Sokat beszélünk a regeneratív mezőgazdaságról, de ilyenkor mindig a szarvasmarhatartás merül fel. Holott van egy kezelhetőbb, ridegtartásban is tökéletesen „működő” őshonos háziállatunk, amely minden szempontból alkalmasabb a legeltető, ökoszisztémának is hasznos állattartásra. A házi bivaly tartásával egyre többen kacérkodnak, sőt, valósággal beleszeretnek ebbe az állatba. Ez cseppet sem meglepő: ha elolvasod, miképp vélekedik erről az, aki 200-nál is több bivalyt gondoz, mindent megértesz.

A Tarkarét Biofarm tulajdonosa Szabó László, akinek neve ismerősen csenghet a pénzügyi világban mozgók számára. A HOLD Alapkezelő (korábbi nevén Concorde Alapkezelő) társalapítója, egykori vezérigazgatója, jelenleg részvényese és Felügyelő Bizottságának elnöke egyszer csak úgy döntött, él a lehetőséggel és befektet egy akkor még számos állatfajnak otthont adó farmba. Azóta a farm nem csak a talajkímélő ökogazdálkodás, hanem a bivalytenyésztés terepe is lett.

Hogy hogyan illeszthetőek bele a bivalyok a regeneratív szemléletbe, milyen állat is valójában a bivaly, és miért érdemes tartani, arról a farm gondozója és lelke, Osvald Zsófia mesélt nekem.

Kapcsolódó bejegyzések

Drasztikus szemléletváltásra van szükség: így segíthet rajtunk a regeneratív mezőgazdaság – Interjú

Hogyan segítheti a jövőnk fennmaradását a regeneratív mezőgazdaság? Interjú.

Bivaly, a „nagyranőtt” öleb

A gyógyvizek városai között elterülő zalai táj ad otthont annak a 200 felett járó egyedszámú bivalytenyészetnek, ahol Zsófi is dolgozik. A Zalaköveskúton található farm több száz hektáros legelős, erdős, lápos mocsaras területen terül el, amely bivalybőgéstől hangos.

A házi bivaly őshonos állatunk, még a honfoglalás idejében, mint igavonó állat került a Kárpát-medencébe. Erején túl húsát, bőrét és tejét is hasznosították. 400-800 kg-os súlyával, 150-180 cm-es magasságával mindennek mondható, csak kicsinek nem. Ezzel együtt azonban egy jól tartható és jámbor állatról van szó.

Osvald Zsófi olyan szeretettel beszél a bivalyokról, hogy már-már azon morfondírozom, a kertbe is kellene pár. Az agráriumban utazó, biológus lány sosem gondolta volna, hogy a bivalyok mellett köt ki. Amikor azonban a farmra került, és megismerkedett mélyebben ezekkel az állatokkal, nem volt kérdés, hogy érdemes energiát invesztálni a tartásukba.

A robosztus bivaly ugyanis szelíd és rendkívül kötődik a gazdájához. Zsófi egyedül tereli őket egyik legelőről a másikra, bár a terelés nem a legjobb szó: a bivalyok már kocognak is, ha Zsófi hívja őket. A tehenekből álló gulya 96 fős, emellé jönnek a borjak, és az értékesíteni kívánt növendékek. Ez a 96 egyed pedig mind szelíd, békés állatokból tevődik össze, Zsófiék ugyanis nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy szelíd állatokkal dolgozzanak.

A bivaly ugyanis kifejezetten igényli a törődést, szinte követeli a simogatást. Ezért sokkal kezelhetőbb egy bivalyokból álló gulya, mint egy szürkemarha állomány.

Igénytelen, de ez jót tesz a talajnak

Azon túl, hogy szívós, ellenálló és meglehetősen igénytelen állat, remekül beilleszthető a regeneratív, legeltető állattartásba. A bivaly szereti a dagonyázást, a lápos vidékeket, a rosszabb minőségű talajon nőtt növényeket. Akkor is jól hasznosítja a takarmányt, ha rosszak a körülmények: borjút nevel, túlél még a zordabb területeken is.

Éppen ezért tökéletes „eszköze” a tájrehabilitációnak, a talajjavításnak, amit ez a típusú legeltető tartásmód magában hordoz. A vizes élőhelyek, védett területek fontos lakója, jelenlétével ugyanis hozzájárul az adott terület rehabilitációjához, trágyája és viselkedése pedig segíti a talajjavítást.

Kapcsolódó bejegyzések

Allan Savory: Csakis az állatokkal állíthatjuk meg a sivatagosodást

A holisztikus legeltetés atyjával, a világhírű zimbabwei farmerrel beszélgettünk a klímaváltozás és a sivatagosodás megállításának lehetséges útjairól.

