Egy jó felszereléslista rengeteg szenvedéstől kímélhet meg minket. Mások tapasztalatai, a ruhadarabok ismerete, mind a jó túra alapkövei. Összeszedtük nektek, miket ne hagyjatok otthon.

Emlékszem, amikor kiskamaszként még huszonkilós hátizsákokkal indultunk útnak egy-egy hétvégi kint alvós túra alkalmával. Rengeteg és feleslegesen nehéz eszközzel vágtunk neki a hegyeinknek, s végül a cucc felét sem használtuk, de fel voltunk készülve még a világvégére is. A magunkkal vitt ételt már nem is említem, annyira szörnyű volt: nyers krumpli, nulla tápértékű fehér kenyér és társai. Ebben a cikkben azonban igyekszem segítségére lenni azoknak, akik vagy most kezdik el ezt az élménydús sportot, vagy épp kedvük szegve állnak néhány balul sikerült túra után.

A lábbeli

A legfontosabb. Ezt nem lehet megúszni. Az alább következő összes többi pont, mind-mind variálható, megfontolható. A cipő vagy a bakancs viszont mindennek az alapja. Ha rosszat vásárolunk, kínkeserves kilométereknek nézünk elébe, és ezen semmi nem fog könnyíteni.

Ezek a legfontosabb választást segítő tényezők:

• Milyen hosszúakat túrázom?
• Melyik évszakban?
• Milyen terepre megyek általában?

Az első kérdés azért fontos, mert ha ritkábban és rövidebb távra megyünk, akkor nem kell a legbrutálisabb magashegyi bakancsot beszerezni, hiába tűnik vonzónak, hogy még hágóvasat is lehet rá tenni, és úgy fogja a bokánkat, hogy egy szélvihar sem dönt le a lábunkról. Kisebb kirándulásokhoz a legjobb a terepfutócipő. A bokánkat ugyan nem fogja, tehát körültekintőbben kell gyalogolnunk, viszont könnyű. Ha elázik, könnyen szárad, és kellően tapad is. Ha viszont akár 30–40 kilométereket is megyünk – természetesen ekkor is jó a már említett cipő – jobb, ha egy kicsivel magasabb szárút választunk.

Habár anyagukat tekintve vonzóak lehetnek az elegáns bőrbakancsok, a súlyuk tántorítson el megvásárlásuktól!A legjobb, ha „mesh” vagy gore-tex lábbelit szerzünk be. Ezek amellett, hogy pillekönnyűek, hamar meg is száradnak. Utóbbi meleg évszakra hő- és páravisszatartó tulajdonsága miatt nem javallott, viszont késő őszre és télre sokkal jobb, mint hálószerű anyagból készült konkurense, de nem is olyan, mint egy bőr „gumicsizma”.

A terep mint szempont azért fontos, mert ehhez kell talpkeménységet választanunk. Ennek jelölése nagyjából egységes: míg „A” a legpuhább, addig a „C–D” már sziklás terepre ajánlott. Lehet persze szinte teljesen merev talpú bakancsban is caplatni az alföldi sívó homokon, de ha szeretnénk még használni a lábunkat a következő napokban, akkor nem igazán célszerű ilyen mutatványokat végeznünk. Általánosan igaz a lábbelikre is, hogy mindig a feladathoz választjuk őket. Nekem például van egy vadászbakancsom, amely bőr kívül-belül, van egy terepfutócipőm az egynapos túrákra, és van egy félmagas szárú könnyű bakancsom, ha esetleg többnapos, nehéz hátizsákos túrára mennék.

A hátizsák

Szintén kulcselem. Itt is fontos, hogy egyáltalán mire szeretnénk használni, hiszen ettől függ a mérete, a szabása és a kialakítása is. Ha csak egynapos kirándulásra készülünk, felejtsük el a 15–20 liternél nagyobbakat, ugyanis ekkor már a táska önsúlya is feleslegesen nagy (kivéve, ha ultra light felszerelésünk van). Ez az a méret, amelyben kényelmesen elfér egy esőruha, a szükséges étel és az a folyadékmennyiség, amit megiszunk, sőt, egy 20 literesbe már a gyereké is simán befér. Az egynapos hátizsákok vásárlásakor nem kell a boltok legfelső polcát sem nézegetni, mivel nem fog múlni rajta a következő napi teljesítményünk, de akkora távolságot sem megyünk, hogy esetleges minőségéből fakadó problémák előjöjjenek, hacsak nem teljesítménytúrázunk.

