Harap? Fojtogat? Agyonvág? Lelő? Nem! Más módszere van.

Az állatok védekezési módjai közül talán a legfélelmetesebbek a mérgezések. Össze sem lehet számolni, hányféle állat termel különböző mérgeket, hogy megbénítsa vagy megölje támadóját.

Dél-Amerikának, főleg a nagy trópusi területeknek számtalan veszélyes, mérges állatfaja van. A legkülönösebbek közülük talán mégis a nyílméregbékák. A nyílméregbéka-félék családjába több mint kétszáz faj tartozik, ezek közül azonban nem mind olyan mérgező, hogy a bőréhez érintett nyíllal ölni lehessen. Sőt, mindössze a következő három faj ennyire veszélyes: Phyllobates terribilis, Phyllobates bicolor, Phyllobates aurotaenia. Az őslakosok tehát az ő mérgüket használták.

Hogyan mérgez?

A nyílméregbéka mérge, a batrakotoxin olyan vegyület, amely a szervezetbe jutva az idegsejt membránjaiba ágyazott, az idegi aktivitást szabályozó nátriumion-csatornák működését akadályozza meg úgy, hogy a csatornák fehérjéihez kapcsolódik. Bár ez így elsőre elég kínaiul hangzik, a gyakorlatban a méreg hatására leáll a légzés, izombénulás következik be.

Kinek is a mérge?

„Amit megeszel, az te leszel” – szól a dalszöveg. Ez pedig teljesen igaz a nyílméregbékára. Hiszen nem maga a béka termeli a mérgét, hanem csak felhalmozza azt a mérget, amit az általa elfogyasztott rovarokból szerez be.
Ez úgy derült ki, hogy kutatók egyes nyílméregbékák étrendjét úgy rakták össze, hogy a mérgező rovarok hiányoztak belőle. Azok a békák, melyek így táplálkoztak, nem lettek mérgezőek. Így például az állatkertben nevelkedő példányok sem veszélyesek gondozóikra, amennyiben ők nem mérgező rovarokkal etetik őket.
A tudósoknak azonban azt még nem sikerült kideríteniük, hogy a batrakotoxin forrása pontosan melyik rovar lehet. Érdekesség azonban, hogy a helyi madárfajok némelyikénél is kimutatható ez a méreg.