A természet lopakodója, a bagoly

A természet lopakodója, a bagoly
A természet lopakodója, a bagoly

A modern hadviselés korában rendkívül nagy összegeket ölünk olyan fejlesztésekbe, amelyek elrejtenek bennünket. Tanulhatnánk a baglyoktól!

Sok helyütt, különösképp az európai kultúrában a bagoly a tudás és a bölcsesség jelképe. Ami azt illeti, számos tulajdonsága közül az „esze” az egyetlen, amivel nem igazán kérkedhet ez a jómadár, nem véletlen, hogy solymászoknál sem sűrűn látni. Mégis van, amiért csodálhatjuk ezeket az éjszakai ragadozómadarakat: rendkívül sikeres vadászok. De minek köszönhető ez?

Az evolúció során a tápláléklánc alsóbb szintjein lévő állatok olyan szerveiket fejlesztik, amelyekkel elkerülhetik a ragadozókat. Gondoljunk csak az egér hallására, a disznó szaglására vagy a szarvas látására! A predátoroknak ezzel ellentétben saját „fegyverük” fejlődik, például a karom vagy a tépőfog, esetleg a csapdaállítás képessége, ahogyan számos pók esetében. A baglyok sem voltak restek tökélyre vinni azon remek tulajdonságaikat, amelyekkel éjszaka a sötétben bóklászó táplálékaikat megtéveszthetik.

A bagoly fedőtollainak szélén lévő képletek révén a levegő hangtalanul áramlik rajtuk.
Kép: Canva

Az éjszakai rágcsálóknak általában nagy szemük és fülük van, hiszen a csökkent látási viszonyok közt is életben kell(ene) maradniuk. A baglyok pedig olyan tollat növesztettek, amelynek széle „recés” diffúzorként működik, így az elsikló légáramlat hangját csökkenteni tudja. Míg nappali társaiknál nem lényeges, mennyire suhog a szárnyuk, addig éjjel mindent be kell vetni, s ezek az apró képletek segítenek a baglyoknak szinte hangtalanul repülni, így észrevétlenül csaphatnak le áldozataikra.

search icon