Ökológia, környezetvédelem, csillagászat: csak néhány terület, ahol te is besegíthetsz tudományos ismereteink bővítésébe. Nem kell tudósnak lenned, hiszen rengeteg civil közösségi tudományos projekt van, amelybe bárki bekapcsolódhat, aki érez magában egy kis vágyat a kutatáshoz. És az egészben az legjobb, hogy ezek a tudományos munkák az egész nyilvánosság számára elérhetőek.
Tudományos lehetőségek amatőr természetbúvároknak
Gyerekkorom óta érdekel a növények, az állatok, a gombák világa. Sokáig el tudok merülni mindenféle élőlény megfigyelésében egy erdőben, mezőn vagy akár egy városi parkban is. A könyvespolcom tele van határozókönyvekkel. Bár biológusként végeztem, végül nem lettem kutató. Szerencsére azonban manapság a nem hivatásos természetbúvároknak is számos lehetőségük nyílik részt venni tudományos kutatásokban.
Egy októberi délután például kutyasétáltatás közben akadtam a járdán hátára fordult óriási lepkére. Mivel rovartani ismereteim kicsit megkoptak az évek alatt, kíváncsiságból beküldtem egy rovarhatározós Facebook-csoportba pár telefonnal lőtt képet. Mire hazaértünk a sétából, a kommentek között már várt a pontos meghatározás: egy ritka és védett halálfejes szenderrel találkoztam. Az adminisztrátor kérésére gyors regisztrációt követően a találatot feltöltöttem az izeltlabuak.hu oldalra, és ezzel máris adatközlővé váltam egy civil tudományos kezdeményezésben. Nem ez volt az első alkalom. A Szezon Kertben például pár éve egy talajszenzor és egy telefonos applikáció segítségével a GROW projektben vettem részt. Az adatok nemcsak a talajtudósoknak, hanem nekem is hasznosak voltak. Sok ismerettel gazdagodtam a kertem hőmérsékleti, víz- és talajviszonyaival kapcsolatban.
A tudományban megrendülő bizalom helyreállítása
De pontosan mi is az a civil tudomány vagy más néven közösségi tudomány? Olyan kezdeményezések tartoznak bele, amelyek lehetővé teszik a nagyközönség részvételét a tudományban. Az Euróapai Civil Tudományos Egyesület (ESCA) 10 alapelve szerint van néhány fontos feltétel, amelyeknek a civil tudomány területén teljesülniük kell. Ezek egyike az állampolgárok aktív részvétele olyan tudományos tevékenységben, amelyből új tudás, tudományos megértés keletkezik. A folyamat nemcsak a tudósoknak, hanem a részt vevő civileknek is hasznos. Új készségeket, ismereteket sajátíthatnak el, és érdemi visszajelzéseket kapnak a folyamat során. A civilek már a kutatási kérdések megfogalmazásában is részt vehetnek, de lehet szerepük az adatgyűjtésben, a hipotézisek tesztelésében, az eredmények értékelésében is. A kutatást, különösen az adatgyűjtést segíthetik digitális eszközök, például applikációk, szenzorok vagy internetes adatbázisok. A civil tudomány a természettudományok területén elterjedt módszertan, mára önálló tudományággá kezd válni.
A túltengő információk közepette egyre erősebben tapasztalható, hogy a társadalmi bizalom a tudományban megrendül. A civil tudományos módszereknek nagyon fontos szerepük lehet ennek a bizalomnak a helyreállításában, a társadalmi és a tudományos értékek megerősítésében. Ezért különösen fontos, hogy ezek a projektek magas színvonalat képviseljenek, és átláthatóan működjenek. A nyílt tudomány (open science) feltételeit követve a keletkezett adatok szabadon hozzáférhetőek és felhasználhatóak nem csupán a résztvevők, hanem a nagy nyilvánosság számára is. Ezentúl a résztvevőknek tudniuk kell, hogy mi a kutatás célja, és nekik mi a szerepük ennek elérésében. Így zárt kutatói közösségek helyett nyitott tudományos terek jönnek létre. Ezek demokratizálják a tudás létrehozását, és növelik a közpénzből támogatott kutatások társadalmi relevanciáját.
