Az elmúlt időszakban nagy vitát, sőt pártpolitikai színezetet is kapott a méhlegelők kérdés, amivel mi is foglalkoztunk már. Az folyamatos tápanyag utánpótlást és öntözést igénylő, ám ökológiai szempontból szinte teljesen értéktelen füves területeket helyettesítő természetes gyepekkel végzett kísérletezgetés azonban nem új keletű dolog itthon sem.
Veszprémben az elmúlt 5 évben és jelenleg is 8 helyszínen zajlik a közparkok természetközeli gyepesítésének tudományos vizsgálata, melyről Klímaadaptív gyepgazdálkodás a városban címmel egy neves tájépítészek és biológusok által jegyzett kiadvány is megjelent idén.
Ebből többek között kiderül, hogy városi gyep a pázsithoz képest jóval alacsonyabb fenntartásigényű, sokféle növény- és állatfaj együttes jelenléte miatt pedig ellenállóbb a kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben, mint a fűszőnyeg. Ahogy viszont a qubit részletes cikke felhívja rá a figyelmet, a kertészetekben „vadvirágos rét” néven kapható import magkeverék alkalmazása nem elfogadható.
Kapcsolódó bejegyzések
Ismét a beporzókról: mit nevezhetünk méhlegelőnek?
A beporzók védelme egyre fontosabb, segítsük őket, ahogyan csak lehetséges! Tényleg nevezhetünk minden dúsabb növénytakarót méhlegelőnek? Utánajártunk a méhek szokásainak és a valódi méhlegelők funkciójának.
Mint írják, a közhiedelemmel ellentétben természetközeli városi rétek nagyon is igénylik a szakszerű törődést, csupán másfajtát mint a pázsit. Az ilyen területeket fűnyírás helyett kaszálják, a beavatkozások számát pedig egyfelől csökkentik, másfelől a területen élő növények aktuális állapotát figyelembe véve időzítik. Ráadásul a művelet nem mindenhol ugyanakkor, hanem térben és időben is eltolva végzik, amivel mind a növények, mint az ott élő rovarok és ezen keresztül a madarak szükségleteit biztosítják.
Ezzel a gyakorlattal legalább egy nagyságrenddel nagyobb biodiverzitás érhető el egyes területeken az 2–3 fűféléből álló gyepekhez képest. Fontos azonban megjegyezni, hogy a városi zöldfelületek nem csak mint élőhelyek, hanem mint rekreációs területek is fontosak, így igenis van helye az utóbbinak is, ahol a városlakók piknikezhetnek, játszhatnak, pihenhetnek.
A cikk ezeken túl beszámol még a természetközeli gyepgazdálkodásnak a mezőgazdaságban alkalmazható és alkalmazandó megoldásairól, és felhívja a figyelmet arra is, hogy napjainkban a nagyipari mezőgazdaság világszerte óriási biodiverzitás-sivatagokat hozott létre a mezőgazdasági területeken. Pedig a korábbi gyakorlatok és a friss kutatási eredmények felhasználásával sokkal természetközelibb hely válhatna a mezőgazdasági tájakból is, ahol az élővilág is új esélyt kaphatna.