Az igazi válogatás akkor kezdődik, ha már minimum két éjszakás vadkempingezést tervezünk! Azért a két éjszaka a mérvadó, mert nem kell sokkal több felszerelés egy hétre vagy három napra. Az ételek kapcsán majd látjuk, hogy miért. A legnagyobb helyet úgyis a hálózsák, a sátor alkatrészei, valamint az élelmiszer foglalja majd el, a ruha java úgyis rajtunk lesz, az pedig, hogy a váltásalsónemű két darab vagy négy, nem oszt, nem szoroz. A többnapos túrázásokhoz mindenképp olyan zsákot válasszunk, amelynek a saját tömege lehetőleg egy kilogramm alatt van, vagy csak kicsivel haladja ezt meg.

Ne essünk abba a hibába, hogy „a méretet vesszük a lényegnek” és rögtön 70 literes hátizsákot veszünk. Ha nem készülünk többhetes kitett expedícióra, akkor ez teljesen felesleges. Sima túraviszonyokhoz, tehát ahol pár naponta akár tudunk venni élelmiszert, és vízlelőhelyeket is könnyen találunk, bőven elég a maximum 40–50 literes hátizsák. Ennél kisebbe nehezen férünk bele, ennél nagyobb pedig a már említett okokból túlzás.

A ruházat

Nem győzöm édes jó anyáink intelmét hangsúlyozni: rétegesen! Ez a legfontosabb. Amikor elindulunk, és még nem melegedtünk be, könnyen lehet, hogy még fázunk, de a folyamatos hegyre fel és le menet bizony hamar feltornázza a pulzusunkat, és azonnal le is ver a víz még a leghidegebb télvíz idején is, főleg akkor, ha hátunkon a nehéz zsákot cipeljük. Nincs annál rosszabb, mint a túra legelején már nedvesre izzadni a pulóvert, hogy utána a hidegben keressük a táska legmélyén a váltóruhát, mindezt vizes háttal.

Az izzadás pedig sajnos tényező, és a komfortunk ellen dolgozik, de van egy-két praktika, amellyel könnyebbé tehetjük az életünket. Először is válasszunk olyan ruházatot, amely nem tartja, nem kumulálja a vizet, mint a merinói gyapjú vagy az úgynevezett „technikai” ruházat! Ezek segítenek elvezetni és mihamarabb felszárítani a nedvességet, aminek köszönhetően kisebb eséllyel kapunk tüdőgyulladást, és a bőrünket sem kezdi ki a hátizsák folyamatos dörzsölése.

A rétegesség azért is számottevő, mert az időjárás – főleg magashegyi túra esetén – nem lesz ugyanolyan reggeltől estig. A völgyben hideg van, a hegytetőn süt a nap, vagy szakad az eső, és mindez szeszélyesen még változik is. Ez esetben sokkal jobb, ha minél több lehetőségünk van alkalmazkodni, s minél több variációban tudjuk az aláöltözettől a héjkabátig variálni az outfitet. Még egy tipp: legyen a táska legtetejére pakolva – akár az aznapi étel fölé – az a ruhadarab, amelyet megálláskor, hidegebb helyen vagy esőben magunkra tudunk kapni. Higgyétek el, szakadó esőben nem a legjobb a táska mélyén turkálni!

A pamutot felejtsük el! Sajnos sem zokninak (erre szintén jobb a technikai), sem pólónak nem alkalmas, mert mint szivacs gyűjti és tartja meg az izzadtságot. Nadrágnak olyat válasszunk, amelyben könnyedén mozgunk akár meredekebb emelkedőkön is, a pulóver pedig lehetőleg szintén technikai, műszálas vagy merinói legyen! A legfelső réteg, az úgynevezett „héjkabát” pedig szél- és esőálló, szó szerint vett „héjunk” legyen az időjárás viszontagságai ellen!

Együnk, igyunk!

De mit? Felejtsük el a hagyományos szendvicseket! Ezek aranyosak, kedvesek, de teljesen haszontalanok. A túra ugyanis fokozott igénybevétel szervezetünknek, ezért figyeljünk oda, hogy minden mikro- és makrotápanyagból ennek megfelelően kapjon. Összetett szénhidrátok, fehérjedús ételek, táplálékkiegészítők, zabszeletek, „fekete kenyér”, energiaszeletek: ez a profi menü. Ezeken felül minden csupán saját luxusunkat szolgálja: egy-egy alma, esetleg gázfőző és hozzá a vízzel felönthető félkész ételek. Szó se róla, egy 30–40 kilométeres szakasz után nincs is jobb, mint a táborhelyen a saját sátrunk előtt enni a zacskós curry-s csirkét!