A közösségi tudomány magyarországi szereplői
Bár én érdeklődésemből adódóan eddig inkább természettudományos és mezőgazdasági kezdeményezésekkel találkoztam, a történelem, a számítástechnika területén is van lehetőség beszállni a tudományba. A helyi közösségi kezdeményezésektől egészen a globális megfigyelésekig, pár órás eseményektől a több évtizedet felölelő adatgyűjtésig.
A Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG) számos civil tudományos projekt kidolgozásában és követésében vettek részt, az ESCA tagjaként több munkacsoportban dolgoznak a kutatócsoport tagjai. Munkatársaik, Czeglédi Alexandra és Balázs Bálint közösen indították el az EU-Citizen Science projekt keretében a hazai kezdeményezések feltérképezését. Ez alapján Magyarországon jelenleg körülbelül 20-30 civil tudományos projekt zajlik, noha nem minden kutató vagy projektgazda tartja magát a meghatározásba illőnek. Alex 30 interjút készített vezető kutatókkal, PhD-hallgatókkal, civil szervezetekkel és tudománykommunikációs szakemberekkel. Az adatok feldolgozása jelenleg is zajlik, de már előjáróban sok érdekességgel szolgált a közösségi tudománnyal kapcsolatban:
Folyamatosan újabb és újabb kezdeményezések bukkannak fel itthon. Van, amelyik kicsi, és csak egy szűk körnek szól. Ilyen például a Dendrománia, amelyben Pósfai György az ország legnagyobb fáit gyűjti össze. Másoknak nagyobb láthatóságuk van. Az Ökológiai Kutatóközpont például lakossági segítséggel keresi az invazív szúnyogokat. Közösségi adatbázist tartanak fenn amatőr természetbúvárok és kutatóintézetek munkatársai a hüllőknek és az ízeltlábúaknak is. A Vadonleső portálon pedig pár kiemelt, védett növény és állatfaj észleléseit lehet rögzíteni. Ebben a munkában könnyedén részt vehetnek iskolás csoportok is. A levegőminőség közösségi monitorozására a Levegő Munkacsoport „Tiszta fűtés, rendes ház” címmel indított szenzorokkal támogatott adatgyűjtést. A témával már kormányzati szinten is elkezdtek foglalkozni, bár ezekben a körökben inkább közösségi tudományként említik.
Vannak olyan kezdeményezések, amelyek nem teljesítik a civil tudomány minden feltételét, mert például az adatok nem nyilvánosak mindenki számára.
Itthon jellemző, hogy az adatok megbízhatósága mellett a szabad hozzáférés is aggasztja a kutatókat. A publikálási kényszer közepette félő, hogy valaki hamarabb lecsap az adatokra, és kiértékeli őket. Vannak azonban itthon olyan kutatók is, akik szerint a tudománynak közjóként kell működnie, és ez csak a nyilvánosság erejével érhető el, hiszen az adatelemzéshez szakmai tudás, olvasottság, érdeklődés is kell. A civil tudományban hobbikutatókat is el lehet ismerni, beszállhatnak az elemzésbe. A forrásokat lehet védeni, a spanyol CONECT-e agroökológiai civil tudományos projektben a nyilvánosan megosztott adatokat a Creative Commons Attribution Share-Alike elnevezésű licenc segítségével védték le, és tartják közösségi tulajdonban. A civil tudomány az önkéntesek bevonásával az eu-s közpénzből támogatott, sokszor egyébként nehezen követhető kutatások átláthatóságát segíti elő, és legitimálja a projektek társadalmi hasznosságát.
