Valószínűleg kevés az olyan ember, akinek a jóságos szamár, a tojásból éppen csak előbújt kiscsibe vagy a szelíd bárány kapcsán ne lenne egy kedves története. Sokszor és sok helyen találkozhatunk a szóban forgó állatokkal, a közelgő húsvétból sem maradhatnak ki. Cikkünkben körbejárjuk, hogy milyen szimbolikus jelentésük van ezeknek az állatoknak, és mi a jelentőségük a kereszténység legnagyobb ünnepének hagyományában.
Virágvasárnapi bevonulás szamárháton
A húsvét előtti utolsó böjti vasárnap virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére, ami egyúttal a nagyhét kezdete is. A virágvasárnapi bevonulástörténetet mind a négy evangéliumban, Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában is olvashatjuk.
A szinoptikusok – Máté, Márk és Lukács – mindhárman leírják, hogy amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálembe mentek a húsvéti ünnepekre, két települést is érintettek, Bétfagét és Betániát. Itt a virágvasárnapi bevonulás előkészületeként Jézus feladatot bízott két tanítványára: „Menjetek be ebbe a helységbe, amelyik előttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megkötve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide.” (Mk 11,2)
Szimbolikus történet, hogy a Megváltó nem egy nemes lovon vagy más tekintélyt parancsoló állaton vonult be az őt ünneplő nép elé Jeruzsálembe. Az állatok közül a kissé lassú mozgású, egyszerű és olykor igencsak csökönyös szamarat választotta. Ehhez kapcsolódik, hogy a legtöbb szamár hátán a gerinc vonalában a bőr kissé világosabb, fehéres színű, a magyar alföldi vallásos hagyomány szerint egy keresztet formáz. Jézus úgy találta jónak, hogy szenvedése előtt ennek az állatnak a hátán vonuljon be Jeruzsálembe, ahol az életét adta minden emberért. A szamárnak ezért a szolgálatáért hálából ott maradt a hátán a kereszt jele, amely napjainkban is a virágvasárnapi történéseket szimbolizálja.
Az áldozati bárány
A bárány a legősibb húsvéti jelkép, amelynek eredete a Bibliában keresendő. Az ószövetségi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, így a Halál Angyala elkerülte házaikat, és megkímélte elsőszülött fiaikat. Az ószövetségi Krónikák könyvében erről ekképpen olvashatunk: „Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelődést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt.”
Az Újszövetségben a húsvéti bárány Jézus Krisztust jelképezi, aki áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Pál apostol a Korintusiaknak írt első levelében így fogalmaz: „Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus feláldoztatott.”
A tojásból születő új élet
A tojás valamennyi vallásban egyetemes szimbólum már több évezrede. Az új életet, az újjászületést és a termékenységet jelképezi. A tojás a legrégebbi húsvéti eledelek egyike; az életnek, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból új élet születik, úgy támad fel Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Egyes értelmezések szerint a tojáshéj az Ószövetséget, míg a belseje az Újszövetséget jelképezi. Hagyományaink őrzése és továbbadása, a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expón is a kiemelt témák közé tartozott.
A frissen kikelt kiscsirke az élet szimbóluma, amely előtte látszólag nem létezett. A kiscsirke kikelése Jézus feltámadására utal, azt jelképezve, hogy van élet a halál után is. A keresztény hagyományok szerint a színes tojások a nagypénteki eseményekhez köthetők. Jézust, miután először esett el a kereszt súlya alatt, egy Cirenei Simon nevű férfi kísérte fel a Golgotához, Krisztussal együtt hordozva a keresztet. Az elbeszélések szerint Simon, miután hazatért, felfedezte, hogy a tyúkok alatt a tojások más színűek lettek. Így váltak a mintázott tojások is az újjászületés szimbólumává. A tojás tehát a feltámadás jelképe, így a belőle fakadó életé is. Így lett tehát a húsvét egyik leghitelesebb szimbolikus állata a kiscsibe.
Fotók: Canva, Pixabay, szerzői archívum