Pontosabban az erdő lakói, ugyanis augusztus végétől egészen október végéig, néhol november elejéig tart nagytestű agancsosaink násza. Az igazi királyi fenség, a gímszarvasbika kezdi, majd a dámvad (mely semmiképp sem dámszarvas) fejezi be a tehenekért folytatott küzdelmet.
A szarvasbőgés a Dunántúlon, annak is inkább a déli részén már augusztus végén elkezdődhet, ha van egy erőteljesebb lehűlés. Erre az időszakra készülnek egész évben. Még agancsukat is eldobják, hogy újat növesszenek szívük választottjainak, ami rengeteg energiával jár. Sokan azt gondolják, hogy az agancs legfőképp fegyver, azonban ez nem teljesen igaz. Elsődleges szerepe a tehenek lenyűgözése, és csak másodlagos célja az, hogy viselője győzedelmeskedjen a viaskodásban.
Harcra csak legvégső esetben kerül sor. A hang alapján döntik el, hogy érdemes-e felkeresni a másikat. Ha egy bika úgy ítéli meg, hogy a hallott hang gazdája hozzá hasonló, már indul is felkeresni. Amint meglátja, és még mindig úgy véli, hogy érdemes lenne elkergetni, elkezdenek válaszolgatni egymásnak, mutatni, hogy ki a nagyobb úr. Ha ez sem használ, akkor jön a párhuzamos séta, amely során jól megnézik egymást, hogy van-e esély a győzelemre. Amennyiben ez nem egyértelmű, egymásnak feszülnek, és ekkor hallhatjuk az úgynevezett csörtölést, az agancsok egymásnak ütődésének messze zengő hangját.
A viadal csak a legritkábban halálos kimenetelű, főleg akkor, ha az egyik egyednek az agancsvége nem több ágú koronában, hanem dárdában végződik. Ez átcsúszva az ellenfél ágai között könnyen halálos sebet okoz. Ezért van szükség arra, hogy az ilyen agancsú egyedeket a vadász szelektálja, hiszen egy satnyább bika is képes emiatt a hiba miatt egy nála jóval rátermettebb daliát ledöfni.
A harc végén a győztesé a placc összes tehene és ünője (második éves nőivarú gím), akiket igyekszik maga körül tartani, ugyanis egy tehén rendkívül rövid ideig folyat, amikor is mindenképp meg kell ejteni a nászéjszakát.
Amint véget ér a rőtvad násza, októberrel kezdődik a kevésbé őshonos dámvadunk barcogása. Nála egy kicsit másképp alakul a szerelem, ugyanis a hangja leginkább röfögésre emlékeztet. A bikák nem egymást keresik, hanem egy megfelelőnek tartott területen barcogóteknőket vájnak, a placc közepén vannak a legerősebbek, és a kör széle felé a gyengébbek. A rangsor kemény harcok során dől el, amelynek többször az a vége, hogy a bikák összeakadnak, és elpusztulnak. Ennek oka az, hogy lapátos agancsuk tele van csipkékkel, amelyek könnyen egymásba kapaszkodnak.
Agancsciklusuk a gímszarvashoz hasonló, és ők is képesek elképesztően lefogyni az októberi barcogás idején.
Ha meg akarjuk hallgatni őket, akkor keressük fel az állami erdészetek honlapját! Elsőként érdemes ellenőrizni, hogy mely területekre nem érdemes kimennünk meghallgatni őket, hiszen a vadásztatás ebben az időszakban a legintenzívebb. De ez ne szegje kedvünket, mert éppen ezért az erdészetek vezetett túrákat is szerveznek!