Hűvös, szeles nyári reggelre ébredtek a szövetséges katonák a normandiai partszakaszon 1944. június 6-án, a D-napon. Júniushoz képest szokatlan módon, 5–8 °C-ot mértek, a Szajna pedig szüntelenül háborgott. A katonák fejében bizonytalanul zengett még Eisenhower beszéde: „…kezdetét veszi a Nagy Keresztes Hadjárat, amiért oly keményen harcoltunk hónapokon át. A világ szeme rajtatok, szabadságszerető reményünk és imáink végigkísérnek majd titeket utatokon.” Hamar kiderült azonban, hogy a látszólag zord időjárás miatt a németek nem számítottak aznap támadásra. Utánajártunk annak a legendás időjárás-jelentésnek, amely előnyhöz segítette a partraszállókat, illetve szót ejtünk az elfeledett hősről, James Stagg meteorológus kapitányról is.

Hitler elterelő műveletnek hitte a szövetségesek csapatmozgásait

Két hosszú éven át készült elő a szövetséges csapat a június 6-i műveletre. Talán kevesen tudjátok, de nem a partraszállás bizonyult a legelső csapásnak a németekre nézve. Nem sokkal éjfél után 23 ezer ejtőernyőst dobtak le Le Havre és Cherbourg közelében a szövetségesek, hogy a szárazföldön is segítő kezet nyújtsanak a hídfőállások elfoglalásában. Több száz ejtőernyős eltűnt, vagy nem érte el a kijelölt célpontját. Ez a második világháborúban egyébként megszokott jelenségnek számított. Az időjárási viszontagságok és a néhol kiszámíthatatlan zuhanási pálya miatt sok esetben akár kilométerekre a kívánt célponttól, vagy az ellenség bázisához túlságosan közel értek földet a katonák.

A támadók szemszögéből a művelet lényege az volt, hogy a Német Birodalom által megszállt normandiai területeket visszafoglalják. Több lehetséges helyszín szóba jött, azonban Eisenhower és Montgomery úgy vélte, Normandiában döntő csapást lehet mérni a németekre.

Elterelő hadműveletek miatt a német csapatok régóta számítottak szárazföldi támadásra, azonban a partszakaszi invázió hidegzuhanyként érte őket. Olyannyira, hogy Hitler és Rommel tábornagy csak reggel 11 óra környékén értesült a támadásról. Sem stratégiai szempontból, sem pedig az időjárás miatt nem számítottak megszállásra.

Sokan úgy tartják, hogy a háborúskodás során a természet volt az igazi úr, és egy időjárás-jelentés okozhatta a szövetségesek és a D-nap (D=nap, azt a napot jelenti, amikor egy hadműveleti akció a kezdetét veszi) diadalát. Na de erről egy kicsit később…

A birodalom visszavág vagy összeomlik?

Az ejtőernyősök kulcsfontosságú magaslatokat, hidakat foglaltak el. Így a hajnalban felsorakozó több ezer hajó Normandia kapujában lényegesen egyszerűbb feladattal kellett, hogy megbirkózzon, azonban így is meggyűlt a bajuk a németekkel. Az Omaha Beach környékén koncentrálódott a szajnai ütközet, azonban a szárazföldi csapatok éjjeli művelete nélkülözhetetlen volt a sikerhez.

Június 6-án 156 115 szövetséges katona lépett francia földre, az angolszász megszállás első 6 napján 326 ezer embert és 54 ezer járművet sikerült partra tenni. Több tízezer szövetséges katona hunyt el a harcokban, azonban a D-nap sikere még így is egyértelmű volt.

A harcok a jeles nap után elhúzódtak, hiszen a németek szívós ellenállást tanúsítottak. Szeptemberre azonban már Párizsba értek a szövetséges csapatok, felszabadult Brüsszel, Le Havre, és alig egy éven belül összeomlott a Német Birodalom is.

Kapcsolódó bejegyzések

„A hadsereg a hasával menetel!” – Mit ehettek az 1848-as honvédek?

Vajon volt beleszólásuk a honvédeknek abba, hogy mit ettek? Mennyire lehetett tápláló az ételük? Talán éheztek is? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Talán a világ legfontosabb időjárás-jelentése

A döntés, hogy elindulhat a támadás, egyetlen meteorológus tiszt véleményén múlott, aki nem más volt, mint az akkor 44 éves James Martin Stagg.

Az invázió kitűzött napja eredetileg június 5-ére esett. Eisenhowerék meg kívánták várni a telihold által ajándékozott apályt, a mérsékelten felhős idő mellett az alacsony vízállás jelentett megfelelő körülményt.

A június 4-i időjárás többnyire tiszta, napos volt, enyhe szellővel, a megszálláshoz szükséges hajók már május 28-án elhagyták Skócia területeit. Ennek az armadának tagja volt a korábban említett meteorológiai csapatvezető, Stagg kapitány. Az amerikai meteorológuscsapat 5-ére alkalmas körülményeket jósolt a hadművelet végrehajtásához, azonban Stagg kapitány más véleményen volt.

Hallani lehetett, ahogy a sápadt, szinte falfehér arcú, gondosan megtervezett bajuszú kapitány vitatkozik a telefonban a meteorológiai csapat többi tagjával.

