Nemrég egy különleges gombanemzetségről írtunk, melynek mind a négyszáz faja a „The Last Of Us” videójátékból készített sorozatban látható módon teszi zombivá az áldozatait. Ezek a gombák befolyásolják a megtámadott rovarok és hangyák viselkedését, sőt akár a teljes irányítást is átvehetik felettük. A növény- és állatvilág sötét titkai itt még közel sem érnek véget. A filmiparnál maradva léteznek a kultikus „Alien” filmtrilógiához hasonló esetek is, ráadásul nem is kell értük az amazonasi esőerdő mélyére utazni. 

Paraziták és parazitoidok

Nemcsak nevükben hasonlítanak egymásra, hanem abban is, hogy mindkét esetben a gazdatestet használva jutnak különböző előnyökhöz. A paraziták, azaz az élősködők az élőhelyük típusától függően lehetnek endo- és ektoparaziták, vagyis a gazdatesten belül vagy kívül élő szervezetek. A lényegi különbség a két organizmus között azonban az, hogy a paraziták a legtöbb esetben nem ölik meg a gazdatestet, a parazitoidok viszont általában megteszik. Így ők lényegében ragadozók, amelyek előbb-utóbb elfogyasztják a gazdaszervezetet.

Kegyetlen gyilkosok

Az élővilágban számos állati és növényi parazitoid faj él. Ezek az élőlények sokszor gazdaspecifikusak, tehát életmódjuk kifejezetten egy konkrét fajhoz kötődik. A parazitoidok több feltételt is megkapnak a gazdaszervezettől az életben maradásukhoz, mint például a táplálékot és az óvóhelyet. Az a legjellemzőbb, hogy különböző rovarok, darazsak, legyek, legyezőszárnyúak vagy férgek általában egy bizonyos fejlődési szakaszukban használják – és fogyasztják el – egy másik élőlény testét a saját egyedfejlődésük érdekében. 

A kertedben is találkozhatsz velük

Ahogyan a cikk elején is említettük, koránt sem kell ahhoz a trópusokra utazni, hogy ezzel a kegyetlennek tűnő túlélési technikával találkozzunk a természetben. Elég csak kimenni a kertbe, és máris a szemünk előtt repkedhet egy vérszomjas parazitoid faj. A teljesség igénye nélkül mutatunk párat közülük. 

Fürkészdarazsak

A fürkészdarazsak a hártyásszárnyúak rendjébe, ezen belül a fürkészdarazsak családjába tartoznak. Magányosan élnek, nem fészekközösségben, tehát a jól ismert, agresszív és bosszantó kecskedarazsakkal ellentétben nem társas darazsak. Megjelenésük ijesztő lehet, torukat és potrohukat egy hosszú nyél köti össze, lábai is hosszúak. Méretük az egészen picitől (0,5 mm) a nagyig (2–3,5 cm) terjed, színük a fekete és a vörös, vagy a fekete és a sárga kombinációiban változhat. Egyes fajok szinte bármilyen kifejlett rovarba, lárvába vagy bábba belehelyezik a petéiket, mások – például az óriás tőrösdarázs – csak a xilofág – azaz fák törzsében, fakérgek alatt élősködő – rovarok lárváiba petéznek.

Jellemző az is, hogy a kisebb méretű fürkészdarazsak egyszerre több petét helyeznek a gazdatestbe, a nagyobbak viszont csak egyet-egyet. A gazdatestben fejlődő lárvák lassan fogyasztják el a testet, mindig a kevésbé létfontosságú szervek kerülnek az étlapra, nehogy idő előtt elpusztuljon a gazdaállat. Érdekesség még, hogy a megtámadott rovarok szervezete ugyanúgy immunválaszt indít el a peték ellen, mintha vírus vagy baktérium került volna bele, ez pedig megölheti a petéket. Ennek elkerülésére a fürkészdarázsanya a peték behelyezésekor – biztos, ami biztos – poli-DNS-vírusokkal is megfertőzi a szerencsétlen gazdaállatot, így az legyengül, és nem lesz képes megölni a petéket.

Fürkészlegyek

A fürkészlegyek a kétszárnyúak rendjébe tartoznak, egyik leggyakoribb képviselőjük a közönséges fürkészlégy (Tachina fera). Ezek a rovarok leginkább a különböző éjjeli lepkék parazitoidjai, de egyes fajok különböző kifejlett rovarokat is választanak gazdatestnek. A közönséges fürkészlégy nem közvetlenül a hernyókba petézik, hanem a hernyók által megrágott növényekre. Fondorlatos módon a petékből kikelt légylárvák megvárják, amíg ismét arra jár egy lepkehernyó, és akkor „csapnak le”, és fúrják beléjük magukat. A lárvák aztán szépen megeszik a gazdaállatot, majd azt legtöbbször elhagyva a talajban bábozódnak be.

