Meg tudod különböztetni a három leggyakrabban látott galambfélét? Egyáltalán miért hívjuk az egyiket gerlének, a másikat galambnak?
A városi galambot mindenki ismeri, és senki sem hívja gerlének, hisz akár még kedvesünk beceneve is lehet, népdalainkban is pozitív jelző, nem úgy mint a szürke flasztert koptató galamb. Utóbbiról jóformán semmi szép nem jut eszünkbe, ráadásul rendkívül veszélyes is, hiszen a rajta élősködő tolltetű még agyhártyagyulladást is terjeszt, ezért tilos őket etetni. Persze, csak akkor, ha vigyázni akarunk egészségünkre.
Szerencsére azonban nem csak velük találkozhatunk. Tavasszal megjelenik az örvös galamb (a cikk kezdőképén láthatjátok), amely majdnem kétszer akkora, mint városi társa, és jóval szebb is. Ilyenkor könnyen megfigyelhetjük őket, ahogy párjukkal együtt gyűjtik a fészekhez az építőanyagot, és hangjukkal messze hirdetik a tavaszt. Sok bosszúságot nem okoznak, a házak közé ritkán szállnak, jobb szeretik a ligetes erdőket vagy parkokat. Az örvös galamb színe ónos, nyakán zöld-fehér „örv”, csőre narancssárga, mérete pedig nagyjából a dolmányos varjúéhoz hasonló.
Van azonban itt még valaki, akinek semmi keresnivalója nem lenne hazánkban, az idegenhonos és invazív balkáni gerle. Tollazata homokszínű, nyakán egy fekete-fehér nyakörvvel. Ázsia felől terjeszkedik, olyan gyorsan, hogy világszerte 40 év alatt több mint 2,5 millió (!) négyzetkilométernyi területet hódított meg. Az örvös galamb mellett ők a másik vadászható gerlénk. Célszerű is gyéríteni, ugyanis más, honos gerlefajokat is kiszoríthat onnan, ahol felbukkan.