A 2024 januárjában elfogadott „Városi Szennyvízkezelési Irányelv” (UWWTD) bevezetése egyre közelebb kerül az európai uniós tagállamok számára.
A Klímapolitikai Intézet elemzésében kiemeli, hogy az irányelvet 2027. július 31-éig kellene nemzeti szinten törvénybe foglalni, 2028-tól pedig már alkalmazni. Azonban egyre több szervezet és ország kongatja a vészharangot: az EU rendelkezése visszafelé sülhet el. A víztisztítás költségeit ugyanis a rendelkezés 80%-ban a gyógyszer- és kozmetikumgyártókra terhelné. Az árszabályozást követően ez azonban a gyógyszerpiacon akár több készítmény hiányához és eltűnéséhez vezethet. Ezek közé tartoznak többek között a fájdalom- és lázcsillapítók.
Kapcsolódó bejegyzések
Több ezer fertőző betegség lesz nyomon követhető a szennyvíz segítségével
Az ELTE kutatói átfogó tanulmányban mutatták be a szennyvízben előforduló fertőző betegségek monitorozására fejlesztett új módszert.
A Városi Szennyvízkezelési Irányelvet 2022 októberében vázolta fel először az Európai Bizottság, majd 2024 januárjában fogadták el. Az irányelvet 2027 júliusáig nemzeti szinten törvénybe kellene foglalnia minden tagállamnak. A rendelkezés szigorúbb vízkezelési szabályokat ír elő 2045-ig. Ez magában foglalja a szerves szennyezők hatékonyabb kivonását, illetve a nitrogén és a foszfor hatékony visszanyerését a szennyvízből. Végül legkésőbb 2045-ig az úgynevezett mikroszennyezők eltávolítására kellene alkalmassá tenni a szennyvízkezelőket.
Ezek kis koncentrációban jelenlévő, de a vízi környezetre és az emberi egészségre potenciálisan káros anyagok, amelyeket a hagyományos szennyvíztisztítás nem képes teljesen eltávolítani. Ilyenek például a gyógyszermaradványok, a kozmetikumokból származó anyagok és egyéb szintetikus vegyületek, mint a gyomirtók.
Kapcsolódó bejegyzések
A láthatatlan vízszennyezés láthatóvá tétele
A vízminőségi problémák forró pontjainak azonosítása mellett a modell segíthet a szennyezés forrásának egyes ágazatokhoz való hozzárendelésében is.
Az intézkedés vitatott pontja a 2028. december 31-étől életbe lépő EPR, avagy kiterjesztett gyártói felelősség. Ez ugyanis a mikroszennyezők eltávolításának a költségét 80%-ban a gyógyszergyárakra és a kozmetikai iparra terhelné. A maradék 20%-ot a nemzeti költségvetéseknek kellene állnia. Számos ország azonban aggályokkal figyeli az intézkedést, jelezve, hogy amennyiben a szabályozást bevezetik, ez akár gyógyszerhiányhoz is vezethet a legelterjedtebb gyógyszerek esetében, mint a fájdalom- és lázcsillapítók.
A publikáció tovább olvasható a Klímapolitikai Intézet weboldalán.
Fotó: Canva