Ahogy egyre hidegebb lesz, sőt amint beköszöntenek az első fagyos éjszakák, esetleg már egy kis hó is hull, a szántóföldek és a kaszálók egyre inkább elnéptelenednek. Vannak, akik téli álmot alszanak, és vannak, akik behúzódnak a városokba. Így tesznek az erdei fülesbaglyok is, hiszen míg a kultúrsivatagokban aligha találnak csőrükre valót, a város más tészta.
Apró rágcsálóink sem bolondok, miért maradnának kint a fagyos réteken, amikor sokkal több a búvóhely és az élelem is az ember körül? Igaz, nagyobb a tét is, hiszen a ragadozóink is tudják, hogy merre kell keresni a harapnivalót. Nyestek, vércsék, rókák és bizony még baglyok is érkeznek a lakomára.
Amikor késő ősszel vagy a tél beálltával a levél nélküli fákon mégis „bokrocskákat” vélünk felfedezni, ezek bizony nem fagyöngyök, hanem erdei fülesbaglyok.
A városokban akár 4–5 °C-kal is melegebb lehet, mint városon kívül.
A város tehát nem utolsó telelőhely. Egy-egy esti sétánkon, ha tucatnyi szempár mered ránk szemrehányóan egy fáról, akkor tudhatjuk, hogy egy bagolytanya alatt sétálunk el.