Kezdenek eltűnni az autók a városokból
Kezdenek eltűnni az autók a városokból

Az extrém módon megnövekedett autóforgalom, valamint a nyomában járó levegő- és zajszennyezés, a helyhiány és a balesetveszély Budapesthez hasonlóan mind több várost hajt az autómentesítés irányába.

A városok károsanyag-kibocsátásának csökkentése a klímaválság kezelése szempontjából is alapvető fontosságú, de az üzemanyagárak emelkedése is világszerte erős motivációt jelent az autók városokból való, legalább részleges kiszorítására. Európában az orosz olajtól való függés csökkentésének szándéka is ebbe az irányba mutat. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) orosz-ukrán háború kitörése után kiadott energiatakarékossági javaslatcsomagjának több pontja is az autóhasználat visszafogására irányult: a nagyvárosokban autómentes vasárnapokkal, rövid utakon sétával vagy kerékpározással. Utóbbi azért is tűnik kézenfekvőnek, mert az Európai Unióban az autóval megtett utak harmada rövidebb, mint 3 kilométer.

Az Európai Energia Ügynökség ezekkel a javaslatokkal igyekszik rávenni a lakosságot, hogy spóroljon, és ezzel tegyen a háború ellen. Bár ennek hatásossága erősen megkérdőjelezhető.

Kevesebb autó, tiszta haszon

Bár léteznek olyan hiedelmek, melyek szerint az autók eltávolítása rontja a helyi gazdasági kilátásokat, számos esettanulmány szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Egy – a koppenhágai helyzeten alapuló – elemzés szerint például minden kilométer autóval megtett út 0,71 euró veszteséget okoz a társadalomnak, míg kerékpáros közlekedés esetén 0,64 euró a haszon. A madridi városközpont autómentesítése a 2018-as téli ünnepi időszakban közel 10 százalékos bevételnövekedéssel járt a város fő bevásárlóutcájában működő üzletek számára. De hasonló tapasztalatokat szereztek máshol, például New Yorkban is.

A jelenség valószínűleg több okra vezethető vissza. A legtöbb városban bizonyára szerepet játszik a szűkös parkolóhely-kínálat, az autók által elfoglalt főutak sztrádásodása (lásd a budapesti Rákóczi utat), valamint a kerékpárosok és a gyalogosok figyelmének a lassabb tempóból adódó könnyebb megragadhatósága is. Az autómentesítés gazdasági haszna azonban messze túlmutat a kedvező kiskereskedelmi hatásokon. Társadalmi szempontból összességében jóval jelentősebbnek tűnik, mint az autójukhoz ragaszkodó polgárok kényelmetlenségei.

A légszennyezés és az autóbalesetek számának visszaszorulásával jelentős egészségügyi költség takarítható meg tekintettel arra, hogy előbbi az emberi egészséget veszélyeztető legnagyobb kockázat, a zömében autók okozta halálos közúti balesetekben pedig világszerte több mint 1 millió ember veszíti életét évente. Az egyre nagyobb arányban városokban élő növekvő globális népesség 95 százaléka nagyrészt a járműveknek betudható szennyezett levegőt lélegzi be, a légszennyezettség évente mintegy 4,2 millió embert öl meg világszerte. Csak a kipufogógázok évente több százezer halálesetért lehetnek felelősek.

A közelünkben lévő Prága teljes belvárosából jóformán ki vannak tiltva az autók.

Fokozatosan haladnak

Az autók jelenlétének csökkentésével az addig parkolásra fenntartott jelentős területeket lehet visszaadni egyéb közösségi célokra. Mivel a nagyvárosi közterületek átlagosan 85 százalékát parkolók foglalják el, a különbség drasztikus lehet. A „felszabadított” területeket aztán birtokba vehetik a gyalogosok és a kerékpárosok, megnyitva az utat a kávézók és az egyéb rekreációs szolgáltatásokkal járó térhasznosítás előtt is. Ez végeredményben a korábbinál magasabb életminőséget eredményez.

Az autókból származó szmognak komoly egészségkárosító hatása van, ami gazdaságilag is mérhető.

Természetesen, különösen a nagyobb városokban, a teljes autómentesítés nem valósítható meg gyorsan. Sok helyen ez nem is cél. A részben autómentes – autómentes zónákkal rendelkező – városok is érdekes és értékes példákat szolgáltatnak, mint például a már említett Koppenhága. Ezek a nagyvárosok intézkedéseikkel igyekeznek lépésről lépésre kiterjeszteni az autómentes úthálózatot, fokozatosan előmozdítva és népszerűsítve a fenntartható mobilitás ügyét.

Ilyen, az autómentes város koncepciójának megvalósítása felé tett lépés a tömegközlekedés ingyenessé tétele, a városközpont sétálóövezetté alakítása, a bicikliutak építése. Az autók okozta terhelés csökkenését a járműmegosztó népszerűségének növekedése is előmozdítja. A forgalmi terhek csillapítására intelligens forgalomirányítási rendszerek is bevethetők, melyek csökkentve a város útjain a „stop-and-go” hullámok számát, gördülékenyebbé teszik a forgalmat, mérsékelve a járművek kibocsátását is.

A jól meggondolt tervezésnek és a több gyalogostérnek van realitása minden városban.

Eleinte utáljuk, aztán ráérzünk az ízére

Az autómentesítési folyamatba belevágó európai városok számos utat követhetnek. Közlekedési hálózataik és gyakorlatuk más és más, de jelentős részben máshol is alkalmazható univerzális megoldásokhoz nyúlnak. A lényeg leegyszerűsítve így foglalható össze: bármi kerüljön is a helyükre, az autók számának csökkentése a városközpontokban elengedhetetlen a nemzeti éghajlatvédelmi célok eléréséhez és az emberek egészségének javításához.

A kritikusok arra is rámutatnak, hogy a személygépkocsiktól való megszabadulás kizárhatja a közlekedésből a fogyatékkal élők jelentős részét, hiszen nekik autóra van szükségük a városban való mozgáshoz. Ez a kihívás azonban leküzdhető, mivel az autómentes városok érdekes módon könnyebben is megközelíthetők, mint hagyományos társaik. Az autók eltűnésével ugyanis annyi hely szabadul fel, hogy érdemben növelhetők a gyalogosok, kerékpárosok, kerekesszékesek és egyéb mikromobilitási közlekedési formák lehetőségei.

Az autómentes városok arra ösztönzik az embereket, hogy csatlakozzanak a tömegközlekedéshez, sétáljanak vagy kerékpározzanak a torlódások és a környezetszennyezés csökkentése érdekében, de nem mindenki nyitott erre az elképzelésre. Az autómentesítés érdekes és szintén általánosnak tűnő tapasztalata, hogy eleinte az emberek jó része szemében népszerűtlen, azonban később, a kedvező eredmények jelentkezésével megváltozik a közhangulat, és a többség gyorsan az ügy mellé áll. Ez történt például Stockholmban is, ahol 2006-ban heves ellenkezés fogadta a dugódíj bevezetését, tízből hét lakos pedig nem támogatta a lépést. Mindössze öt évvel később viszont a többség már egyértelműen az új rendszer mellett foglalt állást. Ennek a más városokban hasonló lépéseket fontolgató vezetőkre is bátorítólag kell hatnia.

search icon