Ha nincsenek termelők, fogyasztók sem lehetnek. De mit jelent ez a természetben? Hogyan lesz a szén-dioxidból szerves vegyület, baktériumok, gombák és állatok tápláléka? Szerepek a természetben cikksorozat, 1. rész.

Ahhoz, hogy az élet hosszú távon fennmaradhasson, kulcsfontosságú az újrahasznosítás. Vagyis az, hogy a különféle anyagok újra és újra felvehető formába kerüljenek, ne pedig elvesszenek. Körforgásokról beszélünk. De valaminek kell lennie a folyamat elején, hogy legyen mit újrahasznosítani! Mi ez, és kik hozzák létre?

Mit termelnek a termelők?

Az alapján, hogy milyen anyagokból képesek felépíteni magukat, két fő csoportba soroljuk az élőlényeket. Vannak az úgynevezett autotrófok, valamint a heterotrófok. Előbbiek képesek szervetlen szénforrásból (fény vagy kémiai) energia felhasználásával szerveseket létrehozni, így nő fa (vagy paradicsom, vagy búza, tehát majd’ minden növény és néhány más lény) a légköri szén-dioxid megkötése által. Ez nyitja meg az utat a heterotrófok számára, akik csak szerves vegyületek felhasználásával tudják felépíteni a szervezetüket, energiaforrásként pedig az ezekben tárolt kémiai energiát használják. Vagyis használjuk, mivel mi, emberek is ilyenek vagyunk: hiába van jelentős mennyiségű szén-dioxid a légkörben, ez számunkra közvetlenül felhasználhatatlan; de erről majd egy következő cikkben lesz szó. Életünk fenntartásához nélkülözhetetlenek azok az élőlények, amelyek képesek szervetlenből szerves anyagot létrehozni. Csak ezeket és a velük táplálkozó élőlényeket fogyasztva juthatunk hozzá azokhoz a szénvegyületekhez, amelyek nélkül nem léteznénk.

Napenergia a középpontban

A szerves anyagok a fotoszintézis eredményeként jönnek létre. Az ehhez szükséges energia a Napból érkezik, fény formájában. A fényenergia segítségével történő szervesanyag-előállítást nem végzi minden növény, csak a zöld színtesttel, kloroplasztisszal rendelkezők (azaz tetemes hányaduk). És nem is csak növények végzik: a baktériumok és az algák között is vannak fotoszintetizálók, ráadásul ezek jelentősége globálisan óriási. A baktériumok között pedig vannak olyanok is, amelyek nem fényenergiát, hanem kémiai energiát használnak.

A közhiedelemmel ellentétben nem az esőerdők működnek a Föld tüdejeként, és a légkörben található oxigén mennyiségét még csak nem is elsősorban a növényeknek köszönhetjük. A kékbaktériumok voltak azok, akik az élet keletkezése után telepumpálták a légkört oxigénnel (ami egyébként az akkori élőlények közül sok számára rendkívül pusztító változás volt: gyakorlatilag elégtek). Ezekből nem az következik, hogy a növények ne lennének fontosak, csak az, hogy elsősorban nem azért fontosak, amit a legtöbben kapásból rávágnának a jelentőségükre vonatkozó kérdésre.

Mindennek az alapja

A termelők tehát nélkülözhetetlen, alapvető szerepet töltenek be a földi ökológiai rendszerekben. Természetesen az itt kifejtett termelő tevékenység csak egy a számtalan dolog közül, ami ezeknek az élőlényeknek, például a növényeknek köszönhető. Amikor ránézünk egy erdőre, a faanyagban, a lombokban a biomassza tömegét látjuk. Az erdő persze sokkal több ennél, de most csak arra a kérdésre összpontosítottunk, hogy mi a jelentősége a globális ökológiai rendszerek működése szempontjából a termelésnek, azaz a szerves anyag létrejöttének.