A biológiai sokféleség életünk elengedhetetlen alapja. Tiszta levegőt és vizet, jó minőségű termőtalajt, a növények beporzását, élelmet és egyéb hasznos nyersanyagokat biztosít nekünk, egészségünk és élelmiszerbiztonságunk alapkövét jelenti. A biológiai sokféleség csökkenése óriási probléma, hiszen az élet, a túlélés biztosítéka sérül általa – hívja fel a figyelmet a kérdés fontosságára az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) friss cikkében.
A biodiverzitás egyik legnagyobb ellensége az iparszerű mezőgazdaság. Ez mi sem bizonyítja jobban, mint hogy világviszonylatban a megművelt területeink felén mindössze négy fajt (búzát, kukoricát, rizst és szóját) termesztünk. Ezek esetében is sokszor egyetlen fajta terem akár több ezer hektáron. Mint a cikk írja, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) beszámolója alapján, kevesebb mint 200 élelmiszertermelésre használt jelentősebb növényfajból pusztán 9 adja a globális növénytermesztés több mint 66%-át. Ezek a kultúrnövények, a genetikai változatosságuk elvesztésével párhuzamosan sérülékennyé válnak az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb és kiszámíthatatlanabb hatásaival szemben.
Ökológiai szempontból az ilyen egysíkú mezőgazdasági rendszerek rendkívül sérülékenyek. Pedig a diverzitás és a hatékonyság ma már nem ellensége egymásnak. Ha kicsivel hosszabb távon és a jövő generációt szem előtt tartva, fenntarthatóan gondolkodunk, akkor be kell látnunk, hogy a diverzitás az egyetlen biztosításunk arra az esetre, ha történik valami olyan, ami gyökeresen megváltoztatja termelési feltételeinket – mint például a hirtelen klímaváltozás. Ha van biológiai változatosság, akkor marad esély, hogy a környezeti anomáliák hatására kieső elemek helyére más kerüljön, és a termelési rendszer egészében véve jobban tud alkalmazkodni. Már csak ezért is érdemes megjegyezni, hogy a világon több mint 6000 élelmiszerként termesztett növényfajt ismerünk.
Az ÖMKi receptje a sokszínűségre
A biodiverzitás és a talajok védelme (mely legalább annyira hangsúlyos feladat, mint a biológiai változatosság megteremtése) egyszerű, könnyen bevethető művelési módszerekkel is biztosítható. Ilyen például a talajtakaró növényzet alkalmazása. Mint írják, az őszi vetések idején – nemcsak az ökológiai módszerekkel művelt területeken – egyre több helyen alkalmazzák a hazai termelők azokat a speciális magkeverékeket, amelyek nyárra virágzó rétként óvják és táplálják a talajt a szőlő sorközeiben, a gyümölcsösökben, vagy akár a szántóterületek szegélyében. Borvidékeink általában hegyvidéken találhatóak, ahol kiemelkedő jelentőségű a talajtakarás szerepe az erózió elleni védekezésben. A fajgazdag, honos fajokból álló növénytakaró azonban nemcsak az erózióvédelemben hasznos, hiszen kedvelt élőhelye azoknak a hasznos szervezeteknek, amelyek egyes kártevőktől óvják meg a szőlőt.
Az élőhelyek sokszínűbbé tétele közismerten fokozza a természet hozzájárulását a sikeres mezőgazdasági termeléshez, de a hazai szőlőművelés gyakorlatában csak most számszerűsítjük és alakítjuk a termesztéstechnológia szerves részévé ezt a hozzájárulást.
– mondta el Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője
Hasznos segédletek sorköztakaráshoz
Az ÖMKi hatéves kutatási eredményein alapuló Talajápolás a szőlőben – fókuszban a fajgazdag sorköztakarás című kiadványban a különböző sorköztakarási módszerekkel kapcsolatos eredményeket és a bevált technológiák részleteit tanulmányozhatjuk. Ötrészes videósorozat a virágos védősávok jelentőségéről, telepítéséről, műveléséről és gondozásáról, magyar felirattal is elérhető az ÖMKi YouTube csatornáján.
A teljes cikk az ÖMKi oldalán olvasható.
Kiemelt kép: canva