Vajon mi lesz károsabb a környezetre a SARS-CoV-2 árnyékában? A moduláris építészet, a bacilusölő design festék, az ökoházak és a co-working irodák? Avagy a hagyományos építkezések, a térkövezések, a pénz és igény híján elakadó projektek, a többszörösen szennyező csomagolás?
Ismét a PwC szakértőivel beszélgettünk arról, hogy a pandémia hogyan hat a fenntarthatóságra. Előző interjúink fókuszában az élelmiszeripar és az egészségügy, valamint a közlekedés és az energiaipar állt. Mai témánk különösen érdekes, hiszen épített környezetünk és tárgyaink egyfajta korképek, lenyomatai a világ aktuális trendjeinek, jelenségeinek.
Kapcsolódó bejegyzések
Pandémia – piros lámpa a fenntarthatóságnak, vagy zöld forradalom?
A PwC szakértőinek segítségével azt vizsgáltuk, hogy melyek azok a vállalatok, szokások, termékek, amik a pandémia hatására kerültek előtérbe.
Nézzük tehát, milyen fenntarthatósági törekvéseket hozott (vagy éppen akadályozott meg) a pandémia a design és az építészet területén.
Vendégeim Osztovits Ádám, a PwC regionális think tank intézményének vezetője, Perger Júlia manager, a körforgásos gazdaság szakértője, illetve Finta Csaba, belsőépítész, design-vízionárius, a Myd-II tulajdonosa és ügyvezetője.
Mi jellemzi szerintetek a környezetbarát építészet, valamint a design iránti keresletet?
Osztovits Ádám: Bár 2020-ban a globális, nem lakossági green building, vagyis a környezettudatos építési piac 7%-kal visszaesett, mértékadó előrejelzések szerint a pandémia után éves szinten több mint 9%-os növekedés várható. Hasonló keresletcsökkenés tapasztalható a lakossági szegmensben is, de ez is csak átmeneti. Fontos látni, hogy a zöld építészeti megoldások iránti igény elért egy méretgazdaságossági szintet, ez visszaesni már nem fog. Ráadásul a környezettudatos építés és certifikáció kritériumai is folyamatosan változnak, és egyre több zöld és egészségügyi feltételt fognak tartalmazni a közeljövőben. Tovább fog nőni az igény a moduláris, tartalmas és fenntartható közösségi terekre, a vidéki életre, a lényegesen kisebb ökológiai lábnyomot hagyó épületekre. Nő a térérzetigényünk, ezt kielégítő designra vágyunk.
Kapcsolódó bejegyzések
Fa mint építőanyag – Tiny-house forradalom
A fából készült tiny-house-ok megváltoztathatják lakhatási szokásainkat. Jó, ha tudjuk, hogy a fa a legfenntarthatóbb építőanyag.
Perger Júlia: A tiny-house és a minimál design további erősödése mellett érdekes, a home office-ban gyökerező trend az is, hogy 2020-ban soha nem látott mennyiségben vásároltak az emberek – legfőképpen az Z és az Y generáció tagjai – szobanövényeket. Az elemzések szerint a jövő irodáiban az úgynevezett biofil tervezés kerül előtérve, vagyis munkakörnyezetünk is erősíti majd a természettel való kapcsolatunkat. Ez is pozitív, a fenntarthatóság irányába mutató trend.
Osztovits Ádám: A pandémia világosan megmutatta, hogy az okosirodák, intelligens épületek energiafelhasználása – a gócpontos kialakítás és a távfelügyelet lehetősége miatt – sokkal jobban tud alkalmazkodni ahhoz, amikor egy épület részben vagy teljesen kihasználatlan. Bár az ilyen megoldások kiépítése rövid távon költségesebb, üzemeltetésük hosszú távon akár 10%-kal is olcsóbb, lockdown esetén pedig – alkalmazkodóképességük miatt – a hagyományos épületekhez képest jóval több költség takarítható meg.
Van bármilyen szakmai, technológiai akadálya a fenntarthatóbb építészet és design további terjedésének?
