Indul az uborkaszezon! Ám ez egyelőre még csak a növénynevelés kezdetét jelenti. Ha azonban már a kovászos uborka gondolatától is összefutott a szánkban a nyál, érdemes mielőbb megtenni az első lépéseket a házi termés felé vezető úton!

Kiskerti nevelése már csak azért is javasolt, mert a nagyüzemi termesztésben a legtöbbet vegyszerezett zöldségnövényünk az uborka. Viszont a család igényeit kielégítő mennyiséget könnyűszerrel megtermelhetjük magunknak is, kellő gondosság és megfelelő fajtaválasztás mellett vegyszermentesen. Az uborka erőteljes növekedésű és igen gyorsan termőre forduló zöldségnövényünk, így türelmetlen típusok számára is ajánlott. Házi nevelése mellett szóló további érv, hogy bőtermő, sokáig szüretelhető, néhány trükkel pedig egész nyáron élvezhetjük hűsítő zamatát!

Vetés kontra ültetés

Az uborka a paprikához és a paradicsomhoz hasonlóan melegigényes növény, így a palánta kiültetésének időszaka május közepén jön el. A palántanevelést már április elején megkezdhetjük, a sziklevelek megjelenésétől számítva a növényke 4 hetes korára kiültetésre éretté válik, így nem kell olyan sokáig az ablakpárkányon dédelgetnünk, mint a paprika- vagy a paradicsompalántát.

Ám ha valakinek nincs már több helye az ablakpárkányon (például nekem) még az uborkanövendékek számára is, a rövid tenyészidő okán eltekinthetünk az előnevelésétől, és vethetjük magról közvetlenül az ágyásba. Ebben az esetben a vetés időszaka április végén kezdődik.

Ha mielőbb szeretnénk a szánkban érezni a roppanós terméseket, az előneveléssel egy kis előnyre tehetünk szert. Viszont ha ezt kevésbé macerásan oldanánk meg, akkor válasszuk a második megoldást, és vessük közvetlenül az ágyásba! A szabad ég alatt nevelkedett példányok, bár később fordulnak termőre, szívósabb, erőteljesebb növények lesznek, mint bent szocializálódott társaik.

Folyamatos termés: szakaszos vetés

Én a vetés mellett tettem le a voksomat, amelynek – bevallom – főképp kényelmi okai vannak (lustakertész-üzemmód). Ugyanakkor a magaságyásos veteményesemben az időjárás viszontagságaival szemben előnnyel indulok, hiszen az ágyásban a halmozott szerves hulladéknak köszönhetően a folyamatos hőtermelés alulról is melengeti a növényeket. Magaságyásban számomra az április végi vetés mindig sikerrel zárult, de ha rizikósnak érezzük, várjunk még egy-két hetet!

Az uborkanövény előbb-utóbb leterem, egy tavaszi vetésű fajta nem fogja az első novemberi fagyokig húzni, így ha szeretnénk megnyújtani a szezont, érdemes újra vetnünk, akár több szakaszban. Az április végi vetést ismételhetjük akár havonta, egészen július közepéig, így biztosan kimaxolhatjuk az uborkaszezont!

Szétültetni tilos! Öntözni kötelező!

A veteményesünkben sűrűn kelt növényállományt általában szétültethetjük (pikírozhatjuk), ám ez a módszer a tökfélék esetén tilos! Sekély gyökérzetük érzékenyen reagál mindennemű macerálásra, így ha palántát nevelünk, azt minden esetben földlabdával helyezzük a földbe, magról vetés esetén pedig ne próbálkozzunk a szétültetéssel! És miután az uborka gyökérzete nem hatol mélyen a talajba, ez azt is jelenti, hogy rendszeres öntözést igényel, hacsak az anyatermészet erről nem gondoskodik. Ezzel mindenképp számoljunk, enélkül nem fogunk tudni eredményesen uborkát nevelni otthonunkban.

Stresszes növény, keserű termés

Bizony a növények is reagálnak az őket érő kellemetlenségekre, haszonnövényeink esetében a termés sínyli meg. Az uborka (és a rokon növények) egész speciális módon kezelik a stresszt, válaszul olyan vegyületet termelnek, amelytől a termés kellemetlen ízű lesz. Valójában az uborka keseredésének evolúciós okai vannak: a háziasítás előtt – mint vadon termő növény – keserűanyag-kiválasztással védekezett az őt érő támadások ellen (mert nem csak az ember érzi kellemetlennek ezt az alapízt). Ám a kártevőkön, kórokozókon túl ilyen stressztényező lehet az uborka számára a hő- és vízingadozás is, sőt, egy forró nyári nap után a hideg zuhanyként rázúdított locsolóvíz. 

Kicsit érzékeny tehát a növényke, igyekezzünk hát kiegyensúlyozott légkört teremteni számára! Mindemellett pedig éhes és szomjas is, sose hanyagoljuk el ezért az öntözését, amit lehetőség szerint kora reggeli órákban végezzünk, alkalmanként pedig csillapítsuk éhségét egy kis érett komposzttal, kevés trágyával vagy csalánlével. Ha odafigyelünk ezekre az apró gesztusokra, egészen biztos, hogy növényünk ízletes, bő terméssel viszonozza szívélyességünket!

Vetőmagok széles választéka

Az uborka esetében is igaz az, ami minden más zöldségnövényünknél: a fajtaválaszték sokkal-sokkal gazdagabb annál, amivel bevásárlásaink során eddig találkozhattunk. Az uborka három alaptípusa a berakó-, a kígyó- és a salátauborka, de a vetőmagok között rábukkanhatunk olyan egzotikus fajtákra, mint a banán- vagy a datolyauborka. Kiskerti termesztésben leginkább a berakóubi keresett, melyet héjától megszabadítva fogyaszthatunk nyersen (a héját pedig használjuk arcpakolásként!), de kovászolni és savanyítani is kiváló. Kezdő uborkatermesztőként a vetőmagok közül érdemes olyan hibridet választanunk (ezeket mindig F1 jelzéssel jelölik), amelynek csomagolásán feltüntetik, hogy ellenállóak a növényre jellemző gombás és bakteriális betegségek javával szemben, valamint nem keserednek meg. Így egy jól megválasztott fajtával már a rajt előtt növelhetjük esélyeinket, hogy gazdag és egészséges uborkatermésünk legyen.

Hol neveljünk uborkát?

Bárhol! Az uborka fény-, meleg- és vízigényes növény, ám ha ezeket a feltételeket tudjuk biztosítani számára, akkor vethetjük a kert végébe vagy az elejébe, ültethetjük magaságyásba, de akár a gangon vagy a napfényes erkélyen egy dézsában, virágládában is nevelhetjük őket. Ez utóbbi esetben mindenképp biztosítsunk számára támasztékot (és segítsük is fel rá), mert a körülményeivel elégedett növényünk gyors térhódításba kezd.