Mindannyian emlékszünk még arra, amikor édesanyánk ránk parancsolt, hogy együk meg a kenyér héját, mert abban van a vitamin. Persze a szétsült tésztadarabban egy szem nyomelem sem volt, de hát meg kellett enni. Sajnos a helyzet nem sokkal jobb a zöldségekkel és a gyümölcsökkel sem.
Pedig sokan arról is ódákat zengenek, hogy milyen sokfajta vitamint tartalmaznak kerti finomságaink. Tény, hogy van bennük vitamin, és az is tény, hogy az egészséges táplálkozásnak részei. De vajon tényleg elég, ha csak paprikából vagy narancsból akarjuk fedezni a vitaminszükségletünket?
A legtöbb vitaminkészítményen meg van adva, hogy miből mennyit tartalmaz, és mennyi az ajánlott napi bevitel. Utóbbit nem olyan nehéz megugrani, de tökéletesen illik rá a mondás: „meghalni sok, túlélni kevés”. Legalábbis egy átlagos városlakót illetően, aki munkája és környezete miatt jóval nagyobb stressznek és több káros környezeti hatásnak van kitéve, mint az, aki a falu szélén lakik, és otthonról végez irodai munkát, emellett a saját kertjét műveli. Úgy érzem, utóbbiak vannak kevesebben.
A megnövekedett szükségletünkkel tehát kezdenünk kell valamit. Vegyük a C-vitamint! Mindenki ismeri, magyar „találmány”. Szent-Györgyi Albert neve még annak is ismerős, aki sose hallott róla. A jó magyar paprika volt segítségére abban, hogy rátaláljon erre az éltető anyagra, ezért is vizsgáljuk meg például a hazai gasztronómia eme nélkülözhetetlen zöldségét.
Egy átlagos paprikában jó esetben 100 milligramm C-vitamin van. A napi szükségletünk, ami tehát az abszolút minimum, 500 mg-ban van meghatározva. Jó étvágyat minden nap öt fej paprikához! És ezzel csak a minimumhoz jutottunk hozzá. Szent-Györgyi Albert sok ezer milligramm C-vitamint fogyasztott naponta. Ha ennek csak a felét esszük meg, már jó úton járunk.
Ezt a mennyiséget viszont aligha lehet pótolni zöldségekből. Ellenőrzött és kiváló minőségű étrend-kiegészítőkkel viszont segíthetünk ezen. A többi vitamin és nyomelem esetében is hasonló az arány a zöldség kínálta mennyiség és a valódi szükséglet között.