A korallok a tengeri ökoszisztémák kulcsfontosságú fajai, de az éghajlatváltozás és az óceánok felmelegedése miatt bekövetkező korallfehéredés elpusztítja őket. A Kaliforniai Egyetem kutatóinak új, szabadon hozzáférhető tanulmánya arra kíván fényt deríteni, hogyan lehet visszafordítani a károkat és megmenteni a korallokat.

A korallok a medúzákkal együtt a csalánozóknak nevezett állatcsoportba tartoznak, amelyek tápanyaguk egy részét a sejtjeikben élő fotoszintetizáló algákkal való szimbiózis révén kapják. A magas óceáni hőmérséklet a szimbiózis megszakadását okozza, ami az algát kilökő, „kifehéredett” korallt eredményezi. Ha a szimbiózis nem indul be néhány héten belül, a korall éhen hal.

Az új tanulmány szerint az algák fotoszintézise ugyan a szimbiózis kulcsfontosságú része, de nem szükséges a szimbiózis beindításához. A felfedezés a csalánozók és az algák közötti, molekuláris szinten kevéssé ismert kapcsolathoz járul hozzá, és betekintést nyújt abba, hogyan lehet a két szervezet közötti szimbiózis kapcsolatát egy kifehéredési esemény után beindítani. Ez olyan stratégiák kidolgozásához is vezethet, amelyek megakadályozhatják, hogy a melegebb óceánok megszakítsák a két organizmus közötti kapcsolatot, és megmentsék a világ koralljainak maradékát.

Robert Jinkerson, az UCR vegyész- és környezetmérnöki tanszékének adjunktusa és Tingting Xiang, az Észak-Karolinai Egyetem biológiai tudományok adjunktusa egy olyan csoportot vezetett, amely a Symbiodiniaceae algák első mutánsait hozta létre, és ezeket a mutánsokat a csalánozókkal való szimbiózis vizsgálatára használta.

„Nagyon izgatottak voltunk, hogy sikerült hat fotoszintetizáló mutánst létrehoznunk, majd ezeket a mutánsokat felhasználva elkezdtük megvizsgálni az algák és gazdaszervezeteik közötti szimbiózist” – mondta Jinkerson.

A szimbiózis létrejötte fotoszintézis nélkül is folytatódhat a korall, a medúza és a tengeri rózsa gazdaszervezeteknél, de a kapcsolat különböző aspektusai, mint például az algák fotoszintézis nélküli elszaporodása, a konkrét gazdaszervezet-alga kapcsolattól függ.

„Tanulmányunk rávilágít az előrevivő genetikai megközelítések erejére a a csalánozók szimbiózisának vizsgálatában, és ígéretes platformot biztosít a szimbiózis kulcsfontosságú kérdéseinek megválaszolásához, és végső soron stratégiák kidolgozásához a korallok megmentésére” – mondta Xiang.

Az a felfedezés, hogy a fotoszintézis nem elengedhetetlen a szimbiózisok megkezdéséhez, egy lépés afelé, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, amelyek segíthetnek a koralloknak túlélni az éghajlatváltozás hatásait.

Forrás (technology.org)