A Massachusettsi Amherst Egyetem kutatói egy vizsgálatot végeztek, amelyben prognosztizálták az államban a földhasználat várható változását, és ezzel összefüggésben a csapadékvíz viselkedését.
Minden csepp esőnek két útja van, amikor esik. Vagy lefolyhat a földről egy patakba, vagy beszivároghat a talajba, és lassan lecsordul a talajvízszintre
– mondja Timothy Randhir, az UMass Amherst környezetvédelem-professzora, a tanulmány vezető szerzője.
De azáltal, hogy nagy területeket burkoltunk, mocsarakat és vizes élőhelyeket temettünk be, és folyókat csatornáztunk, jelentősen megnehezítettük az eső beszivárgását a talajba, növelve az aszály valószínűségét. Ugyanakkor az összes lefolyás a patakokba és folyókba ömlik, ami viszont áradássá nő, ahogy lezúdul a folyásirányban, és ahogy halad, még több lefolyás táplálja.
A változó földhasználatot leíró történelmi adatokat egy modellbe táplálták, amely előrevetítette a 2035-ös, 2065-ös és 2100-as évek tendenciáit, majd a területhasználati modell eredményeit betáplálták a Hidrológiai Szimulációs Program-FORTRAN hidrológiai modellbe.
Kapcsolódó bejegyzések
Évi 50 milliárdos kárt okoz a talajromlás csak az EU-ban
Talajkímélő mezőgazdasági rendszerekkel, oktatással, szaktanácsadással és megfelelő támogatási rendszerrel lehetne ezen változtatni.
A modell előrejelzése szerint 2100-ra a teljes erdős terület 51%-kal csökken, a vízzáró területek (utak és parkolók) pedig 75%-kal nőnek. Ezek a változások 3%-kal növelik az éves vízhozamot, míg a lefolyás 69%-kal nő. Mindezek a megnövekedett lefolyás több termőtalajt és egyéb szilárdanyagot jelent a vízben (54%-os növekedés). A talajból kioldott foszfor- és nitrogénkoncentráció pedig 12%-kal, illetve 13%-kal nő, rontva a termőtalajok minőségét.
Hogy mindez ne valósuljon meg, a tanulmány szerzői többek közt esőkertek kialakítását, vízáteresztő járda használatát a nagy parkolókban , valamint növényzet ültetését javasolja a lefolyás lassítására.
(Forrás: phys.org, bővebben: journals.plos.)