Számos hazai civil tudományos projekt kutatója gondolja úgy, hogy a szakmai utánpótlás is így biztosítható. Az érdeklődő fiatal hobbikutatókból lehetnek a következő generáció tudósai, mérnökei vagy akár tudományos kommunikátorai. A digitális eszközöknek hála könnyen lehet adatot gyűjteni, fotózni, pötyögni, ez pedig vonzó lehet a fiatalabb generációknak. A hobbikutatók bevonásával országos lefedettséggel képesek a hazai kutatók adatokhoz jutni. Erre a kis létszámú és sok esetben alulfinanszírozott intézményi kutatócsoportok önmagukban nem lennének képesek.
A társadalomtudományban erős hagyományai vannak a részvételi kutatásnak, a szociológiai és az antropológiai területeken inkább az akciókutatás terjedt el. Ahhoz, hogy megismerj egy közösséget, együtt kell vele élned és behozni olyan erőforrásokat, amelyek új tudást vagy lehetőségeket teremtenek a kutatásban részt vevő csoportok számára. Vannak olyan szociológusok, akik kis közösségekben, részvételi módszertannal dolgoznak, széles eszköztárral. A módszertan része például a fotózás, a drámapedagógia, a zene vagy a fókuszcsoportos beszélgetés. A jellemzően a természettudományok területén – itthon a biológiai és az ökológiai kutatásokban – elterjedt civil tudomány ehhez képest szűkebb eszköztárral dolgozik, például online kérdőívekkel, mobilapplikációkkal. Mára már annyira kinőtte magát, hogy sajátos tudományterületté formálódott, amelynek keretében új elméletek és az adatgyűjtésre vonatkozóan új módszertani megközelítések jelentek meg. Saját szakfolyóirata is van.
Több szem többet lát
A természetben előforduló nagy léptékű mintázatok azonosításához nagy mennyiségű adatra van szükség. A civil tudomány kontinentális vagy akár globális léptékű adatgyűjtést is lehetővé tesz, amely élőhelyeken és időn átívelő változások megértéséhez segíthet hozzá. A nagyszámú nem hivatásos madármegfigyelő például havi szinten 1 millió megfigyelést regisztrál a nemzetközi Ebird platformon. Munkájuknak hála nyomon követhetők a madarak populációinak változásai, a költési időszakok sikeressége vagy a vonulási útvonalak. A madármegfigyelési adatokat összevetve az élőhelyek változásával vagy éppen a környezetszennyezési adatokkal a kutatók fontos ökológiai következtetéseket tudnak levonni.
Hatékony közösségerősítő, szemléletformáló szerepük lehet a személyes részvételt igénylő Bioblitz megmozdulásoknak. Ezek során rövid idő alatt tudósok, diákok, helyi lakosok segítenek egy terület biodiverzitásának felmérésében. Az okostelefonoknak és az egyre pontosabban határozó applikációknak köszönhetően mindez különösebb előképzettség nélkül is végrehajtható. A Fishing on Orfű fesztiválon 2021-ben például a WWF közreműködésével zajlott Bioblitz-akció. Botanikusok, zoológusok, ökológusok és a fesztiváli nép közreműködésével közel 500 fajt sikerült azonosítani. Nem elhanyagolható „mellékhatásként” a program lehetővé tette, hogy a fesztiválozók ráébredjenek a biológiai sokféleség fontosságára és az ökológiai rendszerek sebezhetőségére, valamint megismerjék a tudományos mintavételezés módszertanát.
Lepkék, ökológia és természetvédelem
A halálfejes szenderrel való találkozásom után kíváncsi lettem, hogyan működik a gyakorlatban a lepkész civil tudomány. Szabadfalvi András, a Magyar Lepkemonitoring Hálózat kutatója és Szalkay József, a Lepkészeti Egyesület egyik tagja volt segítségemre. András nemcsak a kutatásban, hanem a lepkék élőhelyeinek megőrzésében, kialakításában is aktív. Segít lepkebarát kerteket kialakítani, sőt Vácon saját permakultúrás kertje is van.
