Az klímaváltozás nem csak a szárazföldeket érinti, hanem a tengereket is. Az egyre gyakoribb hőhullámok a tengeri élővilágot is veszélyeztetik, a felmelegedés további erősödésével pedig a tengeri ökoszisztémákban, tömeges állománypusztulás számolhatunk.
A Másfélfok cikke az egyre gyakoribb és pusztítóbb, nagy intenzitású óceáni hőhullámokat mutatja be. Ezek előfordulási valószínűsége 20-szorosára nőtt az iparosodás előtti időkhöz képest. A tengeri hőhullámok – a légköri párjukhoz hasonlóan – szokatlanul magas vízfelszíni hőmérsékleteket okoznak egy adott régióban.
A hőhullámok már ma is jelentős károkat okoznak a tengeri ökoszisztémákban, tömeges állománypusztulást, elvándorlást és az egész ökológiai rendszer átrendeződését idézve elő, azonban még borúsabb a kép, ha a felmelegedés folytatódik. Egy modellszámítások szerint 1,5°C-os felmelegedés esetén 10–100 évente, egy 3°C-al melegebb Földön pedig akár 1–10 évente lehetnek olyan nagy tengeri hőhullámok, amelyek korábban jellemzően több száz, esetleg ezer évente fordultak elő.
Kapcsolódó bejegyzések
Hatásvadász, ferdítő, mégis igaz film a Seaspiracy – Filmajánló
A Seaspiracy olyan helyzetet tár a néző elé, amely – a megkérdőjelezhető adatok és a hatásvadász jelenetek ellenére is – letaglózó és baljós képet fest a jövőnkről.
A probléma ráadásul a halállomány megtizedelődésén keresztül, összekapcsolódva a túlhalászattal és a tengerek szennyezésével, az élelmiszerbiztonságot is fenyegeti.
A szerző szerint ha a melegedést a párizsi egyezmény nyomán sikerülne 1,5 vagy legfeljebb 2°C-nál korlátozni, akkor nagy tengeri hőhullámokkal sújtott területeknek még lenne némi esélye regenerálódni egy-egy esemény után, melyek között akár két évtized is eltelhet. Ehhez persze komoly változásra lenne szükség, hisz ahogy írja, a „jelenlegi kibocsátási trendek mentén haladva még ebben a században elérhetjük a 3 Celsius-fokos globális hőmérséklet emelkedést, aminek hatására az óceán nagy részén állandósulhat a hőhullámos állapot, ami katasztrofális hatással lehet az ökológiai rendszerekre”.
A cikkben emellett példát is hoz egy igen jelentős, 2013–2015 között megfigyelhető hőhullámra. A „Blob” (azaz „Folt”) néven elhíresült hőhullám a Csendes-óceán északkeleti térségében alakult ki, és a nyomában mérgező algavirágzás indult, mely több fontos halászterület lezárásához vezetett, miközben táplálék hiányában a helyi lazac populációk szinte összeomlottak velük párhuzamosan pedig tömegével pusztultak a tengeri madarak és fókák is.