Imádja a vizet, sőt, igényli is a dagonyázást, a legkisebb pocsolyából is képes magának fürdőt rittyenteni. Ezzel együtt képes a nagyobb, egybefüggő vízterületek visszahozására, voltaképp egy „vizes élőhely-mágus”: ahol megjelenik, ott előbb-utóbb a vízi madarak, vizes élőhelyek is lehetőséget kapnak. Ezért különösen fontos szerepet tölt be a vízi ökoszisztémák életében.

A silányabbat választja

A bivaly különleges tulajdonsága, hogy szívesebben legeli a tápanyagszegény, szinte semmit mondó növényzetet, mint, hogy rákapna az abrakra. Zsófi elmondja, hogy sokan próbálják abrakolni őket, de a bivaly nem rajong az ötletért.

Inkább dönt a sásos, gyomor növények mellett, amin ugyanolyan jól neveli fel a borjút, mint ha abrakolnák. Ezért táplálásában nincs szükség a hozamfokozókra, vegyszerekre, tápokra, lucernára, szimplán csak hagyni kell, hogy maga legelje le a betevőjét.

Emellett jól viseli a hőséget, főképp, ha jut lehetőség egy kis fürdőzésre is. A hideggel már jobban meggyűlik a bajuk: habár Zsófiék korábban a legelőkön teleltették az állatokat, szükség volt egy téli karámra ahhoz, hogy az állatok jól érezzék magukat, a mínuszokat ugyanis rosszul viselik.

Csak a szelíd bivalyok maradhatnak

A 236 egyedet számláló állomány alapos válogatás eredménye. A Tarkarét Farmon ugyanis fontos a szelídítés, ha azonban egy-egy állat megmakacsolja magát, bántja a többit, felborítja az egyensúlyt. Mivel a rengeteg állatra mindössze főképp Zsófi jut, szükséges a szelektálás. Ha egy bivaly nem tűri meg maga mellett az embert, mennie kell, nincs kapacitás „harcolni” az állattal.

Szerencsére ebből van kevesebb. A több száz kilós állatok egy kis simogatástól eldobják magukat, mint egy kiskutya, ám mindegyikük külön egyéniség. Zsófi tudja, mit engedhet meg egyik másik állatnál, de olyan is van, amelyik engedi, hogy a hátára pattanjon.

A bivalyok komoly napirend szerint működnek: megvan, hogy hány órakor terelik őket, mi a nap menete. Ehhez pedig szorosan alkalmazkodnak. Zsófiék március végétől legeltetnek, mindezt 60 hektáron teszik. Legelőkerteket alakítanak ki, amit aztán forgóban, pár hetente váltanak.

Emellett szálastakarmányt termesztenek szántóföldjeiken, ahol szintén legeltetnek. Mivel bio minősítésűek, ez a takarmányban is visszaköszön. Nincs szántás, növénytakarást használnak. Hiszen ez is hozzátartozik az ökogazdálkodáshoz.

Tej vagy hús, mindkettő nem lehet

A bivaly nem kifejezetten kettős hasznosítású állat. Habár teje rendkívül zsíros 8%-os, a tejfeldolgozás nem feltétlenül kifizetődő. A népszerű mozzarella és már bivalytejből készült élelmiszerek esetében nincs lehetőség az ilyen szintű szabadtartásra, az állat ugyanis gyorsan lemozogja a tejtermelésre fordítandó energiát. Az így termelt 6-8 liter tej nem hozna hasznot.

A hús azonban sokkal jobb lehetőségeket mutat. Zsófiék hagyják, hogy az állatok a maguk ütemében fejlődjenek, csak a bikák kerülnek értékesítésre. Az öreg teheneket pedig nagy becsben tartják. Éttermek, a környező falvak lakói vásárolnak náluk elsősorban, de vannak, akik több száz kilométert utaznak, hogy a Tarkarét Biofarm termékeit élvezhessék. Mivel az állatok stresszmentes, természetes környezetben élnek, hosszú növekedési ciklussal, a húsuk porhanyósabb, tovább eláll. Ez pedig sokak számára vonzó.

Habár kiállok a növényi alapú táplálkozás mellett, flexiteriánusnak vallom magam. Ebbe a szemléletbe pedig a hús is beletartozhat. Úgy gondolom, ilyen alkalmakkor sokkal jobb egy jó minőségű, jó helyről származó hús mellett dönteni az ipari állattartás ellenében.

A bivaly egy mérhetetlenül szelíd, ragaszkodó állat, amelybe könnyű „beleszeretni”. Igénytelensége és tartási körülményei miatt pedig a klímaváltozás hatásainak csökkentésében is döntő szerep juthat számára. Az állattartás az ősidőkre nyúlik vissza, annak mikéntje azonban hatalmasat változott. Ha megpróbálunk kicsit visszanyúlni a legeltető, békés állattartás felé, és elengedjük a sokszor embertelen ipari verziót, egy sokkal humánusabb teret kaphatunk és még inkább egy élhető bolygót. Ennek lehet csodálatos és szelíd eleme a házi bivaly.

Kiemelt kép: Osvald Zsófia