Az izeltlabuak.hu-n adatszolgáltatással is segíti a közösség munkáját. A portálon jelen vannak nemzeti parkoknak, múzeumoknak dolgozó hivatásos lepidopterológusok és szakavatott amatőrök is. Az ott zajló munkáról így fogalmaz: „A munkát nem minősíti, hogy valaki ebből él-e vagy sem. A fiatalok közül sokan regisztráltak a portálra, de a nagy öregek többnyire ebbe már nem fognak bele. Az adatbázisok ideje előtt a lepkészek kipreparált magán- és múzeumi gyűjteményeket hoztak létre. A magángyűjtők a ritka példányokat nemzetközi börzéken árulták és csereberélték. Ma is működik még ez az irány, léteznek intézményi gyűjtemények, hiszen egy kitűzött lepke alkalmas genetikai vizsgálatokra, és sokkal aprólékosabban lehet megvizsgálni a határozóbélyegeket, mint egy fénykép alapján. A közösségi adatbázisok és a „húslepkészek” világa egymás mellett él.”
A Lepkemonitoring Hálózat nem a fajok egyszeri észleléséből, hanem jelenleg főként úgynevezett transzektekből gyűjt adatokat. Ez utóbbi azt takarja, hogy egy kiválasztott területen a kutatók vagy az önkéntesek megadott időközönként, rendszeresen végigjárnak egy rögzített útvonalat, és összeírják a megfigyelt fajokat és ezek egyedszámát. A különbségeket András így foglalta össze: „Az izeltlabuak.hu egy »opportunisztikus« adatbázis, amely nem tervszerű, rendszeres mintavételezésből származik, hanem jelenléthiány típusú adatokra épül. A hálózat ezzel szemben adott időközönként, tervszerűen méri fel egy adott terület lepkepopulációját. Vannak nemzeti parki megbízásaink és teljesen önkéntesen működő transzektjeink is.”
Aki jelentkezik és elmegy az év eleji műhelytalálkozóra, kap egy határozót, egy lepkehálót, és be is csatlakozhat a munkába. Ki kell jelölni egy 500–1000 méter hosszú útvonalat, és az áprilistól szeptemberig tartó szezonban feljegyezni a megfigyelt fajokat. Olyan lepkével is találkozhat egy önkéntes, amelyet nem tud rögtön meghatározni. Ebben segítenek a kutatók.
„Az önkénteseket arra bátorítjuk, hogy a saját lakóhelyükhöz közel jelöljenek ki egy területet, amelyet gyakran meg tudnak látogatni. A cél, hogy folyamatosan fejlődjünk. Ez a nagy előnye ennek a közösségi tudománynak. Ha valahova az ember elkezd kijárni, akkor azt a helyet megismeri, a sajátjának érzi. Ahogy egyre több időt tölt ott, egyre több csodát ismer meg. Van az az embertípus – például egy profi természetfotós –, aki megy a ritka lepkék után, hogy »megfotózza« őket: egyik nap itt, másik nap ott. És van a másik, aki nem ezzel foglalkozik, hanem elkezd figyelni egy területet, és azt nagyon sokszor és sokáig figyeli. Előbb vagy utóbb olyan ritkaságok kerülnek a szeme elé, amelyekre előtte nem is gondolt”– emeli ki a módszer előnyeit András. A magyar hálózat az európai ernyőszervezet (eBMS) partnere. A közösen gyűjtött adatok és az ezek alapján készült ajánlások az EU beporzóvédelmi irányelvének és stratégiájának kialakítását is segítik.
Az új digitális módszerek révén az elmúlt években sokat nőtt például a vonulási útvonalak, az elterjedési térképek részletessége. Az lenne ideális, ha minden korosztály részt venne a munkában. Ahhoz, hogy legyen sok jó amatőr lepkész, már óvodás korban el kell kezdeni a kedvcsinálást. A középiskolás korosztálytól kezdve a nyugdíjasokig már aktívan részt tudnak venni az adatgyűjtésben az emberek
„ A közösségi adatgyűjtés iszonyatosan nagy előny, hiszen nem lehet minden nyári orgona mellé odaállítani egy kutatót, hogy számolja a nappali pávaszemeket. Tervezünk olyan kutatásokat, ahol csak egyetlen jól felismerhető faj előfordulását lehet beküldeni mobiltelefonos applikációval. Ha egyre több faj bekerül az appba, akkor az emberek is egyre több fajt fognak ismerni. Természetesem nem lehet minden munkát kiszervezni közösségi tudomány keretébe. Vannak olyan területek, amelyekhez komoly szaktudás kell. Például van 150 körüli nagylepkefaj Magyarországon, ezzel szemben az éjszakai fajok száma 1000 felett van. Ez utóbbiak pontos határozása általában már túlmutat a legtöbb amatőr lepkész tudásán. A törékeny lepkék jelölése és visszafogása is olyan munka, amelyet nem lehet kiszervezni. És persze az adatnyilvánosságnak is lehet hátulütője: ha valahol ritka kosbor vagy rovar kerül elő, akkor a fotósok vagy a ritkábban gyűjtők megszállhatják a találati helyszínt, ezzel rombolva az élőhelyet” – összegzi beszámolóját András.
A kátyúktól a mezőgazdasági sokféleségig
Bár eddig csak adatközlőként vettem részt a civil tudományban, az idei évben a mezőgazdasági sokféleséggel és a vetőmagmegőrzéssel foglalkozó civil szervezetünk, a Magház is kutatónak állt. Közösségünk keménymagja már évek óta végzi a gyűjteményünkben megtalálható tájfajták vizsgálatát. Az adatgyűjtést azonban szerettük volna kiterjeszteni önkénteseinkre és támogató tagjainkra is. Meglepő módon a kátyúkra és a törött padokra – pontosabban a városi hibabejelentésekre – specializált Járókelő volt ebben segítségünkre. Alex az ESSRG részéről támogatta a fejlesztést. „A portál és az applikáció eredetileg lakossági, utcai hibabejelentésre jött létre, nem tekinthető kifejezetten civil tudománynak, hiszen nem kutatási, hanem problémamegoldó célja van. Kutatási következtetések helyett érdekérvényesítésre használják az adatokat, becsatornázzák a megfigyeléseket a helyi döntéshozókhoz. A beküldő felületét azonban kisebb átalakítással civil tudományos adatközlésre is alkalmassá tudtuk tenni az adatbázis-kezelésnek és a geolokációnak köszönhetően. A későbbiekben a Járókelőkutató felületén már bárki kezdeményezhet helyi vagy országos szintű kutatást. Reményeink szerint a felületnek az adatgyűjtés mellett közösségteremtő ereje is lesz” – vallja Alex.
A Magház fajtatesztelő felületét hamarosan élesítjük, a beküldött adatokkal pedig fel tudjuk majd mérni, hogy fajtáink hogyan teljesítenek különböző földrajzi és termesztési viszonyok között. Az egységes kérdőív, a fényképfeltöltés és a geolokáció segít majd egységes formátumban begyűjteni az adatokat. Reméljük, hogy ezzel a módszerrel évek múltán a gyakorlatban hasznosítható eredmények születnek majd. Például könnyebben tudunk majd zöldségfajtákat ajánlani, a különösen jól teljesítőket pedig fel tudjuk vetetni a tájfajtajegyzékbe, ezzel is növelve népszerűségüket.
A civil tudomány tehát mindenki számára nyitva áll, legyen szó saját projektekről vagy természetbúvár megfigyelésekről! Érdemes csatlakozni!
Fotók: Canva
