Miért tekinthető az emberiség egyik legkevésbé sikeres projektjének a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, és mit kellene tenni, hogy ne így legyen? — tették fel a kérdés a győri Széchenyi István Egyetem kutatói most megjelent tanulmányukban.
A Magyar Tudomány folyóirat idei harmadik számában megjelent tanulmány sok tekintetben új megvilágításba helyezi a szén-dioxid kibocsátást. A szerzők dr. Hanula Barna és dr. Koppány Krisztián rámutatnak arra, hogy a „mindegy, csak csináljunk már valami” szemlélet helytelen, ugyanis ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést rájövünk, hogy a kibocsátás nem feltétlenül ott keletkezik, ahol gondolnánk.
Kapcsolódó bejegyzések
Megint igényelhető lesz támogatás az elektromos autók vásárlásához
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) a Klíma- és természetvédelmi akciótervben foglalt célok elérése érdekében ismét pályázati kiírást tett közzé.
Érdekes összefüggés például, hogy a szén-dioxid-kibocsátásnak 2007-ben 13,5%-a, míg 2014-ben már csak 11,6%-a keletkezett a termékek és szolgáltatások végső felhasználásakor (például a személyautók használatakor), miközben a maradék mintegy 90%-ka az értékláncok megelőző állomásaihoz, csaknem felerészben a villamosenergia-termeléshez kapcsolódott.
A döntően feketeszénre támaszkodó kínai villamosenergia-termelés például egymaga felelős a világ teljes szén-dioxid-kibocsátásának több mint tizedéért, s ennek közel fele Kínán kívüli igényeket szolgál az ott más országok számára gyártott termékek, komponensek révén.
A „mindegy, csak csináljunk már valamit” szemlélet helytelen. Éppen a nem megfelelő sorrendiség lehet a legfőbb oka annak, ahol tartunk. A klímakatasztrófa elkerüléséhez, következményeinek enyhítéséhez alrendszereken átívelő gondolkodásra, szűklátókörűségünk legyőzésére, kompromisszumkészségünk fejlesztésére, globális megegyezésre, s összehangolt, mindenki által követendő, a helyes sorrendet meghatározó protokollra van szükség.
– állapítják meg a szerzők.
Ezt a sorrendiséget és átgondoltságot számos helyen megfigyelhetjük. Például az elektromos autók nagy ellentmondása az, hogy bár valóban nem bocsátanak ki károsanyagot a működésük során, amennyiben az elektromosságot nagy emissziójú erőművek állítják elő, nem nyertünk szinte semmit.
Egy másik elgondolkodtató példájukban egy korszerű Euro 6d-Temp szabványnak megfelelő személygépkocsit hasonlítanak egy elektromos autóhoz. Előbbi kipufogógázában ma már kevesebb a káros anyag, mint télen a budapesti levegőben. Mivel az elektromos autók nagyon drágák, joggal feltételezhetjük, hogy vásárlóik olyan kocsival jártak eddig, mely a fenti szabványnak megfelel, vagy ahhoz nagyon közel áll.
Viszont mivel az elektromos autóra 2,5 millió állami támogatás is kapható, jó eséllyel azt választja a vásárló, a fent említettek fényében viszont így alig ér el számszerűsíthető kibocsátáscsökkentést elérni.
Mint írják, az ökohatékonyság szempontjából sokkal értelmesebb és eredményesebb lenne az emisszió szempontjából legrosszabb járműveket kis költséggel jobbakkal helyettesíteni, mint a legkorszerűbbeket még korszerűbbekre cserélni.