Közel 30 éve pusztítja a Panama-betegség a világ banánültetvényeit, ezért sokak kedvenc gyümölcse hamarosan luxuscikk lehet. A probléma egyik fő oka az, hogy a világ legtöbb ültetvényén ugyanazt a fajtát termesztik. A történet a legtöbb nagyüzemi körülmények között termelt mezőgazdasági termék lehetséges jövőjét is bemutatja.

A Tropical Race 4 (TR4) betegség valójában egy gombafaj által okozott kór, amely a banánokat támadja. Eddig több mint 20 országban jelent meg, terjedése pedig egyre gyorsul, ami hamarosan a banán árában is megmutatkozhat. Az eset jól példázza, hogy mennyire sebezhetővé teszi a mezőgazdaságot a genetikai sokféleség elvesztése és a monokultúrás termelés.

A kereskedelmi forgalomba kerülő banánok több mint 90%-át a Cavendish fajta adja. Ez a mindenki által ismert méretű, formájú és színű banán. Ez „a” banán. Valójában viszont csak egy fajta a banánok népes családjából. Vannak nála jóval ízletesebb vagy épp más tulajdonságban eltérő fajták is, vannak piros banánok, sőt olyanok is, melyeknek magja is van. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a banánfélék családfája változatosabb és rejtélyesebb lehet, mint azt korábban gondoltuk.

Az eltérő fajták szerepe azért nagyon fontos, mert a TR4 elsősorban a Cavendish-t támadja. A fertőzés egyelőre – igaz, hogy nagy költséggel – kontrollálható, de ez a jövőben könnyedén megváltozhat, a betegség akár a Föld teljes banániparát elsöpörheti. Ráadásul a TR4 igen alattomos: miután a növényt megfertőzte, egy évig semmilyen jelét nem mutatja jelenlétének, amikor viszont a levelek fonnyadásával és sárgulásával felfedi magát, akkorra már mindenhol megtelepedtek a gombaspórák, az ültetvény pedig menthetetlenné vált.

Az egyformaság veszélyes

Az első banánapokalipszis az 1950-es években zajlott, amikor a korszak Cavendish-ét, a Gros Michel nevű fajtát tizedelte meg a most is terjedő fuzáriumos gombának egy másik fajtája. A Panama-kórként is ismert fertőzés már az 1890-es években elindult, de 60 év kellett neki, hogy végleg leszámoljon a Gros Michellel. A Cavendish-re való váltás pár év alatt lezajlott, és a fajta szerepe azóta megkérdőjelezhetetlenné vált. Noha az új fajta sokak szerint kevésbé ízletes, a köré épülő marketing olyan sikeres volt, hogy máig ez a fajta testesíti meg a banánt.

A Panama-kórral szembeni ellenálló képessége mellett volt az új fajtának néhány fontos előnye: gondozása könnyű, terméshozama nagy, a termések küllemre és ízre egyformák és jól szállíthatók. Igazi főnyeremény, ha az iparszerű mezőgazdaság szemüvegén keresztül nézzük. Egyben „állatorvosi lova” annak a rendkívül veszélyes gyakorlatnak, melynek eredményeként soha nem látott mértékben csökken az emberiség által termelt növények genetikai sokszínűsége.

Jelenleg az emberiség által fogyasztott élelem több mint 80%-át 15 növényfaj adja, és köztük is elsősorban a nagy hozamú fajták szelekciója folyik, miközben az összes művelt terület felén mindössze négy fajt termesztünk. A helyzet némileg más, mint a banán esetében, de abban a tekintetben nincs különbség, hogy a genetikailag homogén állományokat megtámadó betegségek hatalmas károkat és akár éhínségeket okozhatnak.

Nézzünk egy egyszerű példát!
„A” gazda 1 hektáros földjén 1-féle almafa van, „B” gazda ugyanekkora gyümölcsösében viszont 10-féle.
Tegyük fel, hogy felüti a fejét egy új betegség, mely éppen azt a fajtát támadja, amelyiket „A” gazda is termeli.

Mi történik?
Míg „B” gazda elveszíti a termés 1/10-ét, addig „A” gazda tönkremegy.

