĽnk, hogy nagyon fontos kordában tartani a műanyaggyártást, ha szeretnĂ©nk megĹ‘rizni a bolygĂł egĂ©szsĂ©gĂ©t.
JĂł pĂ©lda a műanyag hasznos tulajdonságaira, hogy a könnyű plasztikbĂłl kĂ©szĂĽlt járművek karosszĂ©riája nem olyan nehĂ©z, mintha hagyományosabb anyagokbĂłl, pĂ©ldául fĂ©mbĹ‘l vagy fábĂłl lenne. ĂŤgy az autĂłnak kevesebb ĂĽzemanyagra van szĂĽksĂ©ge, ami szintĂ©n csökkenti a károsanyag-kibocsátást. A nagyobb problĂ©mát az egyszer használatos, eldobhatĂł műanyag tárgyak, a csomagolĂłanyagok, illetve a műszálas ruhák mosásával a környezetbe kerĂĽlĹ‘ kis szálak jelentik.Â
A környezetbe kerĂĽlĹ‘ műanyagok a kĂ©miai szerkezetĂĽknek köszönhetĹ‘en nagyon ellenállĂłak. Ezeket legfeljebb csak roncsolja az erĹ‘s UV-sugárzás vagy a levegĹ‘ oxigĂ©ntartalma, de teljes mĂ©rtĂ©kig nem bontja le. SzintĂ©n nem tudnak mit kezdeni a műanyaggal a mikroorganizmusok sem, pĂ©ldául nem kĂ©pesek Ĺ‘ket táplálĂ©kkĂ©nt hasznosĂtani.
Mikroműanyagok a nagyvilágban
Az eddigiek alapján megállapĂthatjuk, hogy a műanyag nem bomlik le, hanem rengeteg nagyon aprĂł kis darabra esik szĂ©t, amelyek a kis mĂ©retĂĽknek köszönhetĹ‘en már láthatatlanok, de korántsem ártatlanok. Az 5 mm-nĂ©l kisebb plasztikdarabkákat nevezik mikroműanyagnak, de a kategĂłria mĂ©g olyan fiatal, hogy nem vezettek be alsĂł mĂ©rethatárt, Ăgy egyelĹ‘re mĂ©g hivatalosan a nanoműanyag elnevezĂ©s sem lĂ©tezik.
A mikroműanyagok több helyről származhatnak. Elsősorban a szintetikus szövetből készült ruhák mosása során kerülnek ki kis szálakként a környezetbe, illetve a műanyaghulladékok degradálódása, elaprózódása révén. Számos kozmetikai cikkben is megtalálhatók mikrogömbök formájában.
Miért olyan veszélyesek?
Már az 1970-es években észlelték a környezetünkben a mikroműanyagok jelenlétét, de a problémával csak napjainkban kezdtek alaposabban foglalkozni. A mikroműanyagok felületén számos vegyszer, kémiai szennyező anyag kötődhet meg, és mivel 5 mm-nél kisebb részecskékről beszélünk, észre sem vesszük, amikor ezek az anyagok bejutnak a szervezetünkbe. Pedig hosszú távú és káros következményeket hordoznak magukban. Mindenhol előfordul már mikroműanyag, a legmagasabb hegycsúcsoktól egészen az óceán fenekéig. A vizekben élő planktonok, halak, kagylók véletlenül megehetik a műanyagdarabkákat, ettől a szervezetükben gyulladás alakulhat ki, illetve el is pusztulhatnak az idegen anyagtól.
A legkisebb rĂ©szecskĂ©k jelentik a legnagyobb kockázatot, hiszen a nagyobb darabokat a szervezetĂĽnk kĂ©pes Ă©rzĂ©kelni Ă©s kilökni, de a kis plasztikszeletkĂ©k akár a sejtjeinkbe is bejuthatnak, Ă©s sejthalált is elĹ‘idĂ©zhetnek. Ami bennmarad, a belekben felszĂvĂłdhat, gyulladást idĂ©zve elĹ‘ a szervezetben.Â
A nanomĂ©retű műanyagrĂ©szecskĂ©k azĂ©rt veszĂ©lyesek, mert mĂ©lyebbre jutnak a tĂĽdĹ‘ben, bekerĂĽlhetnek a vĂ©rĂĽnkbe, Ă©s a keringĂ©ssel más szerveinkhez is eljuthatnak, illetve a szövetekbe Ă©s a sejtekbe is bekerĂĽlhetnek, károsĂtva ezzel a szervezetet. Ha a mikroműanyagokat megeszik a kagylĂłk, a halak, nem nehĂ©z elkĂ©pzelni, hogy a táplálĂ©klánccal hamarosan eljutnak az emberekhez is.
