Nincs pálma? Jó a barka is!

Nincs pálma? Jó a barka is!
Nincs pálma? Jó a barka is!

Kora tavasszal minden valamirevaló háztartásban a vázákba barkák kerülnek. Ez az első és legszembetűnőbb hírnöke a tavasznak. De honnan ered?

A tél vége, az ébredés, az egyre hosszabb nappalok szépen kivezetnek minket a hidegből és a sötétből, s emellett a lelki megújulásnak is most van ideje. A negyvennapos böjt az év elején a legfontosabb abból a szempontból, hogy felkészülhessünk a nehézségekre, kicsit elmélyüljünk, és arra figyeljünk, ami igazán fontos. Hogy mindez miért kapcsolódik egy éppen csak megfakadt virágzathoz?

A március és április között változó időszakra eső böjt már ősidők óta az egyházi élet egyik központi eleme, maga a húsvét a karácsony mellett a legfontosabb ünnepünk. Nem csoda, hogy megannyi népi és egyházi hagyomány ért össze benne a kezdetektől fogva. Így van ez a fűzfaágakkal is, amelyek Virágvasárnapra pálmává válnak. Persze csak képletesen. Ennek eredete az Evangélium szerinti bevonulás, amikor is Jézus szamárháton, az elé leterített pálmaágakon vonult be Jeruzsálembe. A pálmaág a megszabadítás jelképe, csakhogy a Mediterráneumtól északra kevés van belőle, ezért kellett alternatíva.

A barka a húsvéti hagyományainknak, főképp a Virágvasárnapnak szerves része
Kép: Canva

Így alakult ki, hogy már több mint ezer éve a fűzfa (vagy egyes helyeken a tiszafa) az, amit Virágvasárnapkor a templomba viszünk barkaszentelésre. A megszentelt ágacskákról a néphiedelem úgy tartja, hogy megvédi a házat a rontástól, a vihartól, a betegségtől. Magyarországon rendkívüli jelentőségű ez az ünnep, számos hagyományunk csoportosult köré az évszázadok alatt, még a mindenki által ismert „Bújj, bújj zöld ág” gyermekjáték is.

search icon