A faj- és fajtadiverzitás csökkenése nemcsak a növény- és gyümölcstermesztésben, de az állattenyésztésben is egyre gyorsul, ezért a génbankok és a tájfajták szerepe felértékelődik. A rövid távú profitérdeken túl minden az agro-biodiverzitás növelése mellett szól. Például azt is számos eredmény bizonyítja, hogy a termesztett növények diverzitása hasonló mértékben képes az éves termésmennyiséget stabilizálni, mint amilyen mértékben azt az éves csapadékmennyiség ingadozása csökkentheti. Arról nem is beszélve, hogy táplálkozásunk is egyre szürkébb, egyhangúbb lesz, ha elbúcsúzunk a fajok és fajták tömkelegétől csupán azért, mert a mezőgazdaság óriásai számára ezek termesztése kevésbé profitábilis. Mindez arra is rámutat, hogy a probléma egyik lehetséges megoldásához a kulcsot a mezőgazdaság szerkezeti átalakítása jelentheti. Kistermelők, közösségi mezőgazdasági rendszerek és kosárközösségek jelenthetik a fenntartható alternatívát.

Miért éppen a banán?

Mivel gyógymód egyelőre nincs, a fertőzött banánültetvényeket karantén alá vonják, a tudósok pedig legalább olyan hévvel kutatják a gyógyírt, mint a koronavírus esetében, hiszen a banán nemcsak táplálék, hanem óriási biznisz is. Ráadásul a trópusi országokban közel 400 millió ember számára az alapélelmiszerek egyike.

A megoldást persze nem feltétlenül a laboratóriumokban kell keresni. A világon több száz banánfaj létezik, a termőhelyeken tucatnyifélét fogyasztanak, csak épp ezek hozzánk már nem jutnak el. A kevésbé ismert banánfajokkal az az egyetlen bökkenő, hogy mind küllemben, mind ízben, mind eltarthatóságban különbözhetnek a banánt a világ nagy részén megtestesítő Cavendish-től, ez pedig megnehezítheti az elterjedésüket. Pedig széles körű művelésbe vonásukkal helyettesíthető lehet a Cavendish.

A másik lehetőség – az ellenszer keresése és a termelés sokszínűbbé tétele mellett – sajnos a génmódosítást. Egy ausztrál kutatók által „fejlesztett” génmódosított Cavendish-változat már ellenáll a TR4-nek, azonban ennek elterjedése még hosszú évekig eltarthat a GM-növényekkel szembeni szigorú elvárások és a velük szembeni ellenszenv miatt. Persze a GM-Gavendish is csak rövid időre lenne jó megoldás, mert előbb-utóbb úgyis feltűnik majd egy újabb betegség.

Ha a monokultúra és a homogenitás problémáit szeretnénk vázolni, a Cavendish banánnál jobb „állatorvosi lovat” nem is találhatnánk. A gyümölccsel kapcsolatos problémák ugyanis a fentieknél jóval szélesebb körűek, komoly gazdasági, társadalmi és természeti vetülettel. A banántermelő országok egy jelentős részének exportjában a banán kiemelkedő szerepet játszik, így akár teljes gazdaságokat is bedönthet, ha egyik napról a másikra tönkremennek az ültetvények. Ezzel kéz a kézben jár, hogy az ültetvényeken dolgozó százezrek is elveszíthetik a munkájukat.

Ugyanitt viszont azt is fontos megjegyezni, hogy a banán néha olcsóbb, mint az itthon termő krumpli vagy alma. Ez úgy lehetséges, hogy a termelésben részt vevő emberek többsége éhbérért dolgozik, sokszor borzalmas körülmények között. Épp ezért, ha tehetjük, válasszunk „Fair trade” címkével ellátott banánt.

A nagyüzemi mezőgazdasági módszerek, a természetet kizsákmányoló megoldások világszerte egyre nagyobb problémákat okoznak. A Planet Budapest Fenntarthatósági Expó számos szakmai résztvevője és kiállítója foglalkozik a regeneratív mezőgazdasági eljárásokkal, melyek megoldást jelenthetnek, a lassan egész civilizációnkat fenyegető válságra. Magyarországon is több olyan gazdaság működik, melyek nem a természet ellen, hanem azt segítve termelik meg élelmiszereink minőségi alapanyagait. Ilyen például a Száron működő Csoroszlya Farm, melynek vezetőjével, Nobilis Ágostonnal a rendezvényen beszélgettünk.