A klímacélok eléréséhez jelentősen fokozni kell a bioüzemanyagok előállítását és felhasználását, amihez az állatizsír-alapú bioüzemanyagok is nagyban hozzájárulhatnak. Már most egyre nagyobb rájuk az igény, de nem egy aggály is felmerül velük kapcsolatban.
A közelmúltban jelentős figyelmet kaptak az állati zsiradékok bioüzemanyag-alapanyagként való felhasználásával kapcsolatos fenntarthatósági kételyek. Sokakat bizonyára maga az a tény is meglepett, hogy biodízelt nemcsak növényi nyersanyagokból lehet és szabad előállítani, hanem állatokból is, pedig ezt bizonyos keretek között az Európai Unió megújulóenergia-irányelve is megengedi, és az elmúlt években az erősödő kereslet nyomán érdemben bővült is az állati zsiradékok ilyen módon történő felhasználása.
A feldolgozás után kapott bioüzemanyagot fosszilis alapú dízelhez keverve leginkább a teher- és személyautók használják, sőt a motorok minimális vagy semekkora módosításával hajók és repülőgépek hajtóműveiben is elégethetők. A modellezési eredmények szerint a klímacélok eléréséhez az évtized végéig a 2022-es érték több mint kétszeresére kellene emelni általában a biodízel-felhasználást, amihez az állati zsír alapú bioüzemanyagok is nagymértékben hozzájárulhatnak, az ezek iránti kereslet pedig csaknem megháromszorozódhat 2021 és 2030 között. Azt, hogy jókora üzleti lehetőségről van szó, jelzi a nagy olajvállalatok e területen mutatott élénk aktivitása is.
Az állati zsiradék bioüzemanyag-célú felhasználását az teheti indokolttá, hogy ezek esetében olyan hulladékokról van szó, amelyek melléktermékként mindenképpen képződnének, viszont az általuk hordozott nagy fertőzésveszély miatt nem alkalmasak emberi élelmiszerként, állati takarmányként vagy olyan egyéb célú felhasználásra, mint például kozmetikai cikkek (például szappan) készítése. A vonatkozó uniós szabályozás szerint ez nem csak az ipari nagyságrendű hús-, tejtermék-, tojás-, bőr- és egyéb termelésben érintett állatok tetemeit jelentheti, de például kiterjed a kedvtelésből tartott, az állatkerti állatokra és a cirkuszi állatokra is, sőt, ide tartoznak a szennyvízkezelés során begyűjtött tetemek, illetve a trágya is.
Bioüzemanyag: minden út a pálmaolajhoz vezet?
A bioüzemanyagok különösen fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy csökkenjen a szállítási szektorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke, ha termelésük fenntartható keretek között valósul meg, de e feltétel teljesítése többnyire sokkal nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Ami az állati eredetű bioüzemanyagok esetében ugyan alapból nem merül fel, viszont a növényi bioüzemanyagokkal kapcsolatban gyakran, az például az orosz-ukrán háború kitörését követően is felerősödő „étel- vagy bioüzemanyag” dilemma, de a jelenlegi trendek folytatódása esetén e szegmens sem kerülhet el egy alapanyag-ellátási válságot.
A bevezetőben hivatkozott tanulmány szintén arra a következtetésre jut, hogy lényegében nem vágnak le elég állatot ahhoz, hogy kielégítsék az ilyen eredetű bioüzemanyag iránti igényt, és ha a kereslet tovább erősödik, akkor olyan alternatívák után kell nézni, mint például a trópusi esőerdők irtásával járó pálmaolaj-termelés. További negatív következményként az ebben érdekelt piaci szereplők gazdaságilag érdekeltté válhatnak a magasabb minőségű állati zsiradékok leminősítésében és bioüzemanyag célú felhasználásában, ami a megújulóenergia-irányelv alapján szabálytalan, és itt is felveti az „étel- vagy bioüzemanyag”-dilemmát.
A trükközés a növényi eredetű bioüzemanyagok piacán már ma is bevett gyakorlat lehet, ahol a gyanú szerint Kína részben pálmaolajból készült biodízel alkalmazásával igyekszik kielégíteni a használt sütőolaj alapú bioüzemanyag iránti erőteljes európai keresletet. Ez annak tükrében még inkább kedvezőtlen fejlemény, hogy az EU új erdővédelmi törvénye egyebek mellett éppen a pálmaolajra összpontosítva, a nagy termelő országokkal konfliktust vállalva igyekszik megakadályozni, hogy erdőirtással és erdőpusztulással kapcsolatos termékeket hozzanak be és értékesítsenek az Európai Unióban.
Sok legyet egy csapásra
Az állati eredetű, fenntartható bioüzemanyagok egyre növekvő felhasználásának hosszú távú kilátásait nem javítja, hogy miután a nagyüzemi állattenyésztés önmagában a világ teljes karbonemissziójának körülbelül hatodáért felelős, a Föld lakhatóságának megőrzése érdekében a gazdag országoknak – egyes tanulmányok szerint – drasztikusan csökkenteniük kellene húsfogyasztásukat, például a döntően növényi alapú étrendre való átállással. Ez pedig nyilván maga után vonná a nagyüzemi állattenyésztésben tartott állatállomány, következésképpen pedig az állati alapú bioüzemanyag-alapanyag mennyiségének csökkenését is.
Alternatív nyersanyagforrások azonban az állati biodízel tekintetében is rendelkezésre állnak. Ilyen, nem is annyira új lehetőséget jelent az egyébként nagyrészt nem hasznosuló élelmiszer- (vagy egyéb szerves) hulladék légylárvákkal történő feletetése, majd a „csontik” olajjá alakítása üzemanyag-előállítás céljából. A házilégy és a fekete katonalégy nagyon hatékonyan dolgozzák fel az elpazarolt élelmiszert, majd lárváikból akár állati takarmány, akár biodízel készítéséhez felhasználható olaj gyártható, miközben ezáltal megakadályozható jelentős mennyiségű, agresszív üvegházhatású metán felszabadulása is.
A témának egyre terjedelmesebb a szakirodalma, és egyre többen látnak potenciálisan rendkívül jövedelmező lehetőséget a rovartenyésztésben, aminek gazdaságosságát a legyek genetikai módosítása is növelheti. Persze, ahogyan általánosságban az intenzív, ipari állattartással szemben felhozható számos gyakorlati érven túl az emberiességi szempontot is meg kell említeni, úgy a morális megfontolások mérlegelése immár a rovartenyésztés esetében sem kerülhető meg, különösen az újabb kutatási eredmények fényében.
Képek: pexels
Kiemelt kép: canva