A fő irányvonal mégis az legyen, hogy kiszámoljuk, adott nap(ok)on hányszor és mit kell, mit akarunk enni!Egy többnapos túrára például reggelire jó egy felöntős zabkása, napközben majszolhatunk fehérjeszeletet és olajos magvakat (utóbbiból annyit vigyünk, amennyi csak befér, ugyanis jó fehérje- és energiaforrás), ebédre, mondjuk, valamilyen sós, esetleg kis főzős megoldás, vacsorára pedig kiadós meleg étel, édesség, lefekvés előtt pedig olajos magvak. Összeadva legyen meg a minimum 1, de inkább 1,5-2 gramm/testsúlykilogramm fehérje, a 2-3 g/tskg szénhidrát, plusz a magvakból az olaj, és más forrásból (tablettákból) a vitaminok.

A víz szintén a túlélésünk kulcsa. Annyit vigyünk, hogy inni legyen minimum 3 liter, de inkább 4, ha melegebb van, tehát nyári túrán akár 5 is! Ezenfelül tartalékba vagy főzésre, ha akarunk, további 0,5–1 litert is eltehetünk. A túra tervezésekor mindenképp legyünk tekintettel arra, hogy nem biztos, hogy lesz mindenhol vízforrás, hiába jelöli a térkép, tehát mindig maradjon egy kicsi talonban! A hátizsákunk végleges súlyában ez sokat fog nyomni, ezért akár víztisztító berendezést, vagy -tablettát is vihetünk magunkkal, így könnyítve magunkon. A zsák egy hosszú hétvégére akkor jó, ha nem több 12–14 kilogrammnál vízzel együtt. Ennél lejjebb is mehetünk, akár 10 alá, de ez már ultra light kategória a profiknak és azoknak, akik nyugodt szívvel költenek is szeretett hobbijukra.

Íme két lista segítségképp:

Egynapos túra

• 15 literes hátizsák
• terepfutócipő
• 3 liter víz
• 2 fehérje- és 2 zabszelet, teljes kiőrlésű kenyérből készült szendvics (a többnapossal ellentétben egynaposra kifejezetten ajánlott a szendó)
• esőruházat (poncsó vagy kabát)
• váltózokni
• időjárásnak megfelelően pulóver, sapka, sál, kesztyű
• minimális elsősegélycsomag: sebtapasz, bandázs, Betadine

Két éjszaka, három nap

• 40 literes hátizsák
• bokát is tartó cipő
• hálózsák (lehetőleg pehely-)
• derékalj (lehetőleg hőcellás, hőtükröző)
• sátor
• napi 4-5 liter víz
• napi 2-2 fehérje- és zabszelet, 100 gramm olajos mag, 1 tasak meleg étel, 1 tasak zabkása reggelire, ebédre pedig lehet fekete kenyeret vinni (a súly és az energia aránya kiváló)
• 2 váltás alsónemű, 4 váltás zokni, 2 váltás póló
• időjárástól függően további aláöltözet, pulóver, kabát
• elsősegélycsomag: gyógyszer, amire szükségünk lehet, vitaminok, sebtapasz, bandázs, izolációs fólia, igény szerint kis hintőpor
• kis méretű mikroszálas törülköző, környezetbarát szappan, fogkefe, fogkrém
• bicska, fejlámpa, fémpohár (lehetőleg titánium), evőeszköz, nedves törlőkendő, vécépapír
• túrabot (hosszú éveket spórolhatunk a térdünknek ezzel)

Kapcsolódó bejegyzések

Kulacsdilemma – Melyik a jobb: a műanyag, a fém vagy az üveg?

Tudtad, hogy 1 év alatt közel félmilliárd, pontosan 481,6 millió műanyag palackot használunk el világszerte? Érdemes mindig magunknál tartani a saját palackunkat, főleg azért, mert Magyarországon kiváló a csapvíz. De vajon melyik tartós palack bizonyul a legjobb megoldásnak? Ennek jártunk utána. Mit jelent pontosan az a félmilliárd műanyagpalack? Ez talán a legfőbb indok, amiért egyre […]