Magyarországon évről évre súlyosabb a vízhiány, az aszálykárok növekednek, ezért a gazdálkodók részéről jogos a víz iránti fokozódó igény, azonban az öntözéshez használatos talajvízkutak létesítésének és üzemeltetésének engedélyeztetése költséges és bonyolult. Ezt a problémát próbálja orvosolni az a törvényjavaslat, amelyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtott be november 10-én.
A beavatkozás elkerülhetetlen
Ürge-Vorsatz Diána klímakutató nem tartja kizártnak, annak ellenére, hogy Magyarország köztudottan gazdag vízkészletekben, hogy egy-két évtizeden belül, még hogyha időlegesen, és csak bizonyos területeken, de
feszültség léphet föl azzal kapcsolatban, hogy ki használhatja föl a helyileg elérhető édesvízkészletet.
Hiszen Magyarországon is, a World Resources Institute jelentése is kimondja Közép-Európára, növekedik az aszályos időszakok hossza és gyakorisága.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) korábban azt jelentette, hogy Magyarország fokozott veszélyben van a szárazságot tekintve: az aszálygyakoriság növekedésének kockázata igen jelentős, vagyis a jövőben gyakoribb és hosszabb száraz periódusokra számíthatunk. A Duna-Tisza-közi Homokhátságban például az 1970-es évek óta 2–5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot már évekkel ezelőtt a félsivatagos övezetbe sorolta.
A WWF szerint azonban az új vízgazdálkodási törvényjavaslat katasztrófához vezethet.
A WWF közleménye szerint ez az enyhítés ugyan valóban csökkentené a gazdákra háruló bürokratikus terheket, de ez a bürokrácia ebben az esetben nem öncélú, az intézkedés pedig hosszabb távon katasztrofális környezeti következményekkel járna.
Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint a jelenelgi szabályozás szerint az engedélykérelemben ismertetni kell a kút tervezett műszaki paramétereit, a használat során keletkező szennyvíz kezelési módját, illetve a vízkészletekre és a környezetre gyakorolt hatásait is be kell mutatni. A szakértő arra is felhívja a figyelmet, hogy egy rossz helyen létesített, rosszul kivitelezett kút potenciális szennyezőforrás, amelyen keresztül a növényvédőszerek, a műtrágya és a szerves trágya a földfelszín alatt található vízkészletet is beszennyezheti – foglalta össze a Qubit.
A Vitatható ökopolitika címen indított pódiumvita-sorozat keretében október 31-én Kajner Péter, az ELTE Humánökológia Mesterképzés oktatója és a WWF Élő Folyók programjának szakértője azt hangsúlyozta, hogy
a jelenleg aszállyal, árvízzel és belvízzel együttesen sújtott területek kezelését csak vízgazdálkodási paradigmaváltással lehet fenntartható módon orvosolni.
Ennek keretében fel kell hagyni a csaknem 200 éve, vagyis a folyószabályozások óta berögzült vízelvezető gyakorlattal, hiszen a 21. század legfőbb problémája már nem a víztöbblet, hanem az egyre nagyobb károkat okozó aszály.
A szakértő kiemelte, hogy
a probléma kezeléséhez a belvizeket és árvizeket kellene felhasználni, az éghajlat melegedése miatt bekövetkező szélsőségek enyhítésére a természetes módszerekre alapozott, vízmegtartó tájgazdálkodás lehet a megoldás.
(WWF/Qubit)