A problĂ©mát nemcsak a darabkák felĂĽletĂ©n megkötĹ‘dött kemikáliák jelentik, amelyek Ăgy sokkal nagyobb mennyisĂ©gben jutnak be a szervezetbe, mint amĂşgy tennĂ©k, hanem a kĂĽlönbözĹ‘ segĂ©danyagok is, amelyekkel a gyártĂłk a polimerek tulajdonságait igyekeznek feljavĂtani. Ide tartoznak a lágyĂtĂłk, az Ă©gĂ©sgátlĂłk Ă©s a hormonháztartást megzavarĂł biszfenol-A (BPA) is.
Emellett kimutatták azt az elkeserĂtĹ‘ tĂ©nyt, hogy a mikroműanyagok könnyedĂ©n átjutnak a vĂ©r-agy-gáton Ă©s a placentagáton is. Vemhes patkányokon vizsgálták a belĂ©legzett plasztik rĂ©szecskĂ©k hatását a terhessĂ©gre Ă©s a magzatra. A kutatás során kimutatták, hogy a placentagát nem kĂ©pes megállĂtani a mikroműanyagokat, hiszen ez egy nagyon Ăşj keletű szennyezĂ©s, amelyre az Ă©vezredek során kialakult vĂ©dĹ‘ barrier mĂ©g nem kĂ©szĂĽlhetett fel. MikroműanyagokrĂłl csupán a 20. század Ăłta beszĂ©lĂĽnk, az evolĂşciĂł során az emberi szervezetnek eddig nem kellett számolnia ezzel az anyaggal.Â
Milyen mértékű a szennyeződés?
Osztrák adatok szerint a Duna Ă©vente 1500 tonna mikroműanyagot sodor magával, Ăgy egyĂ©rtelmű, hogy a vĂz Magyarországra már nagyon szennyezetten Ă©rkezik. Ehhez persze mi is hozzáteszĂĽnk. A Dunában köbmĂ©terenkĂ©nt 50 rĂ©szecske találhatĂł. HasonlĂł a helyzet a Tisza esetĂ©ben is, a folyĂł mĂ©g szennyezettebb, ennek egyik oka az ukrán Ă©s a román oldalrĂłl származĂł nagy mennyisĂ©gű hulladĂ©k. A problĂ©mát csak nemzetközi egyezsĂ©gekkel Ă©s diplomáciai megoldásokkal lehetne orvosolni.
Mi a helyzet az ivĂłvĂzzel?
A nemzetközi tanulmányok alapján a palackozott italok fogyasztásával egy ember átlagosan 90 000 darab mikroműanyag-rĂ©szecskĂ©t juttat a szervezetĂ©be, mĂg aki fĹ‘kĂ©nt csapvizet iszik, sokkal kisebb mennyisĂ©get, 4000 darabot nyel le.
Magyarországon az ivĂłvĂz biztonságos, a benne lĂ©vĹ‘ műanyag mennyisĂ©ge mĂ©g nem Ă©ri el a kockázatos határt. Ez fĹ‘kĂ©nt annak köszönhetĹ‘, hogy hazánkban az ivĂłvĂz nagy rĂ©sze a talaj mĂ©lyĂ©rĹ‘l fakad, mĂg a felszĂni vizek sokkal jobban ki vannak tĂ©ve a szennyezĂ©seknek.
Mit tehetĂĽnk?
SĂşlyos következmĂ©nyei vannak a tetemes mennyisĂ©gű műanyag előállĂtásának, de nĂ©zzĂĽk, mit is tehetĂĽnk! A mikroműanyag több mint háromnegyede a háztartásokbĂłl, ezen belĂĽl is a ruhák mosásával kerĂĽl a környezetbe. Az a tĂ©ny, hogy a szennyezĂ©s kevesebb mint negyedĂ©Ă©rt felelĹ‘s csak az ipar, bizonyĂtja, hogy tehetĂĽnk a mikroműanyagok terjedĂ©se ellen.
Megoldás lehet a Guppyfriend mikroszálas mosĂłzsák, amely – ha mosáskor beletesszĂĽk a szintetikus anyagot (pĂ©ldául nejlont, poliĂ©sztert) tartalmazĂł szennyest – kiszűri a mikroműanyagot. A mosás után a zsákban látszani fognak a kis műanyag szálak, amelyeket össze lehet gyűjteni, Ă©s egy lezárt zacskĂłban vagy dobozban a szemĂ©tbe dobni, hogy ne szabaduljon ki a benne lĂ©vĹ‘ anyag. Sajnos erre egyelĹ‘re nincs jobb megoldás, mivel nem biodegradábilis vagy ĂşjrahasznosĂthatĂł anyagrĂłl beszĂ©lĂĽnk.
