Kisebb egy rigónál, de annál vérmesebb ragadozó. Odúban költ, de nem magának építi, és rácáfol arra a tévhitre, hogy a bagoly nappal alszik. A törpekuvikról (Glaucidium passerinum) van szó, melynek egyedeit az utóbbi években egyre többször észlelik.
Törpétől az óriásig
A törpekuvik a legkisebb európai bagolyfaj, testhossza a házi verébé és a fekete rigóé közé esik. Átlagos bagolyméretről nem igazán érdemes beszélni, mivel az apró törpekuviktól a hatalmas uhuig terjedő tornasorban szép egyenletesen oszlanak el a baglyok. A tornasor alacsonyabbik végén áll például a füleskuvik, a kuvik és a gatyáskuvik, a magasabbikon pedig a gyöngybagoly, a macskabagoly és az uráli bagoly. A méret a baglyok világában nagyon is számít, hiszen a nagyobb egyszerűen megeszi a kisebbet, ha lehetőség adódik rá.
A baglyok éjszakai állatok. Vagy mégsem?
Nem mindegyik, és nem kizárólag. A törpekuvik nappal aktív, de a kuvik, a réti fülesbagoly és az uráli bagoly sem csak éjszaka jár táplálék után. A legkisebb bagolynak jó oka van erre: az előző bekezdésben leírtak alapján a többi bagoly mind veszélyt jelent rá.
Nappal hallatja jellegzetes füttyögését. Tél végén, kora tavasszal ugyan csupaszok a lombhullató fák, hangja nélkül mégis szinte lehetetlen megtalálni a törpekuvikot. Különben is kedveli az örökzöld fenyőket, gyakran fenyves foltokkal határos vagy fenyőelegyes lombhullató erdőben találkozhatunk vele, de más erdőtípusokban is megtalálható.
Magyarországon rendkívül ritka, csak az Északi-középhegység és az Alpokalja egyes pontjain fordul elő, az elmúlt években a Soproni-hegységből, a Mátrából és az Aggteleki-karsztról vannak leginkább adatai. Utóbbi helyszín lehet hazánk fő törpekuvik-élőhelye. Fontos megjegyezni, hogy ez a faj világszinten nem ritka. Egyszerűen arról van szó, hogy főbb élőhelyei olyan hegyvidéki területeken találhatók, melyekhez hasonlók hazánkban maguk is ritkaságszámba mennek.
Irodalom:
Péntek, I., Balázsi P. & Huber, A. (2022). A törpekuvik (Glaucidium passerinum) monitorozása az Aggteleki Nemzeti Park területén 2016 és 2021 között. Heliaca, 18, 58–66. (PDF)
