A csaknem 150 évvel ezelőtti tengeri kutatóexpedíciók méréseit felhasználva vizsgálják a kutatók az emberi tevékenységeknek az éghajlatváltozásban játszott szerepét.

A nagy-britanniai Nemzeti Óceánkutató Központnak (NOC), valamint Skócia legnagyobb és legrégibb független tengerkutató szervezetének (Scottish Association for Marine Science, SAMS) szakemberei a világon elsőként összegezték két 1870-es évekbeli tengeri kutatóexpedíció vízsűrűségre (sótartalomra) vonatkozó méréseit, hogy azokat párhuzamba állítsák a jelenkori adatokkal.

Kapcsolódó bejegyzések

A klímaváltozás kulcsszerepet játszott a maják bukásában

Ha azt gondoljuk, hogy az éghajlatváltozás csak napjainkben jelent problémákat tévedünk. A történelem során számos alkalommal befolyásolta népek, birodalmak sorsát egy-egy gyorsan végbemenő éghajlati változás.

A brit HMS Challenger és a porosz SMS Gazelle világot megkerülő útjai sok új információval szolgáltak akkoriban a távoli közösségek életéről, valamint az óceánok fizikájáról, kémiájáról és biológiájáról. A két expedíció eredményeinek összegzése bepillantást enged abba, hogy az iparosodás milyen hatással volt a bolygó éghajlatára.

A kutatók most az akkori vízsűrűségi adatokat a sótartalomra utaló mutatókká átkonvertálva megállapították, hogy a bolygó vízkörforgásának intenzitása erősödhetett a globális átlaghőmérséklet emelkedésével.

A Communications in Earth and Environment című folyóiratban publikált tanulmány megerősíti, hogy az óceán magasabb sótartalmú területein erősödött a párolgás, míg a kevésbé sós területeken több eső esett. A szakemberek szerint ez a trend visszanyúlik az 1870-es évekig, és az 1950-es éveket megelőzően 50 százalékkal enyhébb volt, mint az azt követő időszakban.

Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!

(Phys.org/MTI)