Az Amazonas-medence az otthona világ legnagyobb esőerdőjének, mely kiemelkedő szerepet játszik a bolygó szén-dioxid háztartásának szabályozásában. A létfontosságú szénelnyelő azonban a klímaváltozás következtében hamarosan az egyik legnagyobb szén-dioxid-forrássá válhat.
Egy nemzetközi kutatócsapat azt próbálja meg kideríteni, hogy a klímaváltozásból eredő környezeti stressz miképp hat az fákra, és vajon mikor következhet be az a pont, amikor az erdő már nem nyelő hanem kibocsátó lesz.
Ehhez egy különleges módszerrel vizsgálják az erdőt. Minden növényfaj rendelkezik egy egyedi kémiai jellel, mely az általa kibocsátott illékony szerves vegyületekből (angol rövidítéssel VOC) áll. Ez olyan, mint az embereknél az ujjlenyomat, attól eltekintve, hogy ez az évszakok változásával, vagy a növényre ható stressz következtében némileg változhat.
A kutatók igyekeznek begyűjteni ezeket az egyedi jeleket, hogy általuk jobban megérthessék, milyen állapotban vannak a fák. Az egyetlen probléma, hogy ennek gyűjtése csak a fa közvetlen közelében, illetve a lombkoronák felett lehetséges. A kutatócsapat drónokat hívott segítségül, hogy eredményesebben gyűjthessék az adatokat.
A drónok használatát az teszi annyira izgalmassá, hogy megközelíthetetlen területekről is gyűjthetünk általuk mintákat. Scot Martin, a Harvard Egyetem légkörszakértője
A drónok segítségével jóval nagyobb mennyiségű adatot tudnak gyűjteni a kutatók, mely alapján pontosabb modelleket alkothatnak az esőerdőről és fák környezeti stresszre adott válaszairól.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
(phys)
