Vajon mi, magyarok mit is értünk pontosan fenntartható fogyasztáson? Mennyire vagyunk nyitottak a helyi élelmiszerekre, és mennyire látjuk viszont szokásainkban a fenntarthatóságot? Mit tudnak kezdeni a vidékiek a városiakkal, akik ma is elvárják, hogy falun mindenki tyúkot neveljen? Csurgó Bernadettel, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológia Kutatóintézetének tudományos főmunkatársával, a Planet Budapest Élelmiszer szigetének szakértőjével beszélgettem.

Mindannyian fogyasztunk, ám hogy ezt miképp tesszük, arról anyagi lehetőségeinkhez mérten mi magunk döntünk: csakis rajtunk áll, milyen élelmiszertípusokat választunk, milyen mezőgazdasági eljárásokat, folyamatokat preferálunk a vásárlásainkkal, és miképp élünk otthonainkban. 

Február 25. és március 29. között teljesen megújult struktúrával és programmal várja látogatóit a budapesti Vasúttörténeti Parkban a Planet Budapest, az egyedülálló fenntarthatóságról szóló élménypark. Ennek keretében a Planet Explorers interaktív kiállításon Csurgó Bernadett a fenntartható fogyasztás szakértőjeként mutatja be a tudatos élelmiszer-fogyasztás és -termelés kérdéskörét.

Csurgó Bernadett az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont, Magyar Tudományos Akadémia Kiváló Kutatóhely Szociológia Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az ELTE TK Társadalmi Ökológia és Klíma Kutatási Centrum vezetője, aki a Planet Explorers Élelmiszer szigeten válaszol majd a kérdéseitekre. Bernadett 2021 és 2025 között kutatásvezetőként vizsgálta a magyarok fenntartható (vagy éppen kevésbé fenntartható) fogyasztási szokásait.

A Planet Budapest Élelmiszerszigetének szakértőjeként a fenntartható fogyasztás és termelés témaköre tartozik hozzád. Miként látod jelenleg Magyarország helyzetét ebben a témában?

A 2025-ben lezárult kutatásunkban az volt az alapfeltevésünk, hogy a fenntartható fogyasztás nemcsak egyéni attitűd kérdése, hanem nagyon szorosan összefügg a társadalmi státusszal, a lakóhellyel, a társadalmi–gazdasági egyenlőtlenségekkel. Így igyekeztünk multidiszciplinárisan megközelíteni a témát, jogi és szakpolitikai dokumentumokat is elemeztünk, de főleg az interjúkra és a kérdőíves felmérésre támaszkodtunk. Interjúztunk szakértőkkel, döntéshozókkal, civil és tudományos szereplőkkel, fenntartható élelmiszer-fogyasztási kezdeményezésekben részt vevő tagokkal, mint például ökokörök vagy bevásárlóközösségek tagjaival. Emellett azt is próbáltuk feltárni, hogy az emberek hogyan gondolkoznak, milyen ismereteik vannak a fenntartható élelmiszer- és energiafogyasztással kapcsolatosan, és általánosságban milyen attitűdök vannak jelen a magyar társadalomban a klímaváltozással összefüggésben. Ráadásul mindez az élelmiszer-infláció és az energiaválság kellős közepén zajlott, ami szintén hatással volt a válaszokra.

A kutatásból kiderült, hogy a legelterjedtebb gyakorlat – legalábbis az, ami a „legnépszerűbb” magyar szokásnak mondható – a szelektív hulladékgyűjtés: a válaszadók közel 90%-a már életmódjának elemeként vagy tervezett elemeként hivatkozott rá. Emellett az újrahasználható zacskó alkalmazása, a befőzés és az élelmiszer-pazarlás csökkentése is jellemzők a magyar háztartásokra. Mivel ezek alacsony költséggel járnak, jóval népszerűbbek, mint például a bioélelmiszerek vásárlása vagy a növényalapú étrendre történő átállás. 

Kapcsolódó bejegyzések

Kalandra és valódi élményekre hív a Planet Budapest 2026

33 napig várja a látogatókat az egyedülálló fenntarthatósági élménypark.

