Kanadai kutatóak a Yukon folyó vízgyűjtő-területén található permafrosztból nyert minták elemzésével megállapították, hogy a jégkorszaki megafauna jeles képviselői nagyjából 5 ezer évvel ezelőttig megtalálhatók voltak a térségben.
A gyapjas mamut korábbi élőhelyei nagy részéről mintegy 10 ezer éve kihalt, és csak két helyen, az alaszkai Szent Pál-szigeten és az északkelet-szibériai Vrangel-szigeten maradt fenn kisebb állománya, azonban nagyjából 5600 éve ezek is kipusztultak, illetve utóbbi szigeten egy törpe alfaj alakult ki, mely további szűk 2 ezer évig fennmaradt.
Kapcsolódó bejegyzések
Egy thaiföldi nyaralás árnyoldalai: elefántparkok
A nemrég bemutatott Szolgalelkű óriások című film a thaiföldi elefánttartást és a turizmust járja körül. Ismerjük meg a haszonelefántok világát!
A McMaster Egyetem kutatói által közölt kutatásból kiderül, hogy a Yukon mentén a gyapjas mamutok jóval tovább maradtak fenn, mint ahogy arra az eddigi tudományos eredményekből következtetni lehetett.
Ahogy a Qubit írja, későbbre datált csontmaradványok és fosszíliák eddig nem kerültek elő, így az evolúcióbiológusok, paleontológusok és antropológusok az utóbbi időkben már csak arról vitatkoztak, hogy az óriások a túlvadászat áldozatai lettek-e, vagy a jeges időszakot követő felmelegedéshez és az annak nyomán megváltozó körülményekhez nem tudtak alkalmazkodni.
Azt mindenesetre lehet tudni, hogy a holocén elején (nagyjából 10-12 ezer éve) a modern ember elkezdte benépesíteni az észak-amerikai kontinenst, legfőbb zsákmányállataik egyike pedig épp a gyapjas mamut volt. (Qubit)