Az ENSZ ökoszisztémával foglalkozó tudományos szakembereinek jelentése szerint jelenleg 7500 vízi gerinctelen- és halfaj, 31 ezer növény- és 1500 gombafaj, továbbá 1700 szárazföldi gerinctelen-, valamint 7500 kétéltű-, hüllő-, madár- és emlősfaj szolgálja közvetlenül vagy közvetve több milliárd ember megélhetését.
A világ 132 országának gyakorlata alapján, 85 szakértő által összeállított dokumentum szerint a levadászott, kihalászott, begyűjtött fajok 20 százaléka közvetlen táplálékforrás. A jelentés kiemeli a vadvilág kiaknázásának fenntartható gyakorlatát, tekintve az ukrán–orosz háború miatt kialakult globális élelmezési krízist. Ennek remek példája a kékúszójú tonhal védelmét szolgáló, 2000-es évek elején elindul programsorozat, aminek eredményeként hagyományos módszerekkel ma már újra halászható a faj atlanti-óceáni állománya.
Számos vadon élő faj gyógyászati, energetikai, építőanyag-ipari, turisztikai, rekreációs és kulturális célokat szolgál, különösképpen a szegénységben élők körében, akiknek a vadon élő fajok felhasználása összbevételeiknek 70 százalékát jelenti.
A jelentés publikálói a globális üzletágak közül a vadon élő növények, algák és gombák legális kereskedelmét említik, ami összességében több milliárd dolláros forgalmat generál évente. Ugyanakkor a világban fellelhető természetvédelmi területek tanösvényei, rezervátumok, nemzeti parkok még több bevételt hoztak, a pandémia előtti évben például 8 milliárdan keresték fel ezeket a helyeket, az összforgalmuk pedig meghaladta a 600 milliárd dollárt.
Az ENSZ korábbi jelentése kiemelte az ipari szintű fakitermelést és halászatot is. A benne foglaltak szerint a Föld minden harmadik halászterülete túlhalászott, a tarvágások és az égetések miatt pedig minden tizedik fafajt a kihalás veszélye fenyeget. Különösen a kaktuszok és az orchidea-félék nemzetközi kereskedelme intenzív, ami ezeket a fajcsoportokat különösen veszélyezteti. Az orvvadászatról pedig azt írják, 1341 vadon élő emlősfaj eltűnését eredményezheti.