A kutatás megerősítette, hogy az emberek ragaszkodnak a húsfogyasztáshoz, ez nem jelent fenntarthatósági kérdést számukra. Ezen túl a spórolás nagyon hangsúlyos elem, miként az egészséges táplálkozás is. Sokszor a fenntartható szokások nem azért jelennek meg, mert valaki környezettudatosan akar élni, hanem mert spórol, ugyanis nem engedheti meg magának, hogy pazarolja az élelmiszert, vagy a boltban vásároljon, hanem inkább befőz, tartósít. 

A tudatosság nem elsődleges szempont a fenntartható szokások terén, ráadásul nagyon függ a társadalmi státusztól is. A fenntartható életmódot tudatosan elsősorban a magasan iskolázott, fiatalabb városiak választják.

Az élelmiszer-termelés esetében a lakosság nagy része nem tudta, hogy maga az élelmiszer-termelés a legnagyobb környezeti teherrel járó tevékenység, legtöbben a csomagolásra gondoltak.

Elvándorlás, urbanizáció, munkaerőhiány a mezőgazdaságban vagy a vidék elnéptelenedése: ezek mind nehezítik, hogy fenntartható forrásból származó helyi élelmiszert tehessünk az asztalra. Mit látsz még kihívásnak? 

A városi fogyasztók és a városiasodás kérdése azért is érdekes, mert a helyi élelmiszerek fogyasztása vagy a közösségi gazdaságokban való részvétel főként a nagyvárosok felsőbb középosztálybeli, környezettudatos lakosságára jellemző. Ez nagyon szűk szelete a magyar fenntartható élelmiszer-fogyasztásnak. 

A termelői oldalt illetően Európán belül a helyi vagy biotermékek termesztése alapvetően kis- és középgazdaságokban zajlik. Ezek száma Magyarországon az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent, és ebben jelen pillanatban nem látszik fordulat. Mindehhez nagyfokú földhiány és nagybirtok-koncentráció társul, a termőföld meglehetősen kevés szereplő tulajdonában van, ezért elég szűkek a belépési lehetőségek a fiatalok számára, ha a kis méretű biogazdálkodásra gondolunk. Mindezt tovább nehezíti a munkaerőhiány és az elvándorlás. 

Ezeket a tényezőket tovább nehezítik a különböző intézményi vagy szabályozó környezeti körülmények. Például a biotermelésre való átállás rettenetesen költséges, hosszú, végtelen adminisztratív folyamat, ezért nagyon sokan köztes megoldásokat választanak, és olyan ökológiai jellegű gazdálkodási tevékenységeket vagy mintákat indítanak el, amelyeket nem jelentenek be, vagy nem mennek végig az említett drága és bürokratikus folyamaton. Ám mégis kevesebb vegyszert használnak, vagy talajkímélőbb művelési formákat próbálnak bevezetni anélkül, hogy a tanúsítványokat formálisan megszereznék. 

Egy móri borvidéket érintő kutatásunk során kirajzolódott egy magyar sajátosság: erősen kettévált a helyben született utódok fenntarthatóságról való gondolkodása és attitűdjei, valamint az újonnan érkezők, tehát az új gazdák fenntarthatósághoz való viszonyulása. A helyi gazdálkodók esetében a fenntarthatóság a helyi identitáshoz, a helyi hagyományokhoz, a helyi közösségi élet szervezéséhez szervesen hozzátartozó elem. A jó gazda az, aki helyileg fenntartható módon gazdálkodik, védi a tájat, a borvidék hírnevét, benne van a helyi hálózatokban; a konkrét ökológiai gazdálkodási tevékenységek sokkal kevésbé voltak hangsúlyosak. Ezzel szemben az újonnan érkezők ökológiailag közelítették meg a termelési módot, az organikus gazdálkodás a gyakorlatban jelent meg.

Hogyan lehetne kialakítani tudatosabb szokásokat a fogyasztói oldalon?