Finta Csaba: Valójában nincs. Az építészeknek, designereknek nagy szerepük és felelősségük van a tudat- és igényformálásban. Amikor csak lehet, ezzel élünk is! Legtöbbünk örömmel tervez természetközeli, fenntarthatóbb, akár funkciójukat is változtatni tudó moduláris tereket.
Szívesen alkalmazunk újrahasznosítható anyagokat, egyre gyakoribb a CLT, a napenergia széleskörű kihasználása, a szürkevíz-hasznosítás, a látható épületgépészet, a zöldfalak, a tudatos hulladékgazdálkodás. Bőven van lehetőség kibontakozni az építészet és a design minden területén.
A COVID kapcsán az eddiginél gyorsabban kezdtek terjedni az érintésmentes megoldások nemcsak az iparban, hanem otthonainkban is. Ilyenek az érintésmentes csapok, a szappan- és kéztörlő-adagolók vagy a szemetesek is. Ezek egyik fontos hatása az, hogy kevesebb takarításra, fertőtlenítésre van szükség. De gazdaságosabban is működnek, és összességében környezetkímélőbbek, ami mostanában még inkább fontos lett.
Hogyan tehető biztonságossá a már megépített környezet anélkül, hogy le kellene cserélni, aminek révén több hulladék keletkezne?
Perger Júlia: Jó példa erre egy japán festékgyártó cég, amelynek a már a pandémia előtt elindított fejlesztését a járvány felgyorsította. Festékeikkel – amelyekhez többek között ezüstiont adagolnak – vírus- és baktériummentessé tehetők a falak és más felületek is. Egy finn cég pedig fenyőgyantát és polimereket keverve tud létrehozni olyan vírus- és baktériumölő anyagot, mellyel bevonhatók a már meglévő tárgyak, felületek. Hasonlóan – a már meglévő tárgyak cseréje vagy a környezet jelentős átalakítása nélkül, tehát fenntartható módon – szolgálják a biztonságot a fertőtlenítésre is alkalmas UV-lámpák, amelyek már a lakosság számára is elérhetőek.
A kereslet és a kompetencia tehát megvan, mégis úgy tűnik, hogy hiányérzetetek van. Veszélyben látjátok a zöld jövőt?
Finta Csaba: Tudom, hogy sablonosan hangzik, de a kereslet és a kompetencia mellé gyakran hiányzik a befektetők érzékenysége, tudatos viselkedése. Általában nem a tőke hiánya jelent problémát, hanem a potenciális befektetők zöld megoldások iránti csekély érdeklődése. Több ígéretes, zöld, jövőbe mutató projektünket lassították ügyfeleink a pandémia idején, miközben nem panaszkodunk, mert hagyományos szemléletű megrendelésekkel bőven el vagyunk látva. Arra törekszünk, hogy a felelős szemlélet mindenféle megoldásunkban jelen legyen akkor is, ha a beruházó ezt nem tartja különösebben fontosnak. Szép kihívás!
Osztovits Ádám: Én úgy látom, hogy a biztonság és a bizalom, pontosabban ezek hiánya a fő akadályozó tényező. A pandémia idején vagy közvetlenül utána a döntéshozók a kevésbé kockázatos, már kipróbált koncepciókat, terveket veszik elő. A piac kettészakadása mélyül nemcsak a gazdagok és a szegények, hanem a zöld és a hagyományos szemlélet közötti különbségek miatt is. És noha az építőipar felpörgetése az egyik legjobban bejáratott válságkezelő és növekedésösztönző megoldás, remélem, nem csak autópályák, hidak, vasútvonalak, térkövezett utcák épülnek majd. A pandémia gazdaságra és fenntarthatóságra ható következményeit érdemes lenne tudatosan beépíteni az üzleti és a beruházási tervekbe. Ha jól figyelünk, a pandémia számos tanulsággal szolgál, sokat tanulhatunk és fejlődhetünk általa. Aztán hátha nem kell túl sokat várnunk a megtérülésre sem.