Darazsak a ház körül – Védekezz ellenük környezetbarát eszközökkel!

Legyezőszárnyúak

A világon 600 különböző legyezőszárnyú faj él, ebből pedig 40 Magyarországon is megtalálható. Az összes faj parazitoid, azaz más rovarokat használnak gazdatestnek. Sőt, első „áldozatuk” a saját anyjuk, ugyanis a lárvák még a nőstény testében kelnek ki a petékből, majd szépen el is fogyasztják őt. Ezután a szemekkel és lábbak rendelkező első stádiumú lárvák megkeresik a gazdaállatot – amely lehet légy, darázs, méh, kabóca, csótány, pikkelyke, egyenesszárnyú vagy fogólábú –, majd a gazda testében átalakulnak lassú mozgású, lábatlan lárvákká, és ott fejlődnek tovább. A hímek az imágóstádium előtt bebábozódnak, a nőstények viszont bábozódás nélkül válnak ivaréretté. Ezután az igen rövid életű hímek elhagyják a gazdatestet, a szemek, a száj, a szárnyak és az emésztőrendszer nélküli nőstények viszont halálukig ott maradnak, csupán szaporodáskor dugják ki onnan testük elülső végét. További érdekesség, hogy a legyezőszárnyúak által fertőzött gazdaállatok nem feltétlenül pusztulnak bele a történetbe, viszont szaporodni már nem lesznek képesek, úgynevezett „sztilopizált” rovarokká válnak.

Óriás tőrösdarázs

Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) lélegzetelállító és egyben félelmetes látvány, hiszen hatalmas és csíkos, ráadásul nagyon hasonlít a veszélyes lódarázsra, holott ő igazán ártalmatlan jószág. Lényeges küllemi különbség azonban közte és a lódarázs között, hogy míg utóbbi sárga alapon fekete csíkos, az óriás tőrösdarázs teste fekete, és a potrohán sárga sávok láthatók. A nőstények feje sárga, a hímeké pedig fekete. Ahol korhadt tölgy, kőris vagy egyéb fatuskó található, ott szinte egészen biztosan megjelennek az óriás tőrösdarazsak is. Ennek a parazitoid darázsfajnak ugyanis az egyik kedvenc gazdaállata az orrszarvú bogár, amely előszeretettel fejlődik a korhadt fákban. Emellett persze szívesen választják más lemezcsápú bogár – például a cserebogár, a szarvasbogár, a rózsabogár – lárváját is. Ezek szintén a korhadt fákban vagy a komposztban találhatók.

Az óriás tőrösdarazsak elképesztő érzékkel és pontossággal találják meg még a fa kérgén keresztül is, hogy hol szúrják meg az ott lapuló lárvát. Egy egészen kicsi ideggócot kell eltalálniuk ahhoz, hogy a gazdatest lebénuljon, amelyben így a darázs petéi majd zavartalanul tudnak táplálkozni és fejlődni.

Ezekkel a jóindulatú óriásokkal májustól találkozhatunk a kertünkben. Vigyázzunk rájuk, ugyanis védettek, természetvédelmi értékük 50.000 forint.

Biológiai fegyver?

Lehet, hogy sokan nem is gondolják, de a parazitoid tulajdonságokat előszeretettel lehet alkalmazni a vegyszermentes kertészkedésben. Az óriás tőrösdarázs és a fürkészdarazsak is kifejezetten hasznos lakói lehetnek a kertünknek, hiszen számos káros rovart pusztítanak el, így nem kell a mérgező permetszerekhez nyúlnunk. Sőt, a piacon kaphatóak parazitoid darázslárvák is, melyekkel kiválóan harcba szállhatunk a növény-kártevőkkel szemben.

Kutatók már többször sikeresen kísérleteztek a parazitoid darázsfajok bevetésével a nagyüzemi mezőgazdaságban is, például a káposztaféléket és az olajrepcét károsító földibolhák ellen.

Végül pedig a mindenki életét megkeserítő, a hazánkban is elterjedt, invazív márványpoloska ellen is, úgy tűnik, egy „alien” darázsfaj, a szamurájdarázs lehet a megoldás.