A tudósok megállapították, hogy a bálnák és teknősök által lakott, 1,5 millió négyzetkilométeres rezervátum nem várt előnyökkel járt a környező óceán számára. Kiderült, hogy a hawaii nyelven ahi néven ismert sárgaúszójú tonhal fogása 54%-kal nőtt 2016 és 2019 között a rezervátum közelében, ahol tilos a halászat, míg a nagyszemű tonhal fogása 12%-kal emelkedett.
A Hawaii Egyetem és a Wisconsin-Madison Egyetem kutatói által a Science folyóiratban közzétett eredmények megerősíthetik a több mint 100 ország által elfogadott célt, amely szerint 2030-ra a világ óceánjainak 30%-át meg kell védeni. Bár a védett tengeri területek (MPA-k) többször bizonyították, hogy megvédik a helyi halpopulációkat, a korábbi kutatások kétségbe vonták, hogy a vándorló fajok számára is előnyökkel járhatnak.
Ez a kutatás azért fontos, mert segít megérteni, hogy egy nagyméretű, gondosan elhelyezett halászati tilalmi övezet előnyös lehet e különleges fajok számára
– mondta Jennifer Raynor, a Wisconsin-Madison Egyetem környezetvédelmi közgazdásza, a tanulmány három szerzőjének egyike.
A védett területen két forgatókönyv létezik. Az első, hogy ezek az ikonikus halpopulációk növekednek, mert a területek bölcsődéket biztosítanak a halivadékoknak, és ezek egy része átterjed a közeli területekre. A második az lehet, hogy a halak egyszerűen csak biztonságos helyet találnak a védett terület közelében, ahol nem lehet őket kifogni.
A tudósok az Egyesült Államok Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálatának csendes-óceáni szigeteki megfigyelőprogramjából származó adatokat használták fel, amely a Hawaii-szigeteken működő horogsoros halászatot felügyeli. A legnagyobb fogásnövekedést a rezervátum határától számított 100 és 200 tengeri mérföld (185-370 km) közötti távolságban tapasztalták. Kontrollként összehasonlították a 2016-19 közötti halfogásokat a 2010 és 2013 közötti fogásokkal.
A védett tengeri területeket a kormányok gyakran a kereskedelmi halászat tilalma nélkül hirdetik ki. Ez olyan kritikákhoz vezet, hogy a rezervátumok csupán „papírparkok”, amelyek nem nyújtanak valódi védelmet a káros kitermelési tevékenységekkel szemben.
Kapcsolódó bejegyzések
Az óceáni műanyaghulladékért az elveszett halászhálók a felelősek
A szemétszigetek fő alkotói nem a palackok, hanem a leszakadt halászhálók. Évente annyi termelődik, hogy a Holdig oda-vissza elér.
A mostani példában azonban a kereskedelmi célú halászat is tilos. Bár a terület távoli fekvése megnehezíti a betartatást, a parkban járőröző tisztviselők teljesítenek szolgálatot, emellett megfigyelő repülésekkel és az amerikai parti őrség hajóinak segítségével igyekeznek visszatartani az illegális halászatot.
(forrás: www.theguardian.com)