Egy harkály százszor többet bír, mint egy vadászpilóta

Egy harkály százszor többet bír, mint egy vadászpilóta
Egy harkály százszor többet bír, mint egy vadászpilóta

A harkályok kopácsolása messze elhallatszik az erdőben, és ez nem mindig táplálékszerzésből fakad. Gyorsan és erősen ütik csőrükkel a fák törzsét, de miért nem kapnak agyrázkódást?

Van olyan faj a harkályalakúak rendjében, amely egy nap akár tizenkétezerszer (!) is koppinthat a fán. Sokszor mint egy géppuskasorozat, úgy hallatszik a fakopáncsok hangja messzire az erdőben. Olykor egészen ciripelésszerűen, máskor öblösen, jó hangosan zengi be az egész erdőt. Egész nap képesek a fákon surranva tollas ütvefúróként működni, mégsem esik az égvilágon semmi bajuk. Mi ennek az oka? Egy hihetetlenül érdekes evolúciós fejlődés az agyukban!

Hogy megértsük, micsoda teljesítmény ez, gondoljunk a vadász- vagy a műrepülőpilótákra! Mindenki látott már emelkedés és fordulók közben eltorzuló arcú embert. Ez a földi nehézségi gyorsulás miatt van, amely az a gyorsulás, mellyel a Föld terében szabadon eső tárgy a levegő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna. Ennek jelölése a „g”, amelyből egy ember átlagosan 9-et bír el, 10-et a jól képzett és megfelelő ruhát viselő nauták, míg 30 felett az emberi szervezet már nagy mértékben károsodik. Hogy jön ide a fakopáncs? Átlagosan egy harkály 20 ütést ad le másodpercenként, mindet nagyjából 25 km/h sebességgel. Ebből kiszámolható, hogy az agya nagyjából 1200-1400 g terhelésnek van kitéve, ami több mint százszorosa annak, amit te vagy én el tudunk viselni.

A nagy fakopáncsot messziről megismerni színeiről
Kép: Canva

Hogyan bírja mindezt ki? Nem semmi erőpróba, az már biztos. Egy vadászpilótának különleges ruhára van szüksége, amely az emberi testre különböző helyeken nyomást gyakorolva megakadályozza, hogy a pilóta egy-egy forduló során elájuljon. A harkálynak csupán a feje van kitéve a már említett erőhatásnak, ezért a kulcs is csak a koponyájában keresendő. Egyrészt kevés folyadékban van maga az agy. Másrészt a fejet vékony szálak kötik az agyhoz, amelyek miatt nagyon nagy vonalakban (!) „szinte egy helyben” marad az agy a kopácsolás közben. Ezt segíti a nyakán és a fején lévő rengeteg izom, amelyek megfeszülnek a becsapódáskor, lökhárítóként működve.

search icon