Az egyéni oldal és a társadalmi, gazdasági szabályozói vagy politikai környezet külön kezelendő. A kutatás is igazolta, hogy egyéni felelősségre építve nagyon nehéz átalakítani a szokásokat. A közösségek ereje azonban nagyon erős. A fontos, fenntartható gyakorlatok így, a szemléletformáláson túl, megerősítést kapnak az egyén szintjén is. A cselekvőképesség kollektív érzése, a változás közös elérése, a közösségi tanulás óriási hatással van az egyéni tettekre is. A fenntartható gyakorlatok sokszor extra elköteleződést jelentenek, elég, ha csak a bevásárlásra gondolunk, ám közösségben mindez jóval könnyebb. Megnéztük a kutatás során a Tudatos Vásárlók Egyesületének ökoköreit is, ahol ösztönző erőként szintén a közösségtől kapott megerősítés vezetett a válaszadók körében. A mélyszegénységben élő családok esetében is az látszik, hogy azok, akik bekerülnek a felzárkózó települések programjába, például elkezdenek kis biokertekben dolgozni, a legfontosabb, amit hazavisznek magukkal, az a közösségektől kapott szemléletformálás.

Vidék és főváros: még a mai napig sem feltétlenül érti egyik a másikat. Mit lehetne tenni Budapesten, és mit vidéken ahhoz, hogy közelebb hozzuk ezt a két világot egymáshoz?

A fenntarthatósági kezdeményezések motorjai javarészt a városi középosztály és felső középosztály tagjai. A városi társadalom egy része nyitott, sőt keresi a lehetőségeket. Ám van egy idilli elképzelésük a vidéki életformáról, úgy képzelik, hogy ha lemennek vidékre, bárhova bekopogtatva friss tojást fognak kapni, és ezt az elképzelést gyakran igyekeznek ráerőltetni azokra a vidékiekre, akik már egyáltalán nem ezt az életmódot folytatják. Ők ugyanis a városi életvitelt követik, nagyáruházakban vásárolnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Közel vagyunk a fenntartható épületek korához – Interjú 

Kolossa József építésszel a Magyar Környezettudatos Építés Egyesületének fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységeiről beszélgettünk. 

A városból leköltöző, kertészkedni kezdő, esetleg tyúktartó, „koszos” kertet művelő beköltözőkre csodabogarakként tekintenek. Hiszen vidéken alig termelnek már, kevés a háztáji élelmiszer. Sőt, egyes létrejövő kosárközösségek is teljesen lekapcsolódnak az őslakos vidékiekről.

Az egyik megoldás a tudásátadás lehet: ha minél többen látják, hogy egy adott kiskert vagy gazdaság működik, akkor követni fogják. Még jobb, ha mindezt a szabályozási környezet is támogatja. 

Miképpen lehetne segíteni a kisebb-nagyobb mértékben gazdálkodni akarókat?

A klímaváltozás hatásait már a bőrükön érzik a gazdák, főként az Alföldön. Az aszályok, a szárazság stb. következtében a talajtakarás fontossága egyre inkább középpontba kerül, és most már a legtradicionálisabb, legintenzívebb mezőgazdasági termelő is keresi azokat a megoldásokat, amelyekkel ezeket a környezeti hatásokat meg lehetne állítani, vagy esetleg javítani lehet a következményeket.

De olyat is említhetek, amin államilag lehetne javítani a fenntartható élelmiszer-fogyasztás vonatkozásában: ide tartoznak az adókedvezmények. Nem mindegy, hogy a zöldség áfája 27% vagy 5%, míg a sertéshúsé 5%. Ezek sokat számítanak vásárláskor.

Lehetne egyszerűbb a szabályozási környezet is, hogy a termelői, vásárlói közösségek működése is egyszerűbb lehessen. Magyarországon jelenleg sajátos forma alakult ki, sehol a világon nincs ilyen. Az egyesületek köztes szereplőként próbálnak lavírozni a termelő és a vásárló között, ám egy egyesület nem árulhat termékeket, a termelőnek azonban sokkal nehezebb közösséget szervezni. Ezért jönnek létre a hibrid megoldások. Úgy gondolom, sokkal egyszerűbbé kellene tenni a termelő és a vásárló összekapcsolódását.

