Nem titok, hogy az emberek világszerte számos faj kihalását okozzák, ezért megpróbálják enyhíteni a kárt. De vajon eredményesek-e ezek az erőfeszítések? Az UCL és a Göteborgi Egyetem által vezetett új kutatás kimutatta, hogy a betelepített (nem honos) fajok nem töltik be az ember által kihalásra kényszerített madarak által hagyott űrt.
A tudósok rengeteg munkát végeztek a tanulmány elkészítéséhez. Először összeállítottak egy listát az összes madárfajról, amelyek bizonyos szigetcsoportokon belül előfordultak. A kutatók azt rögzítették, hogy milyen madárfajok léteztek még a kihalások előtt, és mi lépett a helyükre később. A lista 1302 madárfajra terjedt ki, köztük 265 globálisan vagy helyileg kihalt madárfajra, valamint 355 meghonosodott, betelepített fajra. A tudósok különböző múzeumi gyűjteményekbe látogattak el, hogy megnézzék a kihalt fajokat, és jobban megértsék az ökoszisztémákban lezajlott átalakulásokat.
Összességében sikerült számszerűsíteniük a morfológiai jellemzőket és azok változatosságát a bőr- vagy csontvázmintákban a madarak kihalása előtt és után. A kutatás alapjául nem véletlenül választottak szigeteket, hiszen az elszigeteltségük miatt a közlekedés feltalálása előtt az emberek hatása itt még szinte minimális volt. A tanulmány kimutatta, hogy a madárfajok morfológiai változatossága nagyobb volt, mielőtt az emberek megérkeztek volna ezekre a szigetekre. Akik viszont számos madárfajt be is hurcoltak, így a tudósok megfigyelhették azt is, hogy ez hogyan hatott a helyi biodiverzitásra. Mivel a különböző szigetekre nagyon hasonló madárfajokat telepítettek be, ezek az idegen fajok csak tovább csökkentették a sokféleséget.
De mit jelentenek ezek az eredmények gyakorlatiasabb szempontból? Nos, a tudósok szerint a természetvédelmi erőfeszítéseket sokkal inkább a veszélyeztetett fajok megőrzésére kell összpontosítani, mert mindegyiküknek megvan a maga külön szerepe az ökoszisztémában.
Forrás (technology.org)
