Ikrek bevonásával vizsgálták szingapúri kutatók, hogy a természet szeretete mennyire tanult vagy épp mennyire öröklött jelenség. Meglepő eredményre jutottak.
A kutatók 1153 egy- illetve kétpetéjű ikerpár bevonásával vizsgálta a kérdést. Azért volt szükség ikrekre, mert feltevésük szerint ha egy tulajdonság a géneken is múlik, akkor az az ikrek esetében nagyon hasonlóan jelenik meg, ám eltérés lehet az egypetéjű és a kétpetéjű ikrek között.
A vizsgálat során az ikreket arra kérték, hogy értékeljék mennyire ismerik a természetet, illetve mennyire vágynak arra, hogy a természetben lehessenek. Azt is meg kellett mondaniuk, hogy milyen gyakran látogatnak a természetbe, vagy épp természetközeli parkokba.
Kapcsolódó bejegyzések
Mennyit ér nekünk a természet?
A közgazdaságtan igyekszik mindennek árat szabni, nincs másként ez a természettel sem. Az ökoszisztéma-szolgáltatások koncepciója szűk tudományterületekre, az ökológiára és a közgazdaságtanra támaszkodik.
A tanulmány megállapította, hogy az egypetéjű ikrek, akik génjeik csaknem 100%-kán osztoznak, jobban hasonlítanak egymáshoz a természet iránti orientációjukban. Hasonló gyakorisággal járnak a természetbe – függetlenül attól, hogy szeretnek-e a természetben lenni.
A kétpetéjű ikrek esetén, akiknél nagyobbak a genetikai különbségek, más eredmény született. Náluk kevésbé törvényszerű, hogy amit az egyik testvér szeret, azt a másik is szeretni fogja, ezzel pedig bebizonyosodott, hogy a kutatók hipotézise helyes lehet a természetszeretetre vonatkozó örökölt tényezőket illetően.
Azt persze a kutatók is kiemelték, hogy a természethez való viszonyunkat számos más dolog is befolyásolhatja, valamit azt is, hogy az öregedéssel a kezdeti hasonlóságok megváltozhatnak. (Guardian)