„5-én rossz idő lesz, nagyon rossz. A csatornában olyan szelek lesznek, amelyek nemcsak a hajóinknak, de a partraszálláshoz szükséges erőforrásainknak sem fognak kedvezni!”

Jóslata szerint annyira borús és felhős időre lehetett számítani 5-én, hogy az ejtőernyősök nem tudtak volna leszállni, illetve a hajókról történő bombázás során a célzás szinte lehetetlen lett volna. Az előrejelzés pikantériája, hogy a német meteorológusok 6-ára is borzasztó időjárást jósoltak, amely lehetetlenné és logikátlanná tette volna a támadásokat.

James Stagg kapitány azonban június 5-én csupán 24 órával szerette volna elhalasztani az inváziót. Ez döntőnek bizonyult a háború kimenetelét tekintve.

A „Met Office” dilemmája

Kulcsfontosságú áttörés volt a Német Birodalom Enigma-gépének feltörése, aminek a segítségével a szövetséges csapatok le tudták hallgatni a német időjárási megfigyeléseket, előrejelzéseket.

Egyértelműnek tűnt, hogy a németek látszólag nem összpontosítanak a normandiai partszakaszra, illetve könnyedén elvetették a támadás lehetőségét a haragos időjárást jósoló előrejelzés miatt.

A szövetségesek meteorológuscsapata, avagy a „Met Office” azonban – az 5-i halasztás után – már a június 6-ában sem volt biztos. Folyamatosan monitorozták a hőmérsékletet, a légnyomást, a páratartalmat, az állomásokat szárazföldön, vízen és levegőben. Ezeket ráadásul újszerű technológiákkal mérték, illetve a német tengeralattjárók időjárás-előrejelzéseit is feltörték, így első kézből értesülhettek a Német Birodalom terveiről.

Miután Stagg 5-én a támadás elhalasztását tanácsolta, a brit szakértők inkább június 19-ére vagy 20-ára halasztották volna el az invázió időpontját.

A kapitány, aki szembenézett még az amerikai elnökkel is

A skót meteorológus személyesen kereste fel Dwight D. Einsenhower amerikai elnököt, hogy a támadást csupán 24 órával halasszák el, és ejtsék meg június 5-e helyett június 6-án.

A meteorológus a csapatának korszerű technológiái vívmányaival észrevett egy magas nyomású áramlatot az Atlanti-óceán felől, így azt jósolta, hogy 6-án a nap bizonyos időszakaiban javulni fog az időjárás, ami lehetővé teszi az inváziót, és meglepheti a német csapatokat.

Eisenhowert meggyőzte a teória, és a támadások végbementek 6-án. Aznap délután pedig a szövetséges csapatok már 12–13 °C-ban, mérsékelten szeles, felhős időjárásban ostromolhatták az Omaha Beach-en a partszakaszt, az ellenség nagy meglepetésére.

A németek ennek az információnak nem voltak a birtokában, de még a szövetséges csapat meteorológusai sem számítottak erre, így a normandiai partraszállás, vagyis a D-nap méltatlanul elfeledett hőse lett Stagg kapitány.

Ha nem hallgatnak a jóslatára, és elhalasztják a partraszállást, megeshetett volna, hogy a német csapatok felkészültebben várják az inváziót, és végső soron a világháború akár hónapokkal is elhúzódhatott volna.

Érdekesség, hogy a mai napon 18–20 °C, esős, felhős időjárás tapasztalható a parton, így az akkori meteorológia szokatlanul haragosnak számított a nyár első heteiben.

Stagg és a D-day természeti öröksége

Ahogy anno Eisenhower vetette a hitét James Stagg kapitányba, 78 évvel később nekünk úgy kell most hallgatnunk, figyelnünk a természet hangjaira. A háború sorsát megfordította a legendás időjárás-jelentés, aminek hálás lehetett tulajdonképpen az egész világ, hiszen véget ért a csatározás, a szenvedés, a bizonytalanság.

A napjainkban zajló háború a szomszéd országban nem csupán humanitárius szempontból sokkoló, hanem – ahogyan erről már többször írtunk – elképesztő terhet ró a környezetre is. Az orosz-ukrán csaták vízszennyezést, légszennyezést és erdőtüzeket okoznak, miközben emberi életek tízezreit veszítjük el.

Kapcsolódó bejegyzések

Ellenőrizetlenül égnek a szibériai erdőtüzek a háború miatt

Az erdőtüzek ellenőrizetlenül égnek Szibériában, mert az orosz katonai egységeket, amelyek általában foglalkoznak velük, áthelyezték, hogy Ukrajnában harcoljanak. A hatalmas tüzek egyre gyakoribbá váltak a régióban tavasztól őszig.

2022-ben James Stagg örökségének azt tekinthetjük, hogy – bár ezek a történetek érdekfeszítőek, legendásak – az igazi siker a konfliktusok megelőzésében, a harcok elkerülésében és lerövidítésében rejlik.

Inspiráló Stagg bátorsága és elhivatottsága, ami az amerikai elnök meggyőzésében nyilvánult meg. A mi generációnk bátorsága abban ölthet testet, ha merünk egyet nem érteni, vitázni. Nem csupán az ellenfeleinkkel, hanem akár a legjobb barátainkkal is a nemes célok érdekében.

Végső soron azonban békében, a természettel és az élővilággal szimbiózisban kell tovább léteznünk, különben pár száz év múlva erre már nem lesz esélyünk.