Magyarország kormánya szeptember 3-án fogadta el a Nemzeti Tiszta Fejlesztési Stratégiát (NTFS), amely 2050-ig jelöli ki a magyar gazdaság fosszilis tüzelőanyag mentesítésének útját. A stratégiai dokumentum elkészítésében a magyar kormány vezetésével és irányításával jelentős szerepet vállalt a Globális Zöld Növekedési Intézet (GGGI), a Ban Ki Mun által elnökölt, budapesti regionális irodával rendelkező nemzetközi szervezet.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) felkérésére a GGGI hazai és nemzetközi szakértőkből álló konzorciumot hozott létre, amely az energetikai, ipari, mezőgazdasági, hulladékgazdálkodási és erdészeti ágazatok kibocsátáscsökkentési pályáinak gazdasági, pénzügyi, társadalmi és környezeti hatásait modellezte és értékelte.
Kapcsolódó bejegyzések
Hosszútávú, nagy volumenű épületfelújítási program nélkül csak álmodhatunk a klímacélokról
Egy energiahatékonyságra ösztönző hosszútávú program sokat segítene az egészségügyi kockázatok csökkentésében, az életminőség javításában, a tartósan alacsony rezsiköltségek elérésében, sőt a levegőminőség javulása mellett az ország energiafüggőségének mérséklésében is.
Az elemzés a Regionális Energiapolitikai Kutatóközpont (REKK) és a KnowlEdge Srl. tanácsadó céggel együttműködésben került elvégzésre. A stratégia abban az értelemben egyedülálló, hogy integrált modellezési megközelítésen alapul, amely az ágazatok kibocsátási pályáit, valamint a dekarbonizációs folyamat rendszerszintű és ágazatközi dinamikáját vizsgálja. Ez a technika tette lehetővé az ágazatok közötti szinergiák feltárását, az együttes hatások, előnyök és elkerült költségek feltérképezését.
A kibocsátáscsökkentés lehetséges útjai
A modellezési módszertan három kibocsátáscsökkentési forgatókönyvet elemzett. Az első, az „ölbe tett kéz” kibocsátási forgatókönyv a jelenlegi tendenciákat követi, azt feltételezve, hogy az összes meglévő ágazati szakpolitikai stratégia és intézkedés hatályban marad, és hogy nem lesznek új beavatkozások.
A második, „halasztott cselekvésnek” nevezett forgatókönyv a kibocsátás késleltetett és lassabb ütemű csökkentését célozza, azaz kevésbé ambiciózus erőfeszítést jelent.
A harmadik, „korai cselekvésnek”, vagy KCs-nak nevezett forgatókönyv ambiciózus pályát követ, amely a kibocsátáscsökkentési intézkedések rövid és középtávú előnyeit használja ki.
Minél előbb cselekszünk, annál jobban járunk
A végeredmények azt mutatták, hogy bár a „korai cselekvés” forgatókönyve erősebb kibocsátáscsökkentési erőfeszítéseket igényel, a megnövekedett beruházások fellendítik az ország gazdasági növekedését, valamint a legtöbb társított előnyt eredményezik.
Az elkerült költségeket és a hozzáadott előnyöket figyelembe véve ez a forgatókönyv a legköltséghatékonyabb útvonal. Az előrejelzések szerint az államháztartás bevételei kumuláltan 11,1 milliárd forinttal nőnek, a GDP pedig 20,7%-al lesz magasabb 2050-re, mint az „ölbe tett kéz” forgatókönyvben. Emellett a KCs forgatókönyv szerint 2050-ig közel 183 000 új, jól fizető munkahely jön létre a szén-dioxid-mentesítési folyamatnak alávetett ágazatokban.
Kapcsolódó bejegyzések
A GKI szerint Magyarország nem tudja teljesíteni az EU 2030-as klímacélját
2030-ig legalább 55%-al kellene csökkentenünk a CO2 kibocsátásunkat, azonban a GKI becslése szerint itthon a csökkenés a legjobb esetben is csak 34%-os lehet.
Más szóval, a dekarbonizáció által vezérelt zöld átmenet a kezdeti beruházási költségeken túl valószínűsíthetően számos olyan előnnyel jár majd, amely a társadalom egésze, a nemzetgazdaság és a bolygó felmelegedésének megállítására irányuló globális erőfeszítések szempontjából is előnyös.
A GGGI globális célja az erős, inkluzív és fenntartható gazdasági növekedést támogatása és előmozdítása. A nemzetközi szervezet a tagországok kormányainak szakminisztériumai mellett működve semleges tanácsadóként jár el. Magyarország 2016-ban vált a szervezet tagjává, majd a GGGI 2017-ben kezdte meg működését az országban, végül 2019-ben megnyitotta az európai regionális irodáját Budapesten. A GGGI-ről további információ a gggi.org oldalon található.