Emellett szenteljünk figyelmet annak, hogy olyan kozmetikai termékeket vásároljunk, amelyek mikroműanyag-mentesek! Ezt a gyártók fel szokták tüntetni a csomagoláson.
Illetve mondjuk nemet az egyszer használatos műanyag edĂ©nyekre, evĹ‘eszközökre, zacskĂłkra, Ă©s amennyiben a helyzet engedi, a csomagolĂłanyagokra is! MinĂ©l tudatosabban Ă©pĂtjĂĽk be ezeket a változtatásokat az Ă©letĂĽnkbe, annál automatikusabbá fognak válni az Ăşj szokások, Ă©s kis idĹ‘ elteltĂ©vel már nem lesznek megerĹ‘ltetĹ‘ek.
Mit tesznek a szabályozások?
SzerencsĂ©re egyre elterjedtebb az a nĂ©zĹ‘pont, hogy be kell tiltani a vĂ©kony műanyag zacskĂłkat Ă©s plasztik evĹ‘eszközöket. SzerencsĂ©re a szennyvĂztelepek is hatĂ©konyan távolĂtják el a mikroműanyagok nagy rĂ©szĂ©t. A szennyvĂztisztĂtásrĂłl rĂ©szletesebben egy korábbi cikkĂĽnkben Ărtunk.Â
A kiszűrt anyagok a szennyvĂziszapba kerĂĽlnek, amelynek nagy rĂ©szĂ©t felhasználják a mezĹ‘gazdaságban. Ugyan már megjelentek feltörekvĹ‘ megoldások az iszap tisztĂtására is, egyelĹ‘re ezek nagyon költsĂ©gesek, Ă©s nem teljesen kiforrottak.
Emellett ma már szabályozzák, hogy a vĂzhálĂłzatok kizárĂłlag olyan anyagokbĂłl kĂ©szĂĽljenek, amelyekbĹ‘l nem oldĂłdhatnak ki káros segĂ©danyagok, Ă©s az Ă©lelmiszerekkel Ă©rintkezĹ‘ anyagokra is nagyon szigorĂş szabályozások vonatkoznak, ami alapján kioldĂłdási határĂ©rtĂ©ket állapĂtanak meg.
Megoldást jelenthet még a biopolimerek alkalmazása.
TojásfehĂ©rje segĂthet kiszűrni a vĂzbĹ‘l a mikroműanyagot
A hvg.hu-n megjelent cikk szerint a Princetoni Egyetem mĂ©rnökei tojásfehĂ©rjĂ©bĹ‘l egy könnyű, porĂłzus gĂ©lt kĂ©szĂtettek, amely kĂ©pes kiszűrni a tengervĂzbĹ‘l a sĂł mellett a mikroműanyagokat is. Ez a felfedezĂ©s nagyban elĹ‘relendĂthetnĂ© az Ăłceánok tisztĂtásáért vĂvott kĂĽzdelmet, Ă©s az Ă©lĹ‘vizek műanyagtartalmának csökkentĂ©sĂ©vel a táplálĂ©klánc minden tagja is nagyobb biztonságban lenne. Az eljárás során oxigĂ©nmentes közegben 900 °C-ra hevĂtettĂ©k a tojásfehĂ©rjĂ©t, Ă©s a magas hĹ‘mĂ©rsĂ©kletnek köszönhetĹ‘en szĂ©nszálak Ă©s grafĂ©nlapok keverĂ©ke alakult ki, amely 99%-os hatĂ©konysággal szűrte ki a szennyezĹ‘ket.
PozitĂvum, hogy olcsĂł a kiindulási anyag, biodegradábilis Ă©s könnyen hozzáfĂ©rhetĹ‘, emellett mĂ©g hatĂ©konyabb is, mint az aktĂv szĂ©n. A mĂłdszer elĹ‘nye az is, hogy más fehĂ©rjĂ©k is alkalmazhatĂłk szűrĹ‘kĂ©nt, nem csak a tojásfehĂ©rje. A kutatĂłk jelenleg a tömeggyártás kidolgozásán munkálkodnak.
Összefoglalás
VĂ©gezetĂĽl megállapĂthatĂł, hogy nagy problĂ©mát jelentenek a környezetben elĹ‘fordulĂł kis műanyag rĂ©szecskĂ©k, ami ellen mi is tehetĂĽnk. Használjunk termĂ©szetes szövetbĹ‘l kĂ©szĂĽlt ruhákat, mossunk kevesebbszer, Ă©s alkalmazzunk mikroszálas mosĂłzsákot! Mondjuk nemet az egyszer használatos műanyagokra, Ă©s igyekezzĂĽnk környezetbarát kozmetikumokat vásárolni!Â