Az Öböl Menti Országok Együttműködési Tanácsának tagállamaiban az elmúlt évek során jelentősen felgyorsult az energiaátmenet, ám ez elsősorban nem környezeti, hanem gazdasági megfontolásokra vezethető vissza.
Az Energiastratégia Intézet tanulmányában kiemeli, hogy ma már a legtöbb arab olajmonarchia célja, hogy bővítse a megújuló energiaforrások használatát, és pár évtizeden belül elérje a nettó zéró kibocsátást. Mindegyikük ösztönözni kívánja az alacsony kibocsátású új iparágak fejlődését, de egyikük sem kíván lemondani szénhidrogénkészletei hosszú távú hasznosításáról.
Kapcsolódó bejegyzések
Úgy falja a világ az olajat, mintha nem lenne holnap
A covid idején csökkent az olajkitermelés, pedig a klímacélok eléréséhez ezt tartani kellene. Ezzel szemben újra rekordokat ér el az olajkitermelés és az olajár.
Egy az Observer Research Foundation honlapján idén augusztusban közzétett tanulmány szerint az Öböl Menti Országok Együttműködési Tanácsának tagállamai az elmúlt években látványosan előreléptek az energiaátmenet terén. A térségben követett stratégia azonban különbözik a nyugaton megfigyelhető modellektől, középpontjában ugyanis nem a fosszilis energiahordozók mielőbbi teljes kiváltása, hanem az egyes országok energiaszerkezetének diverzifikálása áll.
Ennek megfelelően a helyi vezetők az olajnak és a földgáznak továbbra is meghatározó szerepet szánnak országuk gazdaságában, ám úgy vélik, hogy a fosszilis forrásokból származó bevételek megőrzése mellett az új, alacsony kibocsátású iparágak (például a hidrogéntermelés vagy a zöldacélgyártás) kiépítése is szükséges annak érdekében, hogy államaik fejlődése stabil és kiszámítható maradhasson.
Kapcsolódó bejegyzések
Nem lehet a földgáz az energiaátmenet zászlóvivője?
Egy friss tanulmány arra figyelmeztet, hogy a tiszta energiára való áttérés során a korábban optimális eszköznek vélt földgáz szerepe megkérdőjeleződött.
Az átalakulással azonban kibocsátásuk mindenképp csökkenő pályára áll majd. A hat tagállamból négy – nevezetesen az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Katar és Omán – eltérő, de egymással összehangolt szakpolitikai elképzeléseket követ, és ennek keretében már a nettó zéró kibocsátás elérésének konkrét határidejét is kitűzte: az Egyesült Arab Emírségek és Omán 2050-re, míg Bahrein, Kuvait és Szaúd-Arábia 2060-ra kívánja nullára csökkenteni az emisszióját.
A tanulmány tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva