Elkezdődött az iskola. Az iskolás korú gyermeket nevelő családok előtt új lehetőség nyílik arra, hogy fenntarthatóbb életmódra térjenek át. Cikkünkben áttekintjük azokat a területeket, ahol egy kis odafigyeléssel nemcsak fenntarthatóbbak lehetünk, de még pénzt is megtakaríthatunk.
Mibe csomagoljuk az uzsit?
Amikor iskolás voltam, a szünetek elmaradhatatlan része volt a háborúzás vagy célba dobás alufóliából gyúrt galacsinokkal. Azóta nagyot fordult a világ. Ma már biztosan nem engedném anyukámnak, hogy minden reggel méternyi sztaniolba tekerje a szenyókat. Ugyanígy téves megfejtés a folpak névre hallgató háztartási fólia is, mely ráadásul – előbbivel ellentétben – nem is újrahasznosítható.
Ezek helyett viszont kiváló szolgálatot tehetnek a különféle méhviaszos csomagolók, az újrafelhasználható zacskók és a textilszalvéták is, mint például az általunk is bemutatott Cibi termékei. Ugyanígy jó megoldás lehet a szendvicseket különféle, szinte végtelenszer használható dobozokban tárolni. Ezek fémből, üvegből és műanyagból is készülhetnek, habár az iskolai hátizsákok „intenzív igénybevételével” kalkulálva érdemes lehet a nem törékeny megoldások felé elmozdulni. Ráadásul a súly sem mindegy.
Mindezek mellett az uzsonna minősége is lényeges. Ahogy minden étkezésnél, úgy a tízórai esetében is fontos, hogy szezonális alapanyagokat használjunk, lehetőleg minél több növényi- és minél kevesebb állati összetevőt zsúfolva a kiflibe.
A hidratálás minden életkorban fontos!
Korábbi cikkünkből kiderül: komoly dilemma a megfelelő kulacs kiválasztása. Anyagát, méretét vagy épp dizájnját tekintve sem mindegy, melyikre esik a választásunk. Az azonban biztos, hogy használatukkal rengeteg hulladéktól menthetjük meg a bolygót. Egyetlen év alatt majdnem közel félezer milliárd műanyag palackot használunk el világszerte. A probléma megoldásának pedig fontos színtere az iskola is. Azt is meg kell jegyezni, hogy a palackok jellemzően a BPA nevű vegyi anyaggal készülnek, melyről egyre több kutatás bizonyítja be, hogy erősen káros lehet az egészségre. Ez tehát még egy érv lehet a kulacs mellett.
A kulacs a dobozhoz hasonlóan készülhet (BPA-mentes) műanyagból, üvegből vagy fémből. Az már ízlés dolga, hogy ki melyiket választja, de a tartósság és a használati sajátosságok figyelembe vétele itt sem utolsó szempont. Ha hosszú távra szeretnénk tervezni – és máshogy nemigen érdemes – akkor ne olyan mintát válasszunk, amely 1–2 év múlva már ciki lehet az osztályban. Inkább legyen a kulacs csupasz, és ha a tulajdonosa igényli, feldobhatjuk egy-egy matricával, amelyet cserélgethetünk, később el is hagyhatunk.
Bringával vagy busszal, de semmiképp sem a hátsó ülésen!
Jelentősen lehet csökkenteni a lurkók ökológiai lábnyomát azzal, ha nem autóval érkeznek a tett színhelyére. Nyilván nem teljesen mellékes szempont, hogy mekkora távolságot kell naponta megtenni az iskoláig. Ha települések közötti ingázásra van szükség, akkor mindenképp a tömegközlekedés a jó megoldás. Falun, illetve városon belül viszont szóba jöhetnek az alternatív megoldások: kerékpár, roller vagy éppen a jó öreg sétálás.
Az sem mindegy persze, hogy milyen idős iskolásról beszélünk. A kisebbekkel az elején érdemes együtt megtenni az utat, hogy a szabályok és az útvonalak rögzüljenek. A nagyobbak pedig nyugodtan nekivághatnak a távnak egyedül is. De ha mindenki egyfelé megy, akár rendszeres családi program is lehet az iskolába járás. Így a szülők is könnyebben átnyergelnek az autóról a közösségi közlekedésre vagy épp a kerékpárra.
Kölcsönözzünk, örököljünk, használjunk újra!
Az iskolai mindennapokhoz és az otthoni tanuláshoz elengedhetetlen kellékek zömét használtan is be tudjuk szerezni. Az iskolatáskától kezdve, az íróasztalon át, az iskolába járásra is hasznos kerékpárig szinte mindenhez hozzá tudunk jutni másodkézből. Szerencsére igaz ez a tankönyvek jelentős részére is. A kötelező olvasmányokat sem kell feltétlenül megvásárolni: ahol nincs meg otthon az elolvasandó könyv, nem is kell megvenni porfogónak. Helyette kölcsönözzük ki a könyvtárból, vagy kérjük kölcsön az ismerőseinktől!
A tesó által használt körző szintén legalább olyan jó lehet, mintha újat vennénk. Igaz ez a ceruzától kezdve, a vonalzón át a tornaruháig szinte mindenre. Ha valamiből újat kell vennünk, érdemes a minőségre odafigyelni, és vigyázni rá, hogy használat után mi is továbbadhassuk akár családon belül, akár ismerősöknek, szomszédoknak. A tankönyveket például érdemes bekötni, ezek ugyanis jóval nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, mint az átlagos könyvek. A gyakran használt műanyag borító helyett azonban érdemes újságpapírt vagy épp újrahasznosított csomagolópapírt használni.
A kölcsönzés illetve a kölcsönkérés akkor is jól jöhet, ha egy a lurkó egy-egy új hobbit szeretne kipróbálni. Egyetlen klarinétóra kedvéért például nem érdemes rögtön megvenni a hangszert, ahogy egyes sportfelszerelések esetében is érdemes kivárni, hogy az érdeklődés valóban szokássá és hobbivá válik-e.