Hiába uniós cél a biogazdálkodás térnyerésének növekedése, ha itthon kevesen vágnak bele, vagy ha mégis, exportra termelnek. Több tényező együttállása is kellene a célszámok eléréséhez.

Az európai uniós biogazdálkodási célok még messze vannak a tervezettől. Nagy valószínűséggel ugyanis nem teljesül az a célkitűzés, hogy 2030-ra a közösség teljes mezőgazdasági területének 25 százalékán ökológiai/bio termesztést folyjék – állapítja meg az Európai Számvevőszék friss, napokban publikált jelentése. Ehhez arra lenne szükség, hogy a jelenlegi éves átállási ütemet megduplázzák.

Kapcsolódó bejegyzések

Mitől bio a bio?

Felcsillan a szemünk, ha egy termék bio, vagy organikus. De mitől lesz az? Miért drágább, és mi a különbség a bio- és az organikus termékek között? Összefoglaltuk a lényeget.

Támogatják az átállást

A dokumentum megjegyzi, hogy 2014-2022 közötti időszakban a közös agrárpolitika (KAP) mintegy 12 milliárd eurónyi forrást biztosított a biogazdálkodásra való átálláshoz. Ez a tételhez 2027-ig újabb 15 milliárd eurót tesznek hozzá. A luxemburgi ellenőrök egyebek mellett megkérdőjelezik a KAP hozzájárulását a környezetvédelmi és piaci célkitűzésekhez, mivel például a gazdálkodók akkor is kaphatnak uniós forrásokat, ha nem alkalmazzák a vetésforgót vagy az állatjóléti előírásokat – jegyzi meg a FruitVeb összefoglalója. A megfogalmazott céloktól való elmaradás azonban nem pusztán csak források kérdése, hanem „többet kell tenni az egész ágazat támogatása, a piac fejlesztése és a termelés ösztönzése érdekében. Különben fennáll a veszélye annak, hogy egy kiegyensúlyozatlan rendszer jön létre, amely teljes mértékben az uniós forrásoktól függ, ahelyett, hogy egy dinamikus, tájékozott fogyasztók által vezérelt ágazatot hozna létre” – írja a Számvevőszék.

A Népszava kérdésére Drexler Dóra Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője kifejtette, hogy a jelentés végkicsengése kritikus. Nem csak azért, mert a 25 százalékos iránycél úgy tűnik, nem jön össze az évtized végére. 

A számvevőszék sokkal inkább felrótta azt, hogy a vásárlói tudatosság és a piac fejlesztése, végső soron a fogyasztói edukáció erősítése sok kívánni valót hagy maga után. Felvetik azt is, hogy egészen egyszerűen elmaradtak a hosszabb kifutású, a most jelzettnél jóval távolabbi és szélesebb spektrumú célok meghatározása.

Nem állunk jól a célszámok tekintetében

A Népszava elérhető legfrissebb, 2023-as KSH adatok alapján végzett kalkulációja szerint Magyarországon a teljes termőterületnek mintegy 6,3 százalékán – mintegy 320 ezer hektáron – zajlik biogazdálkodás. Vagyis mi még jó ideig biztosan nem azon országok sorát gyarapítjuk, amelyek felfelé húzzák az átlagot. Ezzel a mutatóval egyébként az európai mezőny közepén helyezkedünk el. A rangsort Ausztria vezeti (25,7 százalékkal), majd Észtország (23,4 százalékkal), Svédország (19,9 százalékkal), Portugália (19,3 százalékkal) és Olaszország (18,1 százalékkal) következik. Az említett hazai földek legnagyobb szeletét az állattartáshoz használt legelők jelentik, 176 ezer hektárral. Csaknem 117 ezer hektárral nagyon komoly szelet jut még a szántóföldi növényekre, ezen felül meghatározóak még az ültetvények és a gyümölcsösök, amelyeket körülbelül 21,5 ezer hektáron termesztenek a magyar gazdák.

A magyarországi számok így is jelentős fejlődésről tesznek tanúbizonyságot, hiszen ez a terület egy évtizeddel korábban, 2013-ban alig 130 ezer hektárt tett ki, ami a teljes termőterület kevesebb mint 2,5 százalékát jelentette. 

Exportra termelünk, abból is keveset

Drexler Dóra megjegyezte, hogy a fejlődés jellemzően a célzott támogatásoknak köszönhető. 2004 és 2014 között összességében csak stagnált az ágazat és vele együtt a termőterület nagysága is. Ezt követően lehetett elérni magasabb szubvenciókat. Az új KAP ciklus öko kiírása pedig most jelenik meg novemberben, ami újabb, további lehetőségeket jelent a szektor számára. Hozzátette ugyanakkor, hogy a támogatások hektár alapúak lesznek, amelyek az uniós számvevőszék által felvetett kritikákat nem orvosolják, hiszen a piac, a vevők és fogyasztók tudatosabbá tételét ezeket nem érinti.

Erre pedig itthon is nagy szükség lenne, mert a magyar piac nagyon furcsa képet fest. A szakember szavai szerint ugyanis a hazai biofogyasztást, ami egyébként a teljes élelmiszerpiacnak alig 1,5-2 százaléka, ugyanis döntő részben exporttermékek fedezik. (Ezzel a mutatóval az európai mezőny vége felé kullogunk. Csak összehasonlításként az ezen a területen fejlettnek mondható országokban – mint például Dánia – ez az arány bőven meghaladja a 10 százalékot.) A tetemes importtal szemben a magyar termelés egészen nagy, 80 százaléka exportra megy el. Vagyis hiába termelünk jó minőségű ökológiai termékeket, azokat külföldön eszik meg a fogyasztók.

Ezzel együtt is az a terv – tette hozzá -, hogy 2027-ig a teljes hazai mezőgazdasági termőterületen belül 10 százalékára nőjön az bio gazdálkodás aránya. Ezzel a közép mezőny elejében lennénk, de bőven lenne majd még hová fejlődni, hiszen például a szűkebb régiónkban, Csehországban ez a mutató már most is 10 százalék fölött van. A feladat viszont itthon különösen is az lenne, amit az uniós Számvevőszék felhánytorgat, hogy a vásárlói tudatosságot érdemben erősítsük, különben félő, továbbra is a külföldi termékek uralják majd a hazai ökológiai kereskedelmet. 

Forrás: Népszava
Kiemelt kép: canva