Fontos a bioélelmiszer, de egyes adatok szerint sokan a változatos étrendet sem engedhetik meg maguknak. Munkád és kutatásaid során találkoztál olyan megoldással, amely segíthetné a szegényebb rétegek megfelelő élelmiszerhez jutását?

Számos vidéken a társadalmi felzárkóztató programnak része a kiskerti termelés, például a Katolikus Karitász „Zöldellő kertek” programja. Korábban az Igazgyöngy Alapítvány vitt egy fenntarthatósági projektet, melynek szintén ez volt az alapja. A saját termelés nemcsak azért jó, mert olcsóbb előállítani az élelmiszert, hanem azért is, mert része az élettervezésnek, egyfajta tanulási folyamat kapcsolódik hozzá. A termelés nem egyik napról a másikra történik, hanem végig kell vinni a növényt a folyamaton. Része a munka és a szemléletformálás egyaránt, és a legszegényebbeket is megtanítják a megfelelő termelésre. Az is örömteli, hogy ezek eredménye kivétel nélkül biokert lesz. Ráadásul az említett programokban a spóroláshoz köthető módszerek is hangsúlyosak, mint a tartósítás, a befőzés, az élelem előállítása. 

Mivel gazdagodhatnak a témában a Planet Budapestre látogatók?

Egyrészt nagyon fontos a tudásátadás, a szemléletformálás, valamint az, hogy van egy rendezvény, ahol ennyiféle ismeretet meg lehet szerezni. Ez már önmagában pozitív. Illetve az expón nem elvontan, előadásokon keresztül szerezhetik meg a tudást az érdeklődők, hanem könnyen befogadható, interaktív formában lehet találkozni ezekkel a fontos társadalmi és természeti kérdésekkel. A különböző korosztályokat – az egészen kicsi gyerekektől a felnőttekig – más-más formában és eszközökkel szólítják majd meg. Így minden korosztálynak érdemes lesz kilátogatnia az eseményre.

A Planet Budapest több szempontból is különbözik a hagyományos kiállításoktól vagy expóktól, és éppen ez adja a jelentőségét. Nem csupán kiállítás vagy technológiai bemutató, hanem tudománykommunikációs tér is: a téma szakértői közérthető, élményszerű formában adják át tudásukat a látogatóknak, különös tekintettel a fiatalokra és a gyerekekre, miközben megmaradnak a tudományos hitelesség keretein belül.

Szociológusként és az Élelmiszer sziget szakértőjeként részt venni ebben a folyamatban azért is különösen fontos, mert rávilágít arra, hogy kutatóként nem elég jó eredményeket elérni, hanem meg is kell tanulnunk ezeket a szélesebb közönség számára érthetően és relevánsan kommunikálni. A Planet Expo ebből a szempontból nemcsak a közönség számára értékes, hanem a tudományos közösségnek is: olyan mintát ad, amely megmutatja, hogyan válhat a tudás valóban hasznossá és elérhetővé a társadalom számára.

A Planet Explorers keretein belül a látogatók egy 12 állomásra és 12 témaszigetre épülő interaktív élménytérben és kiállításon fedezhetik fel a fenntarthatóság különböző dimenzióit az élelmiszertől az energián, a hulladékon és a digitális lábnyomon át, egészen a közösségi cselekvésig. Keresd Csurgó Bernadettet a Planet Explorers Élelmiszer témaszigetén, és tudj meg többet! További információk a Planet Budapest Explorers weboldalon érhetők el.

Ezt a témát és sok más fenntarthatósággal kapcsolatos érdekességet is megtalálhatsz majd a Planet Budapest 2026 rendezvényen a Vasúttörténeti Parkban február 25. és március 29. között. Bővebb információkért látogass el a 
planetbudapest.hu weboldalra!

Kiemelt kép: Kovács Mariann