A klímaválság kezelésére szánt pénzek nehezen jutnak el a rászoruló országokba
A klímaválság kezelésére szánt pénzek nehezen jutnak el a rászoruló országokba

Az ENSZ humanitárius főnöke megkérdőjelezte, hogy az éghajlati válság kezelésére felajánlott dollármilliárdokat miért nem a szomáliai éhínség elleni küzdelemre fordították. Martin Griffiths elmondta, hogy nem tudja, hová tűnt a szegényebb országokban a globális felmelegedés hatásai elleni küzdelemre ígért évi 100 milliárd dollár, és nagyobb átláthatóságot követelt az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása terén.

Az ENSZ arra figyelmeztetett, hogy az év végéig valószínűleg éhínséghelyzetet hirdetnek ki Szomália egyes területein, mivel az ország továbbra is küzd az aszállyal. Griffiths elmondta, hogy nem kapott választ, amikor megkérdezte a kormányokat, hogy miként döntenek az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozásról és hogyan történik a finanszírozás.

A szomáliaiak a mi viselkedésünk, a mi szokásaink áldozatai

– mondta Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese.

Griffiths kritikája az átláthatatlan finanszírozási rendszerrel kapcsolatban kiegészíti az afrikai országok és a kampányolók egyre növekvő felhívásait, amelyek nagyobb átláthatóságot és könnyebb hozzáférést követelnek az ígért pénzhez.

Az ENSZ 2009-es éghajlat-változási konferenciáján a gazdag országok ígéretet tettek arra, hogy 2020-ig évente 100 milliárd dollárt adnak az alacsony jövedelmű államoknak az éghajlati válság enyhítésére és az ahhoz való alkalmazkodásra. A Zöld Éghajlatváltozási Alapot a pénz rendelkezésre bocsátásának módjaként hozták létre, de eddig csak korlátozott hatást ért el, mivel a gazdag országok gyakran a Világbankon vagy a regionális fejlesztési bankokon keresztül irányítják a finanszírozást.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint, amely figyelemmel kíséri az éghajlatváltozás finanszírozásához való adományozói hozzájárulásokat, a fejlett országok 2020-ban 83 milliárd dollárt mozgósítottak. Az alacsony jövedelmű országok a pénz 8%-át kapták 2016 és 2020 között.

Ugyanakkor kevés fejlődő ország rendelkezik olyan kapacitással, hogy bankképes projekteket írjon, és még ha kapnak is pénzt, olyan sok az ügyetlen eljárás, hogy gyakran úgy tűnik, a rendszert úgy tervezték, hogy a pénzeket ne költsék másra, mint a fejlett országok tanácsadóira.

Griffiths szerint Szomália a példa arra, hogy az alacsony jövedelmű országok kénytelenek a fogyatkozó humanitárius segélyekre támaszkodni, amikor válsághelyzetbe kerülnek. A mostani éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozást kútásásra és a megélhetés támogatására lehetett volna fordítani Szomália legsúlyosabban érintett területein.

(forrás: https://www.theguardian.com)

search icon