Jogászok és aktivisták egy csapata azon dolgozik, hogy az “ökocídiumot” a háborús bűnökkel egyenrangúvá tegyék. A kezdeményezés célja, hogy egy nemzetközi törvény felelősségre vonhassa a nagy környezetszennyezőket.
Az ökocídium kifejezés története
Az “ökocídium” szó a környezetpusztítás minden formáját magában foglalja az erdőirtástól az üvegházhatású gázok kibocsátásáig.
A környezetvédők az 1970-es évek óta szorgalmazzák egy olyan nemzetközi törvény létrehozásának gondolatát, amely alapján a Nemzetközi Büntetőbíróság ítélkezne, és amely büntetné a környezetpusztítások felelőseit.
Az ökocídium kifejezés először 1972-ben került a köztudatba, amikor Olof Palme, Svédország miniszterelnöke az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferenciáján a vietnami háború által okozott környezeti károk leírására használta. A konferencián javaslatot tettek egy ökocídiumról szóló egyezmény létrehozására, de az nem jött létre.
A gondolat az 1990-es években, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), a világ első állandó nemzetközi büntetőbíróságának létrehozásakor merült fel újra. A Nemzetközi Büntetőbíróságot, mint végső fokon eljáró bíróságot nem azért hozták létre, hogy felülírja a nemzeti bíróságokat, hanem hogy kiegészítse azokat, és olyan globális bíróságot hozzon létre, amely a nemzetközi közösséget érintő legsúlyosabb bűncselekményekről ítélkezik. Amikor 1998-ban a jogászok összeültek, hogy elkészítsék a Római Statútumot, az ICC alapító dokumentumát, már előkészületben volt egy olyan törvény, amely a környezetpusztítást kriminalizálta volna.
A törvény azonban soha nem jött létre. “Emlékeim szerint egyszerűen nem volt politikai támogatottsága” – mondja Philippe Sands, aki 1998-ban részt vett a Római Statútum preambulumának kidolgozásában (és aki később társelnöke lett a 2020-ban az ökocídium jogi meghatározásának kidolgozására létrehozott szakértői testületnek). Sands szerint a környezetpusztítás nem volt a közvélemény tudatában.
A törekvés az elmúlt évben azonban jelentős teret nyert: több ország vezetői, valamint olyan globális befolyású személyiségek, mint Ferenc pápa és Greta Thunberg – fejezték ki az ügy iránti támogatásukat. Bár kérdéses, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság mint intézmény rendelkezik-e elegendő erővel ahhoz, hogy bármilyen bűncselekményt üldözzön, sok környezetvédelmi aktivista úgy véli, hogy a törvény erőteljes visszatartó erővel fog hatni a környezetpusztítás jövőbeli formáival szemben.
2020 decemberében a világ minden tájáról összegyűltek jogászok, hogy megkezdjék az ökocídium jogi definíciójának kidolgozását. Ha sikerrel járnak, az potenciálisan ugyanabba a jogi kategóriába helyezné a környezetpusztítást, mint a háborús bűnöket, a népirtást és az emberiesség elleni bűncselekményeket. De még a mozgalmon belül is kérdéses, hogy meddig terjedjen a törvény – és hogy kik tartozhatnak a joghatósága alá.
Három hatás a holnapért
A környezetvédők úgy vélik, hogy egy ökocídiumról szóló törvény a Nemzetközi Büntetőbíróságon úttörő lenne. Ha elfogadják, a szakértők szerint három fő terület van, ahol az ökocídiumról szóló törvény változást hozna.
Az első a szimbolikus hatása annak, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság a környezetpusztítást a népirtással azonos szintre emelné.
A másik terület, ahol ez a törvény változást hozhat, az az, hogy jogi precedenst teremt, és olyan szekértoló hatást vált ki, amelynek következtében a nemzetközi jog a nemzeti büntetőjog megváltoztatására ösztönözhet, mivel az országok így akarják jelezni másoknak környezetvédelmi elkötelezettségüket. A Nemzetközi Büntetőbíróság törvényei már korábban is befolyásolták a nemzeti politikákat: több ország, köztük Németország és Hollandia is elfogadott olyan nemzeti törvényeket, amelyek büntethetővé teszik a Nemzetközi Büntetőbíróság számára az elkövetett bűncselekményeket.
A harmadik mód, ahogyan egy ökocídiumról szóló törvény hasznos lehet, az a nemzeti joghatóságon kívül eső környezeti bűncselekmények üldözése. Ez különösen hasznos lenne a szegényebb országokban, ahol a jogi akadályok megnehezítik a külföldi vállalatok felelősségre vonását.
Az ökocídiumról szóló törvény hívei szerint az a környezet megbecsülésének módját is megváltoztatná. “Van valami erőteljesen sürgető abban az elképzelésben, hogy a természetnek jogai vannak” – mondja Mitch Anderson, az Amazon Frontlines alapítója és ügyvezető igazgatója. Ez egy olyan szervezet, amely a dél-amerikai Amazonas-vidéken élő őslakos közösségekkel dolgozik földjeik védelmében.
“Ez a törvény biztosítaná, hogy a természetnek jogi hangja legyen.” – véli Anderson.
Azért még hosszú út áll előttünk. Bár a jogászok várhatóan tavasz végére elkészülnek a törvény tervezetével, legalább 3-5 évbe telik, mire a törvényt ratifikálni tudják.
A törvénytervezet elkészítése csak az első lépés a sok közül: egy tagállamnak javaslatot kell tennie az ICC-nek, és ekkor az ICC-államok 50%-ának jóvá kell hagynia azt. Ezt követően az államoknak össze kell ülniük, hogy megvitassák a törvény pontos meghatározását, mielőtt végül elfogadják és ratifikálják azt.
(Forrás: climenews.com – Kép: pexels.com)