



MiĂ©rt lett sok ismert ember jĂłval környezettudatosabb a járvány kitörĂ©se Ăłta? Mennyit számĂt, milyen pĂ©ldákat látunk magunk elĹ‘tt a közössĂ©gi mĂ©diában – Ă©s miĂ©rt fontos, hogy az influenszerek ne egy illĂşziĂłt mutassanak, hanem a sikerek mellett a kudarcaikat is a világ elĂ© tárják?
Hogyan lehet jĂłl mĂ©rlegelni, ha a környezetvĂ©delem Ă©s a mentális egĂ©szsĂ©gĂĽnk van a mĂ©rleg egyik, illetve másik serpenyĹ‘jĂ©ben? Mit jelent, hogy „az vagy, amit megeszel”, Ă©s miĂ©rt vált ki elkĂ©pesztĹ‘ agressziĂłt sokakbĂłl, ha pĂ©ldául hĂşsmentes Ă©tkezĂ©srĹ‘l vagy hulladĂ©kmentes Ă©letrĹ‘l beszĂ©lget(ne) valaki? – többek között ezek a tĂ©mák kerĂĽltek elĹ‘ a wmn.hu portál Popfilter nevű podcast-sorozatában a házigazda, Csepelyi Adrienn ĂşjságĂrĂł kĂ©t vendĂ©gĂ©vel, Ă“nodi Eszter szĂnművĂ©sszel Ă©s SzabĂł Anna Eszter ĂrĂłval, főállásĂş Ă©desanyával.
A beszĂ©lgetĂ©sbĹ‘l megtudjuk többek közt, hogy SzabĂł Anna Esztert pont egy olyan periĂłdusban Ă©rte a vĂrus, amikor a környezettudatossággal kapcsolatos szokásait elkezdte felĂĽlvizsgálni.
„A szemét csak a tünete egy óriási, halálos betegségnek” – mesélte el annak kapcsán, hogy a környezetvédelmi kérdéseket vizsgálva nagyon hamar súlyos társadalmi problémák szövevényes hálójában találta magát.
Ă“nodi Eszter önvizsgálĂł ember, Ă©s a járvány kitörĂ©se Ăłta sokat gondolkodott a szakmája fontosságán is: „Azt Ă©reztem, van egy olyan hivatásom, ami totál felesleges tud lenni” – mondta el a műsorban. Aztán arra jutott, hogy az ismertsĂ©gĂ©t kötelessĂ©ge olyasmire felhasználni, amivel jobbĂthatja a helyzetĂĽnket, Ă©s fontos ĂĽgyekre hĂvja fel a figyelmet.
A beszĂ©lgetĂ©s során mindkĂ©t vendĂ©g egyetĂ©rtett abban, minden generáciĂł igyekezett a legjobb tudása Ă©s lehetĹ‘sĂ©gei szerinti Ă©letet biztosĂtani a gyerekei számára, emiatt igazságtalan egy adott generáciĂłt okolni.
EzĂ©rt fontos, hogy ne kudarckĂ©nt Ă©ljĂĽk meg, hogy nem tudunk egyszerre mindent megoldani, megváltoztatni, hanem az erĹ‘feszĂtĂ©seinket (egy műanyagmentes bevásárlás, kenyĂ©rsĂĽtĂ©s stb.) sikerĂ©lmĂ©nykĂ©nt könyveljĂĽk el.
SzabĂł Anna Eszter a beszĂ©lgetĂ©s egy pontján elmondta: legnagyobb vitát kiváltĂł cikke arrĂłl szĂłlt, hogy felhagyott a samponhasználattal. Az emberek kiforgatták ezt: azt Ărták, biztosan igĂ©nytelen Ă©s bĂĽdös, miközben csak arrĂłl volt szĂł, hogy a mestersĂ©ges összetevĹ‘ket termĂ©szetes anyagokra cserĂ©lte. Szerinte ez egy nagyon jĂł önismereti feladat is egyben, tisztába kerĂĽlĂĽnk azzal, hogyan nĂ©zĂĽnk ki pĂ©ldául kemikáliák használata nĂ©lkĂĽl. Ugyanakkor Ĺ‘ pĂ©ldául szereti festeni a haját, Ă©s sokakbĂłl ez is ellenĂ©rzĂ©seket vált ki.
TermĂ©szetesen a klĂmaváltozás volt a társalgás egyik vezĂ©rfonala.
„Nem is gondoltunk arra, hogy itt ekkora a baj – mondta Ă“nodi Eszter ezzel kapcsolatban. – De el kell fogadnunk, hogy igen, lehet, hogy mi Ăgy csináltuk hĂşsz-negyven-ötven Ă©vig az Ă©letĂĽnket, de meg kell magunkat gyĹ‘znĂĽnk, hogy lehet máshogy is, Ă©s ettĹ‘l nem leszĂĽnk kevesebbek.”
Ha kedvet kaptál hozzá, a teljes beszélgetést itt hallgathatod meg.
(Forrás: wmn.hu – KĂ©